A bejegyzés címe valójában hatásvadász blöff:  május elseje csak ürügy és az elmúlt napokat is jelenti,  a hardcore pedig azt takarja, hogy bal- szélsőbal- és ultrabaloldali gondolatokkal tömtem (tömöm) a fejem. A véletlen hozta így... Véletlen? Ugyan! Nincsenek véletlenek.

Már említettem, hogy egymás után olvasom a könyveket a spanyol polgárháborúról (Koestler, Ibárruri, Orwell, Vidal), most éppen Mihail Kolcov hallatlanul érdekes Spanyolországi naplójánál tartok. Az 1936-39-es spanyol polgárháború nemcsak a fasizmus és a baloldal első nagy, nemzetközi összecsapása volt, hanem a baloldalon (vagy a baloldalnak nevezett táboron) belül a sztálinista kommunisták és az anarchisták (anarchisták, tanács-kommunisták, szindikalisták, anarcho-szindikalisták – nem egészen ugyanaz! ahogy persze a "sztálinista" kommunisták is nagyfokú leegyszerűsítése a fogalmaknak) közti, Barcelonában véressé váló küzdelem. (És persze a dolog még ennél is bonyolultabb volt, hiszen ott voltak a népfrontban a szocialisták, republikánusok, katalán autonomisták is, de ez most mellékszál.) S mögötte ott volt az 1917 óta tartó – egyszerre teoretikus és nagyon is gyakorlati – vita, hogy vajon mi kell legyen a baloldal, a kommunisták közvetlen célja: a politikai hatalom megragadása és – a majdani társadalmi változások reményében – a hatalom bármi áron való megtartása, vagy maga a társadalmi forradalom. A sztálini bürokratikus szocializmus kiépülésével pedig (a sztálini mű megkoronázása: az új alkotmány, illetve a "nagy terror" pontosan a spanyol polgárháború idejére esik!) a társadalmi forradalom tartalma is kérdésessé vált: lehet-e alternatívája e rendszernek az autonóm közösségeken alapuló társadalmi önszerveződés?

Tehát az egyik szál Spanyolország és a 30-as évek. A másik, hogy hétfőn elmentem a Pallas Páholyba meghallgatni a Marx ma című konferencia előadásait. Nem véletlenül a szélsőbaloldalinak elkönyvelt, marxista  rednews.hu-t adtam meg linknek... Sem terem, sem képességem visszaadni a nagyon érdekes előadások tartalmát, amelyek a Munkások Újságát főszerkesztő Kalmár Szilárd kérlelhetetlenül osztályharcos politikai szónoklatától a részben Párizsban élő Balázs Gábor történésznek a "gyakorlati", "tömegekhez szóló", osztályharcos Marx, illetve az osztályharcon túltekintve, a tulajdonképpen egyetlen osztálytársadalom, a kapitalizmus mint árutermelő rendszer elemzésén és meghaladásának lehetőségén gondolkodó, "ezoterikus", filozófus Marx kettősségét és lényeges különbségét taglaló elemzéséig terjedt. Megkoronázva mindez TGM-mel, akitől most csak azt a fontos gondolatot idézem, hogy a marxizmus nem a 150 éve élt Marx, hanem egy 150 éves, megszakítatlan gondolkodási folyamat. A marxizmus a világon mindenütt élő – kivéve Magyarországot, mondta TGM. Az előadások fenn vannak már a youtube-on.

Az előadásokban – miként általában a mai marxista gondolkodásban – már közhelynek számított, hogy az 1989-ben megbukott kelet-európai rendszereknek lényegüket tekintve nem sok közük volt szocializmushoz, kommunizmushoz, valamint hogy a mai mainstream "baloldal" az angol Munkáspárttól Hollande francia szocialistáin át az MSZP-ig valójában egyáltalán nem baloldali.

A Marx-konferencián két ingyenes kiadványhoz is hozzá lehetett jutni. Az egyik a már említett Munkások Újsága; "Alapította: Táncsics Mihály 1848-ban. Az interneten: www.muon.hu. Legújabb, május 1-i keltezésű számának  (III. évf. 2. szám) címlapján azonban nem Táncsics vagy a "kalapácsos ember" látható, hanem... Margaret Thatcher, "Nem gyászolunk" felirattal, és a vele foglalkozó cikkek mélységes egyetértésüket fejezik ki azokkal akik Britanniában "halálbulikon" ünnepelték a könyörtelen neoliberális gazdaság- és társadalompolitika első számú képviselőjének az elhunytát.

A másik, amit magammal hoztam, egy franciából fordított különös kiadvány, amelynek egyébként ma, május 1-én, délután volt a hivatalos bemutatója (TGM-mel). Címe: Az eljövendő felkelés" szerzője a "Láthatatlan bizottság"; "Fordította és az utószót írta: www.rednews.hu". Átfutottam, hozzáolvastam, sok új ismeretet szereztem egy, a 60-as évek "közvetlen akciókat" propagáló francia szituacionistáinak és a 60-as, 70-es évek olasz autonomistáinak örökségét folytató, ultrabaloldali irányzat eszméiről. Az első mondatokat idézem:

"Bárhogy is nézzük a helyzetet, a jelenből nincs kiút. Ez az, ami leginkább a javára írható. Akik még mindig a reményt kergetik, azok teljesen elszakadtak a valóságtól. Bárki nyomban cáfolható lesz, ha kész receptekkel akar szolgálni. Mindenki számára világossá válhatott, hogy ennél már csak rosszabb jöhet. Az első punkok meggyőződése, hogy „a jövőnek nincs jövője” mára alapbölcsességgé vált.

A politikai képviselet szférája bezárult. A jobboldaltól a baloldalig ugyanaz az ártatlan arccal előadott, szakértőként pózoló üresség honol, ugyanazok a politikai ügynökök igazítják hangjukat a legfrissebb közvélemény-kutatások eredményeihez. Akik még eljárnak szavazni, csak azért teszik, hogy proteszt szavazatukkal tömjék teli a szavazóurnákat. Úgy tűnik, már csak maguk a választások ellen szavaznak az emberek. A felkínált javaslatok távolról sincsenek már a felmerülő problémák szintjén... A nagy társadalmi kukta szelepe lezárult és vészesen kezd nőni benne a nyomás. Az argentínai „Que Se Vayan Todos” ["Menjen mind"] szelleme komolyan kezdi kísérteni az uralkodó osztályt."

A több hétfői előadásban is felbukkanó központi gondolat, hogy a mai globális kapitalizmust tekintve már értelmezhetetlen a burzsoá és a proletár fogalma, következésképp az osztályharcé is. A lényeg az egyének autonómiáját megsemmisítő, az élet minden területét átfogó totális rendszer elleni - majdan egésszé összeálló egyéni lázadás; ez elsősorban az életmód forradalma, amely autonóm emberek önszerveződő kommunáin keresztül valósulhat meg.  "Az eljövendő felkelés" itt olvasható.

(Csak érdekességként: mind a linkből, mind a rednews.hu alcím-menüjéből kitűnik, hogy a francia L'insurrection qui vient címet először "A közelgő forradalom"-nak fordították. Aztán elgondolkoztak...)

 *

Korábbi május elsejei bejegyzéseim:

2011. május 1.

2010. május 1.

Szerző: rás  2013.05.01. 17:01 Szólj hozzá!

Címkék: kommunizmus anarchizmus szélsőbal marxizmus Marx Május 1. Munkások Újsága Az eljövendő felkelés

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr565259972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása