„Egy fülkeellenforradalommal elzavarni Orbánt és bandáját” – fogalmazta meg a célt a tegnapi tüntetésen Kónya Péter, a szervező Magyar Szolidaritás Mozgalom társelnöke. „Orbán, takarodj!” – zúgták a tüntetők. (Két zárójeles megjegyzés: 1./ bár egyetértek a jelszóval, én nem kiabáltam – alkatilag, történelmileg már nem megy; 2./ igen, emlékszem, a jelszó a „Gyurcsány, takarodj”-ból származik, és ez fontos.)

Szóval: voltam tegnap tüntetni, majd csütörtökön is megyek a Millásokkal, és a héten aláírtam az LMP népszavazási kezdeményezését. Ugyanakkor persze nem tudom legyőzni az – alkatilag, történelmileg – bennem élő szkepszist, ezt jeleztem az előző bejegyzés Orbán Ottó-versével. (Érdekes, erre nem „harapott” senki, pedig szerintem ez érdekesebb dolog, mint arról vitázni, hogy demokrácia van-e az USÁ-ban – természetesen az van, sokkal inkább, mint nálunk, de erről messze nem csak OV tehet. De ez mellékszál, amiről persze alkalomadtán szívesen vitatkozom.)

Na szóval, hogy elzavarni Orbánt és bandáját, mondta Kónya (direkt Szó-szóró kedvéért: szívesebben látnám Kónyát és Bajnait az ország vezetésében, mint ezeket – már megint mellékszál; kezd kissé barokkossá válni ez a bejegyzés, pedig még csak az elején tartok; ejnye-bejnye drc, ez biztos a te hatásod).

Egy mielőbb megtartandó választással – ez lenne a fülkeellenforradalom – zavarni el. Szép volna, de én hiszek a közvélemény-kutatásoknak, és attól tartok, hogy egy közeli választást nagy fölénnyel nyerne a Fidesz. (Sok oka van ennek, amikbe most nem megyek bele.) Sőt, tartok attól, hogy bejön Török Gábor jóslata, és Orbánék még az idei ősz elejére kiírják a választásokat, biztonságosan meghosszabbítva mandátumukat, hátha 2014-ig 2016-ig tényleg működni és hatni kezd a Matolcsy-modell (nem fog, de ez más kérdés). Többször leírtam már: 10-15 éves Orbán-kormányzásra számítok; ez jelentősen rövidülni látszik, elsősorban a Vezér jóvoltából, de akkor is időre van szükség ahhoz, hogy egy választható – vonzó, bizalmat keltő, hihetően kormányzóképes – politikai alternatíva jöjjön létre. Az MSZP-t lejáratott brandnek tartom (ez formai kérdés, és akkor még nem beszéltem a tartalomról, arról, hogy mit-kit képvisel a párt), Gyurcsányt (mint politikai kalandort, bukott politikust és alkalmatlan vezetőt) vállalhatatlannak – ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az alternatíva nem jöhet létre egy (nyugat-európai jellegű) szociáldemokrata és liberális (a kettő nem ugyanaz!) párt nélkül.

Az alternatíva azonban formálódik. A pártoknál maradva: a bal- és a „bal-” oldal minden frusztráltsága és inszinuációja ellenére az LMP igenis markánsan szembenáll az Orbán-rezsimmel. Ökológiai programja ugyan nem hat egy nálunk nagyon szűk értelmiségi-ifjúsági rétegen túl, de demokrácia melletti elkötelezettsége kétségbe vonhatatlan, és a népszavazási kezdeményezés kapcsán most kísérletet tesz arra, hogy közérthetőbben és általánosabb érvénnyel is megfogalmazza gazdasági-társadalmi mondandóját. Ez utóbbi pedig nem egyszerűen az Orbán-Matolcsy-féle, részint kapkodó, vudu gazdaságpolitika, részint az ehhez kapcsolódóan a társadalom nagy részét marginalizáló társadalompolitika elutasítása, hanem… (új mondat, sőt, új bekezdés mert ez is kezd hosszú lenni).

Hanem: alternatíva azzal a globális kapitalizmus által ránk kényszerített félperifériás szereppel szemben, s amelynek minden hazafias, szabadságharcos handabanda ellenére – Demján és Parragh hatására – Orbán engedelmes (bár talán öntudatlan, csak cinikus vagy ostoba, melyik a jobb?) kiszolgálója. Ennek eddigi legvilágosabb megfogalmazása Scheiring Gábornak a Magyar Narancs legutóbbi számában megjelent írása, amelyben egyébként  expressis verbis baloldali gazdaságpolitikát szorgalmaz (természetesen a piacgazdaság keretei között).

Jól láthatóan párttá – de legalábbis valamilyen szervezett mozgalommá – alakulás felé tart a Szolidaritás Mozgalom is. Ennek bizonyítéka az egyre radikalizálódó hangnem, a napokban tekintélyes értelmiségiek részvételével tartott konferenciájuk, és hogy tegnap Kónya Péter lényegében politikai programot hirdetett. Ennek új és fontos eleme a nemzeti jelképek visszaszerzése a jobb- és szélsőjobboldaltól, általánosságban a nemzeti és a szociális gondolat újbóli összekapcsolásának a szükségessége.

A Szolidaritás erejét és lehetséges jövőbeni hatását elsősorban az adja, hogy civil – szakszervezeti háttérben gyökerező – mozgalom. Az általam (is) jövendölt hosszú távú építkezés garanciája ugyanis csak az elmúlt húsz évben önmagukat és a politika egészét lejárató pártokon túlnyúló társadalmi önszerveződés lehet. A diákszervezetektől a munkavállalói érdekképviseleteken át a szakmai és lakóhelyi szervezetekig. Ez elkezdődött.

És Orbánék sokat tesznek azért, hogy – a magyar társadalom általános bénultsága ellenére – folytatódjék.

Viszlát március 15-én!

*

(Megjegyzés: tudom, hogy a potenciális Orbán-elzavarók egyelőre egymással is küzdenek, versengenek. Majd kinövik. Kénytelenek lesznek.)

 

 

Szerző: rás  2012.03.11. 16:44 16 komment

Címkék: milla lmp szolidaritás mozgalom

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr214929566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_10155 2012.03.11. 18:44:59

Nem szoktam Tótával maradéktalanul egyetérteni, de a közelmúltban leírt egy bekezdést, amivel viszont tudok: "A demokratikus ellenzéknek most még nem az a dolga, hogy őt [ti. Orbán Viktort] leváltsa, hanem meg kell teremtenie az infrastruktúrát ahhoz, hogy ez az ördögi terv, a vita megszüntetése ne sikerüljön. Hogy szervesen, a természet törvényei szerint kifejlődhessen az erő, amely képes kormányt váltani és utána kormányozni. A mai ellenzék még nem alternatíva: az ő feladatuk megcsinálni a létrát, amin lejöhet a magyar a fáról."

Ismeretlen_10155 2012.03.11. 18:58:06

elnézést kérek a barokkosan csapongó gondolatfűzés terjesztése miatt -- nem direkt csinálom. erről jut eszembe Polonius intelme Laerteshez; szerintem az ellenzéknek is pont ezt kellene tennie: kímélve megrostálni barátaikat. az LMP számomra nem látszik koherens nézettekkel rendelkező pártnak, sokkal inkább látom a józan ész ellenére is a hatalommal való párbeszédre törekvőnek őket, mint bázisdemokratának. cselekvéseik elméletiesek, íneffektívek vagy épp csak balfaszok (pl. plázastop), és ugyanúgy nem képesek mobilizálni a szimpatizánsaikat, ahogy a DKP vagy a szocialisták sem. a népsavazás (pun is intended) szerintem direkte vicces, és pontosan illeszkedik az LMP tőlem vélt politikai karakterébe. persze aláírtam, mivel személy szerint semmi kifogásom ellene, hogy Orbánékat a saját primitíven destruktív ötletükkel rúgják seggbe, de ez ettől még csak trollkodás. értéke kb. ugyanannyi, mint amikor 2008-ban a Fidesz ájvékolt szociális népszavazás jogcímén.

Szó-szóró 2012.03.11. 19:00:53

"A Szolidaritás erejét ..." kezdetű bekezdés nagyon jól(Tótánál jobban) megfogalmazza a baloldal felépítésének egyetlen reális módját. rás: nagyon érdekelne, hogy "a globális kapitalizmus által ránk kényszerített félperifériás szerep" alatt mit értesz. Még az is lehet, hogy ebben is teljesen egyetértünk. Demjánt és Parraghot nem keverném. Demján egy nagy hólyag (és szerencslovag), Parragh viszont értelmes. Érdemes meghallgatni, mit mond. Kónya nem annyira tragikus, de nem is egy nagy szám. A tüntetés zenei befejezése pedig elég gyenge lett.

Ismeretlen_46946 2012.03.11. 19:27:49

@Szó-szóró: a félperiféria fogalmát Wallerstein világrendszer-elmélete írja le - http://tinyurl.com/6mxxvnw - (vigyázat, marxista!). A magyar félperifériális szerep elsősorban az olcsó munkaerőre alapozott bérmunkában, a multinacionális vállalatok ide kiszervezett, a magyar gazdaság egészén belül lényegében szigetjelleggel és nem Magyarország - a magyar társadalom, a magyar gazdaság - igényein alapuló működésében fejeződik ki. Ezt szolgálják a Fidesz-kormány olyan intézkedései, mint az új Munka Törvénykönyvében a "munkaerő-mobilitás" biztosítása, a szakszervezetek működésének korlátozása, a 16 éves tankötelezettségi korhatár, a szociális ellátórendszer szétverése stb. Ezek súgói közt van Demján (akit én nálad sokkal többre becsülök) és Parragh.

Ismeretlen_10155 2012.03.11. 22:34:26

Bocs, de ha pont Parragh László nem szerencselovag (mint Demján), akkor ki a frászkarika?! =))

Bizottságiirnok 2012.03.12. 06:54:47

Sajnálom, hogy nem futottunk össze. Kicsit elvesztem az irodalmi, zenei, fülkeellenforradalmi egyvelegben. Viszont legalább napoztam egyet a Néprajzi Múzeum oldalában:)

Ismeretlen_46946 2012.03.12. 09:24:40

Én az Alkotmány utca túloldalán, FM-nél napoztam. :)

Ismeretlen_111226 2012.03.12. 16:53:50

Parragh László az a parragh, aki gombázni küldi a jónépet? Akkor bizony ő is leszerepelt... oszt'jónapot!

Szó-szóró 2012.03.12. 17:16:41

rás: Wallerstein és a félperiféria. Kicsit félve ütöttem le a billentyűket (gumikesztyűt húztam), mert felhívtad a figyelmet arra, hogy marxista. Ez a centrum - félperiféria - periféria dolog abszolút pontosan leírja, hogy hogyan működnek az egyes országok, milyen kapcsolatok alakulnak ki közöttük. De ha én ezt ennyire el tudom fogadni, akkor már én is wallersteinista lettem? Azt nem értem, hogy 1. ha OV ennyire kiszolgálja a " a globális kapitalizmus által ránk kényszerített félperifériás szerepet", akkor miért mondjátok, hogy kilóg a sorból? 2. írod hogy formálódik az alternatíva, és a politikai életben erre példákat is adsz, de nem derül ki, hogy szerinted milyen is lenne az alternatív baloldali gazdaságpolitika?

Ismeretlen_46946 2012.03.12. 17:44:00

@Szó-szóró: Wallerstein elméletét elég széles körben elfogadják, úgyhogy nincs okod aggódásra. Orbán mindenekelőtt a demokratikus jogállam lebontásával lóg ki a sorból. Ami a gazdaságot illeti, egyrészt felvetettem annak esélyét, hogy valójában nem is érti, mit csinál. Másrészt a gazdaságpolitikát is csatának, zéróösszegű játszmának képzeli, és nem veszi észre, hogy ha így van, akkor ő - illetve miatta Magyarország - biztosan a vesztes lesz. Kb. húsz éve egy interjúban (talán a Beszélőben jelent meg) még azt mondta, hogy az embernek tisztában kell lennie azzal, hogy mekkora, hány centi... Baloldali gazdaságpolitika: azt hiszem, ilyen ma még nincs, de felhívtam a figyelmet Scheiring MaNcs-cikkére (sajnos, csak printben létezik), amelyből körvonalazódik egy ilyen program. Megvalósulására egyébként a belátható jövőben - a kapitalista globális gazdaság viszonyai között - minimális esélyt látok, de egyes elemeit, talán. Mindenesetre egy társadalomalapú - vagyis nem a lehető legnagyobb profitot megcélzó, az ország és egy-egy konkrét körzet adottságait kihasználó, értelmes és tisztességes jövedelmet biztosító munkát biztosító - gazdaságpolitikai koncepció iránymutató lehet arra is, hogyan próbáljunk meg a jelenleginél értelmesebben kapcsolódni a világgazdasághoz.

Pocakos 2012.03.12. 20:36:31

Két dolgot huztam alá virtuálisan: 1. A "baloldali gazdaságpolitika (piacgazdaság keretei között)" Ez mi? 2. a nemzeti jelképek visszaszerzése a jobb- és szélsőjobboldaltól. Ezt a viziót is örülnék, ha elmagyaráznád. Az elsőre a #10. válaszodban ugyan teszel utalást, ami számomra nagyon hasonlít az OV-féle "unorthodox"-iára. Mivel - saját bevallásod szerint - ilyen (még) nincs. Miért nem egy olyan példával állsz elő, amelyik már létezik, (jól) működik? A nyugatnémet jobboldal a II. vh. után Adenauer vezetésével 10 év alatt lefektetett egy olyan gazdasági-társadalmi rendszert, amire később a baloldal is építeni tudott. És eszükbe sem jutott valami mást csinálni. De említheném Bajorországot, ahol az elmúlt 60 valahány évben mindvégig a "feketék" (CSU) voltak (és vannak) hatalmon, és nemcsak az ország (tartomány), de a demokrácia is virul. Beleértve a sajtószabadságot is! Ja, és Bajorország 1918 óta köztársaság.

Ismeretlen_46946 2012.03.12. 21:12:49

@Pocakos: 1./ "Teve van egypúpú, van kétpúpú, van négypúpú - sőt több." Akarom mondani: baloldal is sokféle van, már csak onnan elindulva is, hogy mihez képest. Amúgy a német szociális piacgazdaság valóban nagyon jól - működött. 2./ A szombati tüntetésen Kónya P. arról beszélt: tűrhetetlen, hogy miközben a jobb- és szélsőjobboldal megmozdulásain tömegével lobognak a magyar zászlók, az ellenzékieken csak elvétve látni. Sokan azóta nem hordanak kokárdát március 15-én, hogy azt a Fidesz 2002-ben a választási harc eszközévé tette. A jobboldal ma is azt állítja, hogy a nemzetet csak ő képviseli, a baloldal "ha csak tehette, rá rontott a nemzetre". Nem vízióról van szó, hanem arról, hogy a baloldal - szociáldemokraták, liberálisok - a racionalitás híveiként lebecsülték az érzelmek jelentőségét; a nemzeti jelképek ehhez az érzelmi szférához tartoznak. A baloldalnak ebben a szimbolikus térben is képesnek kell lennie érzékeltetni, hogy a nemzet érdekeit képviseli - még ha nagyon mást gondol is nemzetről és nemzeti érdekről, mint a jobboldal. Roviden ennyi.

egy nagyi 2012.03.12. 22:58:15

rás: tökéletesen értem,amit mondasz. Személyes példa,amikor meglátom a tv Magyarország Szeretlek!című műsorának az előzetesét elfog a hányinger a tömény nemzeti színtől.Én akkor tudnám tisztelni a miniszterelnököt igazán, ha egyetlen zászlóval a háta mögött a szavaival,és gondolataival képes lenne megértetni velem/ és sokunkkal egyáltalán/, hogy mi a filozófiája. Odáig degradálódott a nemzeti jelképünk, hogy az Aldi hirdetésében szerepelt, ha ezen a héten X.-Ft fölött vásárolok kapok egy kokárdát.Könyörgöm?

Pocakos 2012.03.13. 21:34:23

rás: "....baloldal - szociáldemokraták, liberálisok - a racionalitás híveiként lebecsülték az érzelmek jelentőségét..." Ez hülyeség. Gyenge belemagyarázás. Inkább annak a 40 évnek a pszichéje, amikor a nemzeti érzést rendesen keverték és bélyegezték meg a nacionalizmussal. Miközben kínosan ügyeltek a nemzeti és vörös zászlók egyenlő arányára. Emlékezz, a (pont) 40 évvel ezelőtti március 15.-ére, amikor délelőtt volt a hivatalos állami (mint most a lengyelekkel), aztán utána a nem hivatalos, csak magyar zászlókkal és estére a tömeg szétverése. Azért bevittek csajokat, mert a miniszoknya alól kilátszott a nemzeti színű harisnyatartó. A srácok meg azért kaptak egy hónap Baracskát, mert állítólag kirakatokat törtek be a Várban (tényleg, ott hol vannak kirakatok?). Úgy látszik a magukat baloldalnak tartók azóta sem szerették meg a nemzeti színű zászlót. Ehelyett és eközben a szélsőjobbnak sikerült elfogadtatnia az Árpád sávosat. Szóval, itt a baloldal a ludas! Megjegyzem, a Lajtától nyugatra nincs ez a "zászló-komplexus". Márcsak azért sem, mert minden pártnak, szakszervezetnek saját zászlaja van, - és a nemzeti zászló MINDENKIÉ ! - az NEM a pártosság, meg az "oldal" színe, hanem a nemzeté! Én még nem láttam nácikat nemzeti színű zászlókkal felvonulni. Úgy, ahogy a szélsőjobbosok is inkább az Árpád sávost favorízálják. Szóval, valami jobb magyarázatot, please! ;-)

Ismeretlen_46946 2012.03.13. 22:36:28

@Pocakos: nem látok ellentétet aközött, amit én írtam, illetve amit te. Csak arról van szó, hogy én nem ragadok le mániákusan az "elmúlt negyven évnél", mert tudom, hogy a baloldal - internacionalista lévén - mindig alábecsülte a nemzeti érzés, és általában a nemzet, jelentőségét. Ez súlyos tévedésnek bizonyult.

Pocakos 2012.03.13. 23:53:21

rás: ez volt az alapkérédés, ill. ezt írtad: "...a nemzeti jelképek visszaszerzése a jobb- és szélsőjobboldaltól..." Tehát, nem a "nemzeti érzés alábecsülése", hanem a nemzeti _jelképek_ *visszaszerzése* volt az általad felvetett "probléma". Én nem nevezném "alábecsülés"-nek, hanem inkább tudatos elfojtásnak, ill. a nemzetiszocialistáktól való (tudatalatti) elkülönülés (és félelem) megnyilvánulásának. És ez a görcs, igenis az a bizonyos 40 év átka. A mai fiatalok ezért nem érzik át az Árpád sáv (egykori) szimbólumát. (szerintem). A többi különben stimmel. A fenti okok miatt a baloldal sohasem tudta kezelni a nacionalizmust és attól megkülönböztetni a partiotizmust.
süti beállítások módosítása