...A világot az emberért teremtették, az embert pedig azért, hogy meghódítsa és uralja azt. Ebből pedig egy furcsa nézet következik: a világ az emberé, következésképpen az ember bármit megtehet a világgal. Előbb-utóbb minden rendbe jön, mert „a természet a mi oldalunkon áll”, és ha most nagynak látszik is a baj, „valaki majd jön és megment minket”. A vallásos képzeletvilágban ez a „valaki” többnyire maga az Isten vagy az istenek egyike, illetve az isten(ek) küldötte (angyal, messiás). A szekularizált világnézetben nem jut hely isteneknek és angyaloknak, de maga a hiedelemrendszer ugyanaz, csak a díszlet és a szereposztás más. A „valaki majd jön és megment minket” bizonyossága a XXI. század emberében is ugyanolyan töretlen, mint ezer, két- vagy háromezer évvel ezelőtti őseiben. Csak éppen az ő hite szerint e „valakit”, aki majd eljő, hogy megoldást nyújtson minden problémánkra, rendbe hozza a hibákat és begyógyítsa vérző sebeinket, a tudósok, feltalálók, politikusok, államférfiak (más verzió szerint a földönkívüliek) között kell keresni. A lényeg azonban a megváltozott díszlet és szereposztás ellenére ugyanaz:
– A természet a mi oldalunkon áll; valaki majd jön, és megment minket!
A fenti szövegrészlet egy darab Birtalan Balázs lebilincselő puzzle-jéből, amelyben a törzsfejlődés és a természeti környezet mellett szerepet kap például a rögbi, egy repülőgép-szerencsétlenség és a hit is.
Utolsó kommentek