"A fájdalom segít emlékezni, de úgy, hogy mégse csak a fájdalomra emlékezünk, hanem mindenre, mert muszáj mindenre emlékezni, mert csak az van, amire emlékszünk, amit elfelejtünk,az nincs többé, eltűnik a múltból, eltűnik a világból."

Dragomán előző (több mint harminc nyelvre lefordított) könyve, A fehér király lenyűgözött, ezért csaptam le a könyvtárban erre. Varázslatos. Szép. Fájdalmas. Valóság és képzelet fonódik össze egy árván maradt tizenhárom éves lány történetében; a forradalom utáni Románia "közérzete", egy "boszorkány" nagymama és a tárgyakban jelenlévő halott nagypapa... Még a felénél se tartok, de a fenti mondatot - két napja él bennem - muszáj volt már most kiírnom.

Szerző: rás  2015.01.24. 23:20 10 komment

Címkék: irodalom emlékezés Dragomán

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr1007106337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.01.25. 08:28:21

Én most John Steinbeck: Szeszélyes autóbuszát olvasom. Ráéreztem a könyv ízére. Igaza van Dragománnak, ha valamire nem emlékszünk az olyan, mintha meg sem történt volna. Ezt gyakorlom most én is.

rás · http://ras2.blog.hu 2015.01.25. 10:45:58

@EfPeti: Steinbeck egyik kedvenc íróm volt kb. 16-25 éves koromban, Máté is nagyon szerette. A Szeszélyes autóbusz nekem kimaradt, viszont a héten kihoztam a könyvtárból a Kedves csirkefogókat, mert György Péter az "Apám helyett"-ben egy apja számára fontos könyvként említette.

(Más is panaszkodott már, hogy a kommentje csak késve jelenik meg. Nem tudom, mitől van, és baromira nem értek hozzá.)

2015.01.25. 10:56:50

@rás: Ha kiolvastam, akkor elmondom majd, milyen. Nagyon sok könyve van anyámnak, most igyekszem behozni a lemaradásom. Azt hiszem, hogy ráéreztél, hogy Steinbecket nem véletlen választottam.

rás · http://ras2.blog.hu 2015.01.25. 11:08:04

@EfPeti: Mint kiderülhetett, időnként számomra is "speciális ösztönzők" adnak alkalmat, hogy elolvassak valamit abból a nyomasztóan hatalmas halmazból, amit a magyar és világirodalom jelent. :)

egy nagyi 2015.01.25. 14:26:19

rás:nagyon jó könyv a Kedves csirkefogók, ahogy megismertelek itt a blogban biztosan tetszeni fog neked. Igazi látlelet, s bizonyos illúzióinkat a tengeren túlról módosítja. Nagyon szeretem az Érik a gyümölcsöt is.A Máglya nálam még várakozik, a lányomnak megvan.

rás · http://ras2.blog.hu 2015.01.25. 18:01:27

@egy nagyi: :) Az Érik a gyümölcs alapmű, évtizedekkel ezelőtt olvastam, újra elő kéne venni, mert már szinte semmire nem emlékszem belőle.

egy nagyi 2015.01.26. 13:10:41

rás:olyan,mint egy családregény, az ültetvényeken vándorolnak, hogy munkát kapjanak, tele megalázottsággal, szerelemmel, kiszolgáltatottsággal, magára a sztorira nem emlékszem én sem, de a táj és a mű hangulata belefészkelődött az emlékezetembe.
Ha befejezted a Máglyát szívesen olvasnám a véleményedet róla.

rás · http://ras2.blog.hu 2015.01.26. 17:23:46

@egy nagyi: Igen, kb. én is ennyire emlékszem. :)

rás · http://ras2.blog.hu 2015.01.27. 22:28:56

@egy nagyi: Elolvastam. Csak annyit tudok dadogni, hogy nagy könyv, Dragomán nem egyszerűen jó, hanem nagy író. Itt van két hozzáértő recenzió: mozgovilag.com/?p=7884
www.revizoronline.com/hu/cikk/5291/dragoman-gyorgy-maglya/

egy nagyi 2015.01.28. 07:58:03

rás:köszi, mindenképp beiktatom az olvasmányaim közé.
süti beállítások módosítása