Nem szeretem, de szinte mindig elolvasom Gerő András írásait, megnézem a tévében (hacsak nem Hír TV). Igazi médiatörténész: kellő felületességgel, de szellemesen, közérthetően beszél témájáról - a múltról -, hol igéző, hol taszító cinizmussal mond véleményt napjainkról - mert hogy közéleti ember is. Alapvetően nem tetszik a mai Népszabadságban megjelent cikke sem - Élő kísértetek -, de van egy nagyon szellemes bekezdése, gondolata, amit most önkényesen kiragadok (a többit olvassa el, akit érdekel).

"Felmérés szerint az autók közel öt százalékán van Nagy-Magyarország matrica; kisebb csoportok zajosan ápolják a történelmi Magyarország kultuszát...

Aki a historizált nacionalista világképben fejezi ki önmagát, annak azt is tudnia kell (kellene), hogy a magyar nacionalizmus az egész Kárpát-medence leginkább vesztes nacionalizmusa. (Mostanra már beérte a szerb nacionalizmus is: Nagy-Szerbia ábrándjának kergetése 2008-ra Koszovó hivatalos elvesztéséhez vezetett). A szlovákoknak független államuk van, román többségű államból kettő is van. (Moldávia a másik). A horvátok is megvannak a magyar állam nélkül. Aki Nagy-Magyarországban mutatja meg önmagát, az érzelmi önazonosságot fejez ki. Történetileg-politikailag csak annyit mond: én egy vesztes vagyok és az is maradok."

***

Bächer Ivánnál elkeseredettebb hedonistát nem ismerek. Lehet, azért tudja úgy élvezni az életet - nőket, ételt, italt, embereket -, mert annyira fél a jövőtől. E heti publicisztikája (ugyancsak a Népszabadság Hétvége mellékletében) - Észkönyv - Georg Klein (Klein György) Szilárd Leó tízparancsolata c. könyve ürügyén íródott. Részlet:

"Szilárd Leó akkor tudta, hogy Hitler hatalomra fog kerülni, amikor ezt tudós kollégái teljesen valószínűtlen eshetőségnek nevették. Egy ilyen kókler, ripacs, mint Hitler!? Egy ilyen komoly, művelt országban, mint Németország?! Képtelenség.

Az eszes ember tudja: nincsen az az esztelenség, mely ne lenne lehető.

Klein György 1944 nyarán, kamaszfejjel tisztába jött azzal, hogy a magyarországi zsidókat és lezsidózottakat, közte őt is meg fogják ölni. 'Bolond vagy!' - rivallt rá sárga csillaggal dekorált nagyon okos nagybátyja, mikor Klein tudatta vele mindazt, amit az Auschwitzból szökött két szlovák jelentésében olvasott. - 'Hogy hihetsz el ilyen ostobaságokat!'...

...A nagybácsi 1944 nyarán fogadta betegeit, és írta, adta a kenőcsöt a szemölcsre, csúzra. Ugyanezen napokban a nagybácsi az első világháborút végigharcoló édesapja, Petőfin nevelkedő édesanyja, és vagy ötven rokona füstté válva lengett el a lengyel égbe.

Klein elspekulál a véletlen oly régóta spekuláció alá vont kategóriáján is. Egy másik nagybácsi, aki okosan elhitte, mi vár a zsidókra, öngyilkos lett. Ez a nagybácsi, a bölcs orvos, aki buta volt, mert nem hitte el a valót, életben maradt. Mert a pesti zsidókat nem deportálták végül. De az újpestieket már igen. Aki az Árpád út végén volt zsidó, az meghalt, aki a Fő út elején, az életben maradt. Ötven méter van a kettő között, meg egy sínpár."

És még egy elgondolkodtató mondat a könyvet kommentáló Bächertől:

 A vérfagyasztó "poént" nem lövöm le.