Száz éve született Bibó István. Rövid részlet egyik legfontosabb művéből, az 1946-ban írt, A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című tanulmányból; benne a leginkább elkoptatott - megcsonkítva félreértelmezett Bibó-idézet.

„AZ ANTIDEMOKRATIKUS NACIONALIZMUS

A közösségért való egzisztenciális félelem volt az a döntő tényező, mely ezekben az országokban a demokrácia és a demokratikus fejlődés helyzetét ingadozóvá tette.

Ahhoz, hogy egy európai közösség modern politikai fejlődése harmonikus és egyenes vonalú legyen, lényegileg egy dolog szükséges: az, hogy a közösség ügye és a szabadság ügye egy ügy legyen. Vagyis az kell, hogy midőn bekövetkezik az a forradalmi pillanat, mikor az egyes ember hatalmas forradalmi rázkódtatások által felszabadul a felette Isten kegyelméből hatalmaskodó társadalmi erők lélektani nyomása alól, akkor világos és kézzelfogható legyen, hogy az egyes embernek ez a felszabadulása egyben az egész közösségnek a felszabadulását, kitágulását és külső és belső meggazdagodását jelenti.

Demokratizmus és nacionalizmus két közös gyökerű mozgalom, melyek mély összefüggésben vannak, s ha ez megbillen, súlyos zavarokra vezethet. Ez történt Közép- és Kelet-Európában, ahol a nemzeti közösség birtokbavétele és az ember felszabadulása nem kapcsolódtak össze, sőt ellenkezőleg: ezek a nemzetek olyan történelmi pillanatokat éltek meg, melyek azt látszottak bizonyítani, hogy a múlt nyomasztó politikai és társadalmi hatalmasságainak az összeomlása s a demokráciának végső konzekvenciákig való vállalása a nemzeti közösséget súlyos kockázatoknak, sőt katasztrófáknak teszik ki. Ebből a megrázkódtatásból születik a modern európai politikai fejlődés legfélelmetesebb monstruma: az antidemokratikus nacionalizmus. Sajnos, annyira megszoktuk már, hogy észre sem vesszük, micsoda szörnyű fából vaskarika ez: elvárni és kifejleszteni a szabad ember jellegzetes erényeit, a spontán lelkesedést, a tudatos önfeláldozást és a felelős aktivitást egy olyan közösségért, mely nem biztosítja a szabad ember kifejlődésének az elemi feltételeit.

 

A DEMOKRÁCIA MEGHAMISÍTÁSA

Abban a görcsös félelmi állapotban, mely elhiszi, hogy a szabadság előrehaladása veszélyezteti a nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia javaival. Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük. Közép- és Kelet-Európa országai azért féltek, mert nem voltak kész, érett demokráciák, s minthogy féltek, nem is tudtak azokká válni. A zavartalanul szabad, félelemmentes politikai élet kibontakozása a legkülönbözőbb pontokon beleütközött volna ezeknek a nemzeteknek a félelmi komplexumaiba; vagy valami háborús összeszedelőzködést tett volna bizonytalanná, vagy megnehezítette volna valamilyen félelemben fogant agresszív külpolitika továbbfolytatását, vagy labilissá tett volna valamilyen hamis politikai konstrukciót, melynek hamisságát a nemzeti félelem nem engedte leleplezni, vagy túl nagy lehetőséget adott volna a nemzeti egységet fenyegető s a nemzeti kerettel szemben idegen, közönyös vagy ellenséges nemzeti kisebbségeknek stb. stb.

Így a félelem, a veszély állandó érzésében szabállyá vált mindaz, amit az igazi demokráciák csak az igazi veszély órájában ismernek: a közszabadságok megkurtítása, a cenzúra, az ellenség „bérenc”-einek, az „áruló”-nak a keresése, a mindenáron való rendnek vagy a rend látszatának s a nemzeti egységnek a szabadság rovására való erőltetése. A demokrácia meghamisításának és korrumpálásának a legváltozatosabb formái jelentek meg, a legszubtilisabb, gyakran nem is tudatos módszerektől egészen a legdurvábbakig: az általános választójognak a demokratikus fejlődés ellen való kijátszása, egészségtelen és nem tiszta szempontokon nyugvó koalíciók és kompromisszumok rendszere, az egészséges közösségi akaratképződést meggátló vagy meghamisító választási rendszerek vagy választási visszaélések, puccsok és átmeneti diktatúrák.”

 

Szerző: rás  2011.08.07. 08:00 8 komment

Címkék: bibó istván

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr94929403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2011.08.07. 22:08:53

rás: nagyon is világos számomra a bibói aktualitás, s nehezményeztem, hogy csak kevesen ün-nepelték őt, s nem is a fidesz.Pedig? De ezt hagyjuk, a holnapi tőzsdekrach árnyé-kában mindenképpen kiszolgáltatott bábfigurák leszünk. Segít-e ebben bennünket a bibói gondolat?

Ismeretlen_57265 2011.08.07. 23:29:21

egy nagyi@: az elmúlt héten hallottam egy Kéri László-Csizmadia Ervin beszélgetést, azóta hasonlókon gondolkodom magam is. Mit, mennyit számít, ha századonként van egy ember, aki érti, látja pontosan maga körül a világot?! Lehetne-e ma sorvezetője a közös, egy irányba húzó cselekvésnek? Popper története jut eszembe: "Amikor fiatal voltam végeztünk egy kísérletet. Ez abból állt, hogy patkányokat, amelyek rendkívül okos állatok, olyan ketrecbe tettünk, amelyet középen kis kerítéssel elválasztottunk. Az okos patkány nagyon gyorsan megtanulta, hogy át kell ugrania a kerítést, ha el akarja kerülni az áramütést. Ezután két erősen kondicionált patkányt, akik nagyokat ugrottak, közös ketrecbe tettünk, majd áramütést kaptak. És egyik sem ugrott! Hanem nekiestek egymásnak. Vagyis abban a pillanatban, hogy van egy másik patkány is a ketrecben, rögvest feltételezik, hogy a bajt a másik csinálja. És akkor azt mondtam: “Professzor úr! Most oszlott el minden illúzióm az örök béke iránt. Sose lesz.” Mi ugyanis ugyanúgy viselkedünk, mint a patkányok. Ha valami baj van, elkezdjük marni a másikat."

Ismeretlen_46946 2011.08.07. 23:38:17

@jel: "Mit, mennyit számít, ha századonként van egy ember, aki érti, látja pontosan maga körül a világot?!" Nagyon is számít, mert egyrészt megérteti velem is, másrészt bizonyítja, hogy a világ megismerhető, megérthető. (S ha megérthető, akkor talán meg is változtatható - parafrazeálom félénken Marx híres Feuerbach-tézisét.)

egy nagyi 2011.08.08. 00:19:59

jel: nagyon sokáig a pacifizmus híve voltam,de elolvastam Th.Mann érveit R. Rolland pacifizmusával szemben és lehullott a hályog a szememről. rás.a relativizmusom azt mondatja velem,hogy a világ sohasem lesz annyira megérthető, hogy a szégyenletes , és a nemes cselekedeteket újabb helyzetek ne írják felül.Persze a "Gondolkodók" segítenek megérteni az összefüggéseket, de a hatalom most is, és min-dig is gyermeknek nézi az embert.Talán megöregedtem,vagy szkeptikus vagyok, de most nem hiszek a változtatásban./Mo-on még ennél is rosz- szabb lenne a helyzet./

Ismeretlen_46946 2011.08.08. 10:58:38

@Nagyi: ne írj elválasztójelet a szövegbe!

egy nagyi 2011.08.08. 16:05:18

rás:oké, majd belejövök.

jel 2011.08.18. 16:01:09

A 2011.augusztusi HOLMI Bibó emlékszám. (Újságosnál 500 Ft most, vagy pár hónap múlva PDF-ben a neten)

Ismeretlen_46946 2011.08.18. 17:42:13

@jel: Köszönöm, ez most jólesett. :)
süti beállítások módosítása