„Hatvanhat éves lettem én –/ meglepetés e költemény” – de lehet, hogy nem pontosan idézem a verset; arra se emlékszem, hogy bevettem-e a Cavintonomat…

*

Arany János: Sejtelem

Életem hatvanhatodik évébe’
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.

(1882 márc. 2.)

Ez volt Arany utolsó verse, és tényleg nem érte meg a hatvanhatot. Öt évvel korábban írta az Epilogust. Tizenhét éves korom óta (akkor tanultuk) az egyik kedvenc versem; normális ez? És vajon hányan olvasnak még – az iskolán kívül – Aranyt? Mátéról tudom.

Epilogus (részlet)

Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon’...
Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se’ irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy’ áll orra
Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.

…

Beethoven op. 66-os cselló-zongora darabját – 12 változat egy Mozart-témára – Mischa Maisky és Martha Argerich játssza (próbáltam csak audiófájlként betenni, de ügyetlen vagyok):

*

Máris 18 évvel túléltem az apámat. Nem, nem 18 éve halt meg, hanem 48 évesen – én akkor 16 voltam. Következik ebből valami? Anyám idén decemberben lenne 100 éves, ő 87 évet élt, vagyis addig még lenne 21 évem. Nem sok. Kevesebb, mint ami a rendszerváltás óta eltelt, pedig mintha ma lett volna… A francba! – már megint a politika.

*

66

A számmisztikában mesterszám, jelentése: egyetemes öröm. Történelem: i.sz. 66-ban a zsidók Judeában fellázadnak a római uralom ellen; elkezdődik az első zsidó háború, amely négy év múlva a zsidó állam bukásával, a második Templom lerombolásával és a zsidók szétszóródásával fejeződik be.

66 évvel ezelőtt 1946 volt. Érdekes év. Azzal kezdődött, hogy január 1-jén Hirohito japán császár deklarálta: nem isten, hanem ugyanolyan emberi lény, mint a többi japán. Február 1-jétől Magyarország köztársaság. Az év első hónapjaiban lefolytatják a magyar háborús és fasiszta főbűnösök népbírósági pereit, s kivégzik többek között Szálasi Ferencet, valamint Bárdossy László, Imrédy Béla és Sztójay Döme volt miniszterelnököket. (Októberben végzik ki a nürnbergi per tíz halálraítélt vádlottját.) Megkezdődik a magyarországi németek kitelepítése és február végén aláírják a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményt is. Júniusban államosítják a szénbányákat, novemberben a legnagyobb ipari üzemeket; augusztus 1-jén pénzcsere: a világtörténelem legnagyobb inflációjával elértéktelenített pengőt felváltja a forint. Churchill fultoni beszéde (március 6.): „A Balti-tenger melletti Stettintől az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le a kontinensre.”

Az év tudományos eredményei között van, hogy Philadelphiában üzembe helyezik az első elektronikus nagyszámítógépet: az ENIAC 18 000 vákuumcsövet, 70 000 ellenállást, 5 millió forrasztást tartalmaz; 30 tonnás, 160 kW-ot fogyaszt, percenként 5 000 összeadást vagy 400 szorzást tud végezni, 10 jegyig számol. Angliában megalakul a Mensa, a különlegesen magas IQ-jú emberek társasága.

Az irodalmi Nobel-díjat Herman Hesse kapta (nagyon szeretem), s 1946-ban jelent meg Pilinszky János első kötete, a Trapéz és korlát, onnan van ez a vers is:

Halak a hálóban

Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg.
Vergődésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell.
Bűnhődünk, de bűnhődésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.

*

1946-ban – rajtam kívül – olyan emberek születtek, mint például Koncz Zsuzsa és Sylvester Stallone, Várszegi Asztrik és George W. Bush, Nagy Feró és Freddy Mercury, Lendvai Ildikó és Patti Smith. (Nagy dolog az internet meg a Wikipedia.)

*

És van persze a „Route 66”, az Amerikát átszelő, híres 66-os út, három éve jártam rajta. Csodálatos dolog Toszkánában, Korfun vagy Rovinjban nyaralni, Párizsban vagy Londonban mászkálni, de vannak utazások – országok, emberek – amelyek/akik megértetnek valamit, módosítják az ember gondolkozását; a Szovjetunió [1970] és az 1986-os Nyugat-Németország után ilyen volt az USA is. Nem találom az ott készült képeket a gépemen, így a Wikipediából szedtem le két olyat, amit saját szememmel is láttam.

És hát: