A mandineres Ariosto (szokás szerint lila ködbe burkolt) eszmefuttatása hívta fel a figyelmemet újból a dotoho blogra. "Csehszlovák kém" két bejegyzésében - itt és itt - egy német regény és film kapcsán azt igyekszik megérteni és megértetni, hogy mi állhatott a II. világháború végén a Vörös Hadsereg katonái által Németországban és Magyarországon állati kegyetlenséggel elkövetett tömeges nemi erőszak mögött. Ariosto ezen felháborodott és miután jól elveri a port a felvilágosodáson, a 19. századon és mindazokon, akik még ma is hisznek abban, hogy a valóság megismerhető, hatalmas csúsztatással - ábrándnak minősítve az objektivitást - a valóságot egy erkölcsi kategóriával, a szubjektív igazsággal azonosítja, a valóság megismerésére irányuló szándékot erkölcsi nihilizmusnak. A jegyzet vége faék egyszerűségű, hogy az átlag Mandiner-kommentelő is értse: aki a magyar katonák bűneiről - egyáltalán Magyarország második világháborús szerepéről - beszél, az a szovjetek, Sztálin kegyetlenségét mentegeti. Valóság nincs, csak igazság, egyetlen igazság, a mi igazságunk.
Javaslom mindhárom bejegyzés elolvasását. És talán a valóság - mind teljesebb - megismerésével annak megértését, hogy a történelemben nincs olyan, hogy "az" igazság; igazságok vannak, valóságos emberek, népek egymásba bonyolódó és gyakran egymást kizáró igazságai.
Utolsó kommentek