Fiamnak

Ma reggel tengerzúgást játszottam a kádban. Ütemesen kiemeltem egy kicsit a mellkasomat a vízből, majd visszaeresztettem, és a túlfolyóval érintkező víz sóhajtásszerű, távoli tengermormogást idézett. Fekszem a kádban, és a tengerre gondolok.

Én 184 centi vagyok, a kád 160-as. Bő évtizede, a beköltözést megelőző lakásfelújításkor, amelyet egyedül vezényelt le, a feleségem (164 cm) éppen nem kapott megfelelő méretű (és árú) kádat, hát megvette ezt. Ez van, ez marad. Az első önálló lakásomban 120 centis kád volt.

*

Anyám sokszor nevezett cinikusnak (ezt azóta mások is megtették) - sosem kérdeztem meg, miért, és most már nem is tudom. Talán mert igyekeztem magamról lerázni dolgokat (hogy ne kelljen belehalnom); képes vagyok kívülről szemlélni a világot, az embereket, magamat; mert tudok lenézően, megvetően vigyorogni. Amikor gimnazistaként arról álmodoztam, hogy színész leszek, a szerepálmom Lucifer volt. - „Hol a tagadás lábát megveti, világodat meg fogja dönteni." - (Ja, és Jágót meg III. Richárdot is szívesen játszottam volna.)

Apám ránk maradt könyvtárában (6 éves koromtól elvált, „vasárnapi apuka" volt, 16 voltam, amikor meghalt) találtam a jobbára csak gyermekkönyv-íróként számon tartott Erich Kästner első (Szerb Antal szerint rettentően rossz) „felnőtt" könyvét: Fabian. Egy moralista regénye; az előzéklapon apám írásával: Egy amoralista tulajdonában. Amorális? Erkölcs nélküli? Ő, akinek (az általam jobbára csak elképzelt) tartása, elvhűsége az első mérce volt? Legfeljebb sejtéseim lehetnek... (A könyvet egyébként nem olvastam el, már rég el is adtam.)

*

Tegnap elvállaltam, hogy nevetséges, megalázó óradíjért szeptembertől (egy keveset) megint tanítani fogok a főiskolán, amely tavaly elbúcsúzott tőlem. Marinak azt mondtam, hogy „csak az ő két szép szeméért", pedig más az ok. Akkor kezdtem el blogolni, amikor a tanítás befejeztével megszűnt az utolsó szervezett lehetőségem is, hogy rendszeresen emberek között legyek. Ez a 100. bejegyzés.

*

„Ahol a Világ és az Én találkozik" - ez történetesen vgx blogjának mottója, de erről szól minden. Nehéz elképzelni embert, akitől jobban különböznék - életkorban, életmódban, az élet, a világ felfogásában -, mint tőle, de mindennap ránézek a blogjára. Érdekel. Érdekel az a 10-15 ember, akit több-kevesebb rendszerességgel olvasok, a 27 éves anarchistától az 55 éves villamosmérnökig. Elképzelem őket magamnak, nagyon szeretném őket minél jobban megismerni, érdekel, hogy miről gondolkodnak, és fontos, hogy szólnak hozzám - és persze az is, hogy mit szólnak. Véletlenül alakult ki ez a kör, szörföléssel: a nyíregyházi drc blogján találkoztam Swannal Miamiból (azóta eltűnt), aki aztán összehozott Thomassal (ha minden igaz, még ebben a hónapban sörözünk...

*

Blogolásom elindítója és egyik fő hajtóereje Platen volt, az együttgondolkodás; 50. blogbejegyzésem a vele folytatott dialógus Jóról és Rosszról.

w.m. ír blogján a gyermeki hitek, a tiszta ifjúkor fogadalmainak, elhatározásainak elmúlásáról. Ateistának, materialistának neveltek - hittel. Néha vakhittel. Aztán lehetetlen volt nem látnom, de nem jó hit nélkül. Hinni viszont csak emberben, a reálisan létező világban tudok. Nehéz. Egyszercsak - inkább persze fokozatosan, de a mennyiség végül minőségbe csap át - rájössz, hogy a világban nem működnek azok az eszmék, nem érvényesek azok a normák, amelyek vezéreltek, amelyek mindennél fontosabbak voltak. Marad a csakazértis, az önmagadban, a saját normáidban való hit. Az önhit. Önhittség?

*

Kettővel ezelőtti bejegyzésem kommentvitájának újrahasznosítása: Camus: A lázadó ember (lassan haladok vele).

„Szentségétől megfosztott történelemben élünk. Az ember természetesen nem korlátozódik a zendülésre. De napjaink történelme, tiltakozásaival, annak kimondására késztet, hogy az ember egyik lényeges dimenziója a lázadás... Hacsak nem menekülünk el a valóság elől, a lázadásban kell föllelnünk értékeinket. A szenttől és abszolút értékeitől távol megtalálhatjuk-e egy új viselkedés szabályait? - ezt a kérdést veti fel a lázadás.
...Az emberek szolidaritása a lázadás mozdulatára támaszkodik, s e mozdulat csakis cinkosságukban lelheti föl igazolását. Méltán kimondhatjuk, hogy minden olyan lázadás, mely e szolidaritás tagadására, illetve elpusztítására törekszik, nem érdemli meg a lázadás nevet, s a gyilkossal való egyetértést jelenti valójában. És a szenten kívüli szolidaritás ugyanígy csak a lázadás szintjén kel életre... Az embernek, hogy létezzen, lázadnia kell, de lázadásának tiszteletben kell tartania a határt, amelyet önmagában fedez fel s ahol az emberek, egymásra találva, létezni kezdenek. A lázadó gondolat tehát nem lehet meg emlékezet nélkül; a lázadó gondolat állandó feszültség... (M)indahányszor meg kell mondanunk, hű maradt-e kezdeti nemességéhez, vagy pedig fásultan és eszelősen elfelejtkezik róla, megrészegül a zsarnokságtól vagy a szolgaságtól...
A mindennapok megpróbáltatásaiban, mely sorsunk, a lázadás ugyanazt a szerepet játssza, mint a "cogito" a gondolat rendjében: fő evidencia. De ez az evidencia kimozdítja az egyént magányából. Közhely, mely az összes emberre alapozza a legfőbb értéket. Lázadok, tehát vagyunk."

*

„Az égre írj, ha minden összetört"

Radnóti Miklós:

Negyedik ecloga

KÖLTŐ

Kérdeztél volna csak magzat koromban...
Ó, tudtam, tudtam én!
Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba!
tompán csap rám a sötét és vág engem a fény!
És megmaradtam. A fejem rég kemény.
S tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én.

 

A HANG

S a vörheny és a kanyaró
vörös hullámai mind partradobtak.
Egyszer el akart nyelni, - aztán kiköpött a tó.
Mit gondolsz, miért vett mégis karjára az idő?
S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő,
a lucskos és rejtelmes gépezet
hogy szolgál... ó miért? s a rettentő virág
nem nyílik még husodban tán a rák.

 

KÖLTŐ

Születtem. Tiltakoztam. S mégis itt vagyok.
Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem tudom.
Szabad szerettem volna lenni mindig
s őrök kisértek végig az uton.

 

A HANG

Jártál szellőtől fényes csúcsokon,
s láttál, ha este jött, a hegyre töppedt
bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát;
láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet,
s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni
s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár...

 

KÖLTŐ

Rabságból ezt se látni már.
Hegy lettem volna, vagy növény, madár...
vigasztaló, pillangó gondolat,
tünő istenkedés. Segíts szabadság,
ó hadd leljem meg végre honnomat!

A csúcsot ujra, erdőt, asszonyt és bokrokat,
a lélek szélben égő szárnyait!
És megszületni ujra új világra,
mikor arany gőzök közül vakít
s új hajnalokra kél a nap világa.

Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell,
érett gyümölcsök ingnak az ágakon.
A lepkét könnyü szél sodorja, száll.
A fák között már fuvall a halál.

És már tudom, halálra érek én is,
emelt s leejt a hullámzó idő;
rab voltam és magányom lassan
növekszik, mint a hold karéja nő.

Szabad leszek, a föld feloldoz,
s az összetört világ a föld felett
lassan lobog. Az írótáblák elrepedtek.
Szállj fel, te súlyos szárnyu képzelet!

 

A HANG

Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik;
elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld.
De haragod füstje még szálljon az égig,
s az égre írj, ha minden összetört!

(1943. március 15.)

 

 

Szerző: rás  2009.03.10. 10:44 21 komment

Címkék: blogok radnóti camus

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr954929028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Solvere volo 2009.03.10. 14:25:28

Isten eltessen a szazadik alkalmabol! En nagyon orulok, hogy blogolsz, akarmiert teszed is :) A hitrol, materializmusrol, enrol es vilagrol eszembe juttattad a belgyogyaszat tanaromat. Egy "nagyon oreg" bacsi volt - eletkorat tekintve nem sokkal mult otven, de akkor epult fel egy hatalmas szivinfarktusbol, meg akart halni es rettegett a halaltol. Ez egy nagyon rossz kombinacio. Ugy dontott, halalra dohanyozza magat (azota sikerult is neki, szegeny). Nagyon depresszios volt. Belgyogyaszatot nemigen tanitott nekunk, Eletet annal inkabb. Ez akkor bosszantott, mert vizsgazni belgyogyaszatbol kellett, viszont amiket o mondott, azokra emlekszem, amiket masok tanitottak, arra mar alig... Egyszer odavitt minket egy haldoklo nenihez. Kitakarta. Nagyon sovany volt, oreg, petyhudt redokben logott a sargasszurke bore, neha megfeszult a kiallo csontok kozott. Szetallo, osz haja volt, zavaros tekintete. Alltunk idetlenul es kenyszeredetten, hogy mit akar ez mar megint, 22 evesen, tavasszal az ember nem er ra ilyesmire. Csinalt egy ecce-homo-s mozdulatot a kezevel, es azt mondta: Ember. Szep. Es visszatakarta. Nem tudom, ez moral-e, materializmus-e (egyik sem), en ebben hiszek: Ember. Szep. Be kell takargatnunk egymast, mert a vilag hideg.

Ismeretlen_57265 2009.03.10. 15:12:53

Örülök a 100-nak, és köszönöm! (és Solvere volo-nak is, az utolsó mondatát különösen) :)

Ismeretlen_46946 2009.03.10. 16:30:39

Már önmagában azért érdemes blogolni, hogy az ember ilyen kommentet kapjon, mint én (meg ti) most Solvere volótól. :)

Solvere volo 2009.03.10. 17:09:30

Hehe. Elfogadsz fiadnak? :))))))

Ismeretlen_46946 2009.03.10. 17:15:42

Persze, de csak ha ez nem okoz nálad személyiségzavart. :))

Solvere volo 2009.03.10. 18:16:22

Nalam? Viccelsz? Pszeudohermafrodtizmusbol irtam a PhD-mat! (Egyebkent tenyleg.) :)))

thomas 2009.03.10. 19:58:03

Nagyon szép poszt. Ilyenekért érdemes blogolni és blogot olvasni. És solvere volo kommentjének utolsó mondata ott hordozza ennek az egész kituggyamilyen világnak a lényegét, a szépséget. És nanáhogy sörözünk!

Ismeretlen_46946 2009.03.10. 23:24:40

Solvere volo: Fiam!!! :D (és akkor most van egy unokám is?) Thomas: konkrétumot! :) (Amúgy neked is kösz.)

Solvere volo 2009.03.11. 03:28:56

ras: Hat, a fiuk mar csak ilyenek: az ember oda se figyel, es maris nagypapat csinalnak belole. A lanyos apaknak legalabb van par honapjuk szokni a gondolatot... :))))

Ismeretlen_10155 2009.03.11. 22:03:26

még százszor százat! (nem tudok konkurálni az enyémet megelőző hozzászólásokkal.)

Ismeretlen_46946 2009.03.11. 23:16:53

drc: Azért megpróbálhatnád! :)) Amúgy meg kösz.

Ismeretlen_33859 2009.03.12. 12:13:18

Az önhit semmiképpen nem önhittség, szerintem inkább önvédelem. Amit mások cinizmusnak tartanak, az pusztán védelem a megőrülés ellen.

Ismeretlen_46946 2009.03.12. 12:18:58

YsB: Köszönöm a megértést.

Ismeretlen_95957 2009.03.12. 13:23:59

Kedves rás! Én sajnos nem olvastam mind a százat, de a következő etapot biztosan fogom. Gratula. Egy másik cinikus.

Ismeretlen_46946 2009.03.12. 17:56:04

Kedves BT! Köszönöm. A tisztelet kölcsönös. :) Csak sajnálom, hogy mostanában nem nagyon kocsmázol.

Ismeretlen_102949 2009.03.12. 21:00:46

Én is gratulálok a 100. poszthoz!:) Nagyon jó lett. A helyedben írnék egy regényt. Egyébként, minden bizonnyal nem ismerlek eléggé, de szerintem nem vagy cinkus:)

Ismeretlen_31312 2009.03.13. 09:30:39

Mint "iniciátor" csatlakozom a gratulálók sorához. De az igazi gratuláció részemről majd egy posztban lesz, mert egy egyszerű kis komment részemről méltatlan lenne ehhez az eseményhez!

Ismeretlen_40585 2009.03.14. 09:45:34

én nem vagyok kémiai reakciót elindító anyag, néha ember sem, okos meg főképp nem, de örülök annak, hogy már száz bejegyzésed olvashattam. s mivel nálam legjobban az intelligencia hiányzik, ezt pótolja a nagy egóm, így természetesen nem hagyhatom ki, hogy ide, neked, most egy hozzád és bejegyzésedhez nem is kapcsolódó idézetet írjak és ne a saját nem létező gondolataimat és véleményemet. "- szeresd - mondta jacques beletüzesedve -, szeresd és hagyd, hogy szeressen. azt hiszed van más, ami számít? és a legjobb esetben is meddig tarthat? (...) de ha mocskosnak tartod,akkor mocskos is lesz - mocskos lesz, - mert semmit nem fogsz adni, mert megveted a testedet és az övét is. de rajtad múlik, hogy az együttlétetekhez árnyéka se férjen a mocsoknak, adhattok valamit egymásnak, amitől mind a ketten jobbak lesztek, örökre, ha nem fogod szégyellni magad, ha nem fogod óvni magad." (james baldwin) isten éltesse a blogod, még akkor is, ha ez képzavar és akkor is, ha ateista vagy. ja és persze, téged is.

Ismeretlen_46946 2009.03.14. 10:51:27

Vannak, helyzetek, mondatok, amiktől az ember szédülten áll, nagyon szeretne, de nem tud mit válaszolni. Mindenkinek, aki kommentelt: nem tudhattam, hogy ennyi figyelmet és szeretetet fogok kapni ettől a kalandtól.

Ismeretlen_1256 2009.03.17. 15:19:27

Magamra ismertem ebben az írásban és irigylem a fiadat.

Ismeretlen_46946 2009.03.17. 16:43:54

Mesterszakács: "Nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége."
süti beállítások módosítása