Vannak ilyen szép órák is az ember - még egy hozzám hasonlóan heveny közéleti érdeklődéssel megvert (baloldali) ember életében is. Kinn tavaszi napsütés (majd mindjárt sétálok is egy kicsit), ülök a fotelben, a rádióból a zeneirodalom egyik csodája, Bach Goldberg-változatai szólnak Jeremy Denk (sose hallottam róla) gyönyörű előadásában, én meg komplettírozom a múlt heti Élet és Irodalom kiolvasását. Háy János gyönyörű kiselbeszélése. Nádasdy Ádám tárca-önvallomása a homoszexualitás, a hit és a katolikus egyház háromszögéről. (A délszláv polgárháború kezdetekor felvett nevével állást foglaló) Szerbhorvát György írása arról, hogyan sajátítják ki az Új Symposion egykori radikálisan baloldali, avantgárd szerkesztőjének, az 1990-ben 36 évesen elhunyt Sziveri Jánosnak az emlékét olyanok, akikhez soha semmi köze nem volt - nem lehetett.

Sziveri most lenne 60 éves (Facebook-oldala). Zalán Tibor egy verssel emlékezik rá, s ezt, most súlyosan megsértve az És rendszabályait, üzletpolitikáját, az alábbiakban közlöm. És belinkelem a Magyar Rádió hangtárából a Bach-lemezt is; 10.45-től hallható.

Zalán Tibor: És egál
    A hatvanéves Sziveri Jánosnak

A föld forog nélkülünk
velünk Hittük egykor
s most pofán vág bennünket
a megvágyott új kor
 
melyért túlvívtuk rendre
szaros kis csatáink
Szánalmasak voltunk – az
idő csak ránk legyint
 
eszmék eszmélkedések
fölösleges holmik
ká váltak s már azok a
hősök kik rabolnak
 
Elmentél valahová
és nem jöttél vissza
Előttem egy papírlap
itt hagytad még tiszta

megtartottam Ráírod
majd még miért vagyok
Pálinkát töltök Igyál
Sok a csillag S a halott
 
Nem változik itt semmi
csak múlik az idő
Vacogtat a nyár és a
tél szinte rekkenő
 
álmélkodom Keresem
már sehol sincs helyem
Azt hittük élet Pedig
csúf kis történelem
 
volt Ez se baj A kerék
forog A kocsi áll
Hetven-nyolvanas évek
kontra mi – és egál
 
Hát megtanulom tőled
a csöndet és rendet:
a költő sírján dudva
s barátok teremnek