Majd’ egy évvel ezelőtt már lelkendeztem (itt), hogy milyen jó és érdekes Bécsbe – múzeumba, kiállításra meg csak úgy – járni. Megint voltunk; négy nap, hat nyolc kiállítás, kirándulás Klosterneuburgba, csámborgás a városban és rituális záróaktusként Sacher-torta a Sacherban… „Békebeli” értelmiségi-kispolgári élvezetek, s én éppen ezért szeretem Bécset. Meg persze irigylem is egy kicsit. A gazdagságát. Hogy például párhuzamosan látható egy – anyagában, rendezésében is – fantasztikus kiállítás Michelangelo grafikáiból az Albertinában, ugyanott egy Picasso is (erről majd később), Rodin-szobrok a Belvederében (Rodin és Bécs címmel, mert hogy 1901-től rendszeres részvevője volt a Secession kiállításainak), Cezanne, Picasso, Giacometti címmel a svájci Beyeler gyűjtemény mesterdarabjai a Leopold Museumban… (Apropos gazdagság: 8-12 euró egy-egy kiállítási belépő, mi újságíró-igazolvánnyal ingyen jutottunk be az Albertinán kívül mindegyikre; a megspórolt pénzből ebédeltünk, Sachereztünk.)

Man Ray: Rayogram (1926)A Beyeler gyűjteménnyel nyitottunk, majd a MuseumsQuartier udvarán napozással egybekötött pihenés után a szomszédos Modern Művészeti Múzeum, a MUMOK The Moderns – Forradalom a művészetben és a tudományban 1890–1935 című kiállítással folytattuk. Tér, energia, dinamika, véletlen – e fogalmak a kiállítás kulcsszavai, de egyúttal egy többek között Einstein, Planck, Bohr, Freud, Röntgen, Tesla által fémjelzett korszaké is, amikor alapvetően változott a világról, annak megismeréséről és megismerhetőségéről alkotott képünk. A relativitáselmélet, az atommodell, a tudatalatti felfedezése, feltárása arról – is – szól, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy addig tudtuk, hogy bizonytalanná válnak sok évszázados bizonyosságok; hogy nem hihetünk az érzékszerveinknek, a „józan eszünknek”; s hogy mennyire parány és elveszett az ember… A szédítő tudományos, technikai felfedezésekkel párhuzamosan ezért törnek előre az irracionális – a ráción túli megismerést kereső – eszmék, mozgalmak, divatok. Az új művészeti irányzatok – kubizmus, konstruktivizmus, futurizmus stb. – pedig egyszerre táplálkoznak a felfedezésekből, s próbálják a maguk módján felfedezni vagy újraalkotni a világot. Izgalmas, lebilincselő, de (a nagyon alapos magyarázatok miatt is) eléggé fárasztó kiállítás.

Tina Modottiról Platentől „hallottam” először: Tina Modotti: Zászlós nőtavaly remek fotográfia-történeti sorozatának egy darabját születésnapi ajándékként kaptam, s ez éppen róla szólt. Tina Modotti – Fotografin und Revolutionärin; ez (volt) a címe a Kunst Haus négy hónap után e hét végén bezáró nagyszabású kiállításának, ahol mindazok a képek is természetesen láthatók voltak, amelyek Platen bejegyzését ékesítik. Akit érdekel ez a rendkívüli asszony – a 20. század egyik legizgalmasabb nőalakja, írta róla a kiállítás ismertetője – alapos tájékoztatást kaphat tőle vagy innen, úgyhogy én most nem is ismételek. Modottit és elvtársait/barátait/szeretőit a kiállítás egyébként nem trockistának, hanem simán kommunistának nevezi (természetesen tudom, hogy a trockisták is kommunisták, sőt, ők az „igazi” kommunisták). Egyik nagy szerelme, akinek a meggyilkolásával meggyanúsították, a Kubában ma is nagy tiszteletnek örvendő Julio Antonio Mella, a Kubai Kommunista Párt egyik alapítója.

Modotti egyik fontos tevékenysége volt, hogy fotóival dokumentálta (az ugyancsak kommunista) Diego Rivera monumentális falfestményeit. A 20-as, 30-as években Mexikóban állami megrendelésre készült Rivera-alkotások egyik uralkodó témája, eszméje a szocializmus, a kommunista forradalom.

Riverának felesége (kétszer is elvette, mert egyszer elváltak), Modottinak barátnője volt Frida Kahlo: ÖnarcképFrida Kahlo, akinek festményeiből a Kunstforum rendezett hatalmas kiállítást. Kahlonak – akárcsak Modottinak – az élettörténete, a származása (apai nagyszülei Magyarországról vándoroltak Németországba, apja onnan ment Mexikóba, anyai ágon spanyol és indián), baráti/szerelmi köre – legalább olyan érdekes, mint a képei. Utóbbiak főszereplője egyébként ő maga (festményeinek több mint a fele önarckép), akit veleszületett gerincbetegség, majd egy 18 éves korában elszenvedett buszbaleset miatt szinte elviselhetetlen fájdalmak kínoztak. Számtalan műtéte volt, gipsz-, majd acélfűzőt viselt, hosszú időkre ágyhoz volt kötve, s közben intenzív szerelmi életet élt – férfiakkal, nőkkel, miközben szenvedett Rivera hűtlenkedéseitől is… S persze ő is kommunista volt. A Szovjetunióból száműzött Trockij egy időben a Rivera-Kahlo házaspár házában lakott (s persze viszonya volt Fridával), s amikor Trockijt meggyilkolták, a rendőrség Kahlót is kihallgatta, mert ismerte a gyilkost, Ramón Mercadert. A kiállítás természetesen Frida Kahlo életét, környezetét is dokumentálja; az egyik fényképen Diego Rivera, Andre Breton és Lev (Leon) Trockij látható mint a Művészeti forradalom című kiáltvány társszerzői.

Az Albertina elképesztő választékú boltjában ezúttal a Kommunista Kiáltvány is stószokban állt – köszönhetően egy sajátos tematikájú kiállításnak, amelynek címe Picasso – Béke és szabadság. Talán a fentiekből is kiderülhetett, igazán nem állnak távol tőlem a társadalmi folyamatok és a művészi alkotás kapcsolatait feltáró magyarázatok, koncepciók. Itt viszont kifejezetten zavaró volt az a (szerintem erőltetett) politizálás, amely direkt kapcsolatot teremtett az amerikaiak vietnami háborúja és egy homárt zabáló macskát ábrázoló festmény között. Picasso az 50-es, 60-as években előszeretettel játszadozott azzal, hogy klasszikus festményeket – pl. Velázquez: Las meninas (Udvarhölgyek) vagy Manet: Reggeli a szabadban – parafrazeált; itt ezek is közvetlen politikai mondanivalót kaptak, olyan stílusban, amely nálunk a 60-as évek végétől már nemigen volt szokásban. Persze, Picasso egész életében politizált, kommunista volt és békeharcos, elítélte a franciák algériai és az amerikaiak vietnami háborúját (hogy a francoizmusról ne is beszéljünk). De emellett – illetve elsősorban – művész volt. Elképesztő képzeletvilággal és technikai virtuozitással, amit bűn szájbarágó propagandára egyszerűsíteni. De lehet, hogy ez k-európai, posztkommunista túlérzékenység.

És láttam még egy kiállítást, ami ma nálunk szinte elképzelhetetlen: a MAK-ban, az iparművészeti múzeumban Pátosz vörösben címmel Bíró Mihály grafikái láthatók, reklámgrafikák épp úgy, mint a híres Kalapácsos ember, az Osztrák Szociáldemokrata Párt  választási plakátjai vagy éppen az 1919-20-as fehérterror bűneit bemutató (művészileg elég gyenge) Horthy-mappa rajzai.

 

Szerző: rás  2010.11.05. 23:18 19 komment

Címkék: picasso trockij rivera kahlo man ray platen bíró mihály modotti

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr244929272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsezsnya 2010.11.08. 13:05:47

Kedves rás! Kapcsolnám és árnyalnám a helyzetet két utóbbi bejegyzésed s annak hullámverése olvastán...Nyuggerek és nyuggerek között is van különbség több szempontból is: nyugdíj mértéke, nagysága,lakóhely, személyes és családi körülmények, kulturális igényszint, egészségi állapot stb. Örülök, hogy Bécsben járHATtál...s élményeidről számot adtál.

Ismeretlen_46946 2010.11.08. 17:20:21

Zsezsnya: :)

Szó-szóró 2010.11.08. 17:46:11

rás: szép kirándulást szerveztél magadnak, és a leírása is érdekes. Azon azonban csodálkozom, hogy természetesnek tartod, hogy vendégségbe érkezik egy úriember (történetesen Trockij) és természetesen (így írod) lefekszik Frida nénivel. Szerintem vendégségben nem illik ilyet csinálni. Még Trockij bácsinak sem.

Ismeretlen_46946 2010.11.08. 18:23:22

Szó-szóró: Akkoriban szerintem ez volt a komilfó. Pláne az istentelen komcsiknál. :)

BB 2010.11.08. 19:09:19

Pedig még nem is voltak nyuggerek.

Szó-szóró 2010.11.08. 19:19:25

rás: nemcsak komcsi, hanem még ráadásul trockista is :) Sersé lá fám: Frida nem bírt a vérével, meglátta a gondolkodót és leteperte a nemiségbe :) Kedvet csináltál egy bécsi kiránduláshoz. Igazából Frida Kahlo miatt mennék, mert a viccelődés mellett azért el kell ismernünk, hogy nagyon eredeti művész.

Ismeretlen_46946 2010.11.08. 19:52:48

Szó-szóró: jó, jó, de az az igazság, hogy az élete és a környezete van olyan érdekes, mint a képei. Viszont a Michelangelo-grafikák fantasztikusak.

Szó-szóró 2010.11.08. 20:35:31

rás: igazad van, az Albertinába is el kell menni. BB: szerintem nincs igazad. Arra utalsz, hogy a nyuggereknél aztán végképp nincs határ, mindent szabad. Vágyakoznak, és meg is teszik. Valamit rosszul értettem?

thomas 2010.11.08. 22:26:03

vanolyanhogy ájvannabíe nyugger? :)

Ismeretlen_46946 2010.11.08. 23:37:01

Kezdem magam szégyellni. :))

Andris 2010.11.09. 10:34:57

Szerintem Frida inkább volt érdekes (és sokat megélt) személyiség, mint jó festő. Piszok nehéz élete volt.

Andris 2010.11.09. 10:39:03

Technikailag jó, a témái és a kompozíciói nekem nem jöttek be annyira. És idegesít a kiszel-szemöldök. Utóbbival szerintem Trockijt is így volt.

BB 2010.11.09. 10:49:30

Szóró: ez csak egy apró szurka akart lenni azok felé, akik számára a mostani nyugdíjasok minden rossz forrása, az államkincstár lerohasztói, a falu rossza mint olyan. Talán kicsit elvontra sikeredett a vicc.

Szó-szóró 2010.11.09. 12:10:54

bb: Nekem semmi bajom nem volt a kis szurka-piszkával, sőt tetszett, sőt kicsit az is benne volt, hogy "de az igazi nyugger azért meg tudná mutatni ...". Andris: a kiszel szemöldökkel teljesen igazad van. Gondolod, hogy Trockij esetleg bosszúból teperte le?

Ismeretlen_46946 2010.11.09. 12:45:33

Szó-szóró, Andris: Szerintem rosszul látjátok a problémát, biztos vagyok benne, hogy Frida rohanta le szegény Lev Davidovicsot. :) Andris: Szerintem jó festő volt, de nem nagy. BB: Teljesen rendben volt a vicc.

Szó-szóró 2010.11.09. 14:38:14

rás: bizonyára igazad van, tudomásom szerint Frida igazán temperamentumos teremtés volt. Azt azért megnéztem volna -és ezzel nem a kukucskálást kívánom reklámozni-, amikor Frida azt mondja: Lev Davidovics, nem bírok magammal, hagy dörzsöljem a szemöldökömet a szakálladba.

Ismeretlen_46946 2010.11.09. 16:11:06

Szó-szóró: :))

Andris 2010.11.09. 17:01:00

vagy: Lev Davidovics, ismerkedjünk szőrmentén!

BB 2010.11.12. 00:33:10

Kicsit off de jópof(a): http://hamster.blog.hu/2010/10/25/kazettaretro_2
süti beállítások módosítása