Tudom, hogy a tanácsköztársasági bejegyzésem után ezzel magamra húzom a "komcsiság", sőt az egykori nevetséges "Forradalmi Ifjúsági Napok" felélesztésének vádját, de akkor is megismétlem az egy évvel ezelőtti bejegyzésemet.

„Április 4-ről szóljon az ének!”

***

Ez itt most nem akar objektív történelmi elemzésnek látszani. Bár...

Április 4-e 1950-től lett hivatalosan a Magyar Népköztársaság legnagyobb ünnepe; az április 2-i keltezésű 10. sz. törvényerejű rendelet nem csak a felszabadulás ünnepévé, hanem a „megbonthatatlan szovjet-magyar barátság” napjává is tette. Április 4-e – és az április 4-ikék – történetéről részletesebben lásd a Múlt-Kor történelmi portál cikkét

***

Illyés Gyula: Nem volt elég

Házad itt állt – szerte szállt!
Ezt, látod, érted. Azt nem érted,
hogy hazád éppen így ért véget –
A csoda, hogy addig is állt!

Mert nem volt hazának elég,
hogy emésztésed vacsorára
e dombok aszúját kívánta,
és e lapályok kenyerét.

És nem volt hazának elég,
Hogy elmosolyodtál és oldalt
oda is néztél, ha megszólalt
ízes magyarul a cseléd.

És nem volt hazának elég,
hogy este letéve a könyvet
elnyeltél Bottyánért egy könnyet:
az volt a férfi, a derék…!

És nem volt hazának elég,
hogy kitekintve vonatodból
elgondoltad az aratókról:
mást érdemelne ez a nép.

És nem volt hazának elég,
a három szín, ha rád sem hagyták,
hogy egykor jelkép volt: szabadság,
egyenlőség, testvériség!

És nem volt hazának elég,
hogy idegeden átereszted
hő szeszként azt a néhány verset,
Adyét, Tóthét, Józsefét.

És nem volt hazának elég,
a Gellérthegyen a rakéta
s a Városiban a bokréta
és a szobroknál a beszéd.

Nem volt a hazának elég,
nem volt elég, hogy el ne essen,
tudd meg, az volt a csoda itten,
hogy össze nem dőlt már elébb!

Mert attól nem lett a tiéd,
hogy hizelegve és hazudva
ráragasztottad egy hegycsúcsra
egy király, egy vezér nevét.

Nem volt elég, nem volt elég
sem a hűség, sem a szívósság,
mitől egybeáll egy-egy ország
s nemzet is lesz a nemzedék.

S a bátorság sem volt elég.
Külön-külön bár odahagyta
sorsát a sok hős áldozatra,
az sem volt elég menedék.

Mert sem erő, sem bölcsesség
nem lehet elég, hogy megójja
a házat, amelyben lakója
nem lelheti meg a helyét.

(1945)

***

Márai Sándor írja 1945-ben:

Egy kozák csomagokat cipel az országúton. Egyikben rablott textilholmi van, másikban néhány cipó kenyér. Reámmordul és megparancsolja, vigyem a kenyeres iszákját. Szó nélkül átveszem a zsákot, és viszem – két kilométeren át – engedelmesen, a győztes nyomában. Egy fordulónál megkérdi, ki vagyok. Mikor meghallja a varázsszót – „író” –, elveszi kezemből az iszákot, komoran és sötéten néz maga elé, kést húz elő, levágja egy cipó felét, a kenyeret átnyújtja, hóna alá veszi a zsákot és egyedül cammog odébb. (Napló)

*

A magyar polgári társadalom olyasmit várt, hogy az oroszok mint afféle irgalmatlan alvilági arkangyalok jelennek majd meg, lángpallossal és kénkőbűzzel, s kiirtanak egy világot. Az oroszok megérkeztek, s akadt közöttük mindenféle: kegyetlen, barátságos, kapzsi, irgalmatlan, emberies stb. De arkangyalról és lángpallosról nem esett szó.

Nagyobb meglepetés, hogy most már mind gyakoribb közöttük a gondterhes, komoly, szakszerű síber, aki teherautóval jön Romániából, hozza a zabrált árut, cvikkerrel orrán, plajbásszal kezében ajánlja gyanús holmiját, s közben aggályosan, a jó kereskedő tájékozottságával – aki ismeri a kereskedelmi élet és az adásvétel veszélyeit! – alkudozik és számol. „Csekaj, pogyszem, hozom gicsiny rézgálic” – mondják, s nyálazzák a ceruza hegyét. Majd rossz németséggel így folytatják: „Sechzehn, siebzehn, malinko, na!”... Sok ilyen akad közöttük. Arkangyal ritka. (Napló)

*

"Ez a magyar társadalom oly bűnöket követett el, hogy a napon, mikor felocsúdik a romok között a való helyzetre, kétségbeesett bűntudata újabb dühöket szülhet csak; azokra dühöng majd, hangosan vagy titkosan, akik bűneinek itt maradt bűnjelei, a zsidókra és mindenkire, aki bűneire emlékezteti. Mentől hangosabban kiált az égre egy bűn, annál kínosabb, ha bűnjelek maradnak a gaztett után." (Ami a Naplóból kimaradt)

***

A budai Vár, 1945 (a Fortepan gyűjteményéből)

"Magyarország számára életkérdés, hogy a régi világ összeomlása felszabadulás maradjon, illetőleg felszabadulássá legyen, s a beteg magyar társadalomszerkezetnek azok a nyomasztó tényezői, melyek a szovjet hadsereg megjelenésére tűntek el: a vadászó urak, a zárt kasztban élő tisztek és hivatalviselők, a csendőrök és sváb lelkű nemzetnevelők vissza ne térhessenek. Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy ha a mi számunkra a felszabadítás ténye örökre összekapcsolódik is a háborúvesztés legváltozatosabb fizikai és emberi nyomorúságainak emlékével, unokáink számára a felszabadítás emelkedjék tiszta, történeti realitássá azok által az eredmények, következmények és kedvező fejlődés által, amelyeket hosszú lejáratra megnyitott. Életbe vágó kérdés Magyarország számára, hogy a szovjet hadsereg felszabadító teljesítménye a magyar demokratikus fejlődés számára megtartsa a maga jelentőségét, és ne menjen veszendőbe." (Bibó István: A magyar demokrácia válsága. 1945. ősz)

***

A Magyar Néphadsereg 1985. április 4-i díszszemléje.

(A Magyar Népköztársaság állami ünnepségen ekkor jelentek meg először a történelmi zászlók.)

1950 és 1965 között évente rendezték meg a szovjet mintájú katonai parádét, utána – elsősorban takarékossági okokból – már csak ötévenként. Az 1985-ös 40. évforduló volt az utolsó díszszemle a Felvonulási téren, de az ünnep ekkor már az 50-es évek tömegdemonstrációi helyett családi programmá nőtte ki magát. A reggeli katonai parádé és a beszédek mellett ebben az évben Koltay Gábor filmrendező rendhagyó zenés történelmi darabja, az Itt élned, halnod kell is helyet kapott a Hősök Terén.

***

És ha már a bejegyzés címe a 20. századot idézi, akkor álljon itt még néhány fontos 20. századi április 4-e:
1949. április 4-én alakult meg a NATO – az Észak-atlanti Szerződést Washingtonban aláíró 12 ország között még nem lehet ott a Német Szövetségi Köztársaság;
1968. április 4-én gyilkolták meg a Tennessee állambeli Memphisben Martin Luther Kinget;
1983. április 4-én indult első útjára a Challenger űrrepülőgép, amely aztán 1986. januárban tizedik küldetésére indulva tragikus véget ért.

- - -

*Az évszázad a 20., a cím pedig utalás Déry Tibor egykori tárcasorozatára, A napok hordalékára.

A sorozat korábbi darabjai:

Marihuána, Madrid, Attila

Gyuri, aki Jorge

November 7., Szása

Grisa, Leningrád

Osztaskovo, Internacionálé

Cseh Tamás

Jótékonyság, szolidaritás (Haiti ürügyén)

Az én Kubáim

Apám

Bajusz, katonaság meg sok minden más

Bányász elvtárs

Jancsi

 

 

Szerző: rás  2013.04.04. 11:02 4 komment

Címkék: történelem felszabadulás Bibó Márai Illyés

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr515194499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

P_o_c_a_k_o_s 2013.04.05. 17:07:25

rás, írod:
"..1949. április 4-én alakult meg a NATO – az Észak-atlanti Szerződést Washingtonban aláíró 12 ország között még nem lehet ott a Német Szövetségi Köztársaság;,..."
Naná, hogy nem! Hiszen akkor még csak politikai egyesülés volt, az egymás segítségére sietés jegyében, és épp Németország újrafelfegyverkezése ellen. Az első NATO főtitkár híres mondása: célunk az oroszokat kivültartani, az amerikaiakat benntartani, a németeket meg kordában tartani" ("to keep the Russians out, the Americans in, and the Germans down.")
Csak a koreai háború idején lett katonai szervezet.

rás · http://ras2.blog.hu 2013.04.05. 19:38:56

@P_o_c_a_k_o_s: Tévedsz. A NATO kezdettől katonai szervezet - a közös védelem szervezete - is volt, mint arról az (egyébként a Pentagonban folytatott titkos tárgyalásokon kidolgozott, lásd tinyurl.hu/neNd/ 1949-es szerződés 5. cikkelye rendelkezett. Vagyis hogy bármely tagállam elleni fegyveres támadást valamennyiük elleni agressziónak tekintenek. Más kérdés, hogy a szervezet saját, közös védelmi struktúráját valóban csak a koreai háború után építették ki (amelynek a NATO egyébként természetesen nem volt részese). Németország újrafegyverkezésének megakadályozásához a NATO-ra nem volt szükség. Azt kellően biztosította a megszállási rendszer.

rás · http://ras2.blog.hu 2013.04.05. 19:44:25

Helyesbítés: nem "közös védelem", hanem inkább "kölcsönös, együttes védelem", hivatkozva az egyéni és kollektív védekezésre egyaránt feljogosító ENSZ-Alapokmány paragrafusra; és nem a koreai háború "után", hanem annak hatására még 1950-ben kezdtek hozzá a közös védelmi struktúra kiépítéséhez.

P_o_c_a_k_o_s 2013.04.06. 01:22:05

rás: kiegészítésként:
en.wikipedia.org/wiki/NATO#Beginnings

Igenis, az európaiak féltek Németországtól, lásd a NATO-t megelőző Brüsszeli Szerződés (1948. márc.17.)
“...it greatly differed from NATO in that it envisaged a purely European mutual defence pact primarily against Germany,...”
Aztán jobban kezdtek félni a SZU-tól, így jött a képbe az USA és Kanada.

egy kis kronológia:

1949. ápr. 04. NATO szerződés aláírása

1949. május 23. német földön először alapítottak *Németország* néven államot a három nyugati megszállási övezet területén.

1949. augusztus. 24. NATO szerződés hatályba lépése.

1949. november 3. Bonn lett átmenetileg a Német Szövetségi Köztársaság fővárosa.

Különben a magyar fordítás nem fejezi ki az ország és állam eredeti elnevezését, hiszen németül Bundesrepublik Deutschland, angolul Federal Republic of Germany.

De már távolodunk a topictól.
süti beállítások módosítása