Valójában tényleg "vissza", mert véletlenül úgy jött ki, hogy évvégi hajrával az elmúlt tíz napban három kiállítást néztünk meg - történetileg fordított sorrendben: El Kazovszkijjal kezdtük (február közepéig látható a Várban, a Nemzeti Galériában), aztán jött a Nemzeti Galéria Modern idők címen újrarendezett állandó kiállítása a millenniumtól 1945-ig terjedő időszak magyar képzőművészetéről - elsősorban festészetéből -, ma pedig a Csontváry-kiállítást abszolváltuk, ugyancsak a Várban, de az egykori Honvéd Főparancsnokság épületében; aki még meg akarja nézni, annak sietnie kell, mert az év végén bezár, és karácsony is kiesik.

csontvary_taormina.jpg

Ami tuti volt, az persze a Csontváry - mindig lenyűgöző látni, és ilyen gyűjteményes kiállítás nagyon régen nem volt. Ráadásul itt most kellő tere volt a legnagyobb képeknek is, és hétköznap dél lévén látogatótömegek se zavarták az elmélyülést például A taorminai görög színház romjai-nak fantasztikus színsávjaiban. És végre megértettem azt is, mit jelent, hogy "a napút festője" akart lenni. És laikus lévén nekem még a képeket - és a festőt - magyarázó kísérő szövegekkel se volt annyi bajom, mint az egyik legtekintélyesebb magyar művészettörténésznek, Perneczky Gézának. A cikk érdekes, de a kiállítást muszáj megnézni.

el_kazovszkij.jpgÉrtelmező szövegek... El Kazovszkij nekem korábban igazából "nem jött be", nem tudtam mit kezdeni hatalmas (kisebb képeken kicsi) kutyáival (más értelmezések farkast meg sakált is emlegetnek). Most viszont, A túlélő árnyéka  Az El Kazovszkij-élet/mű című kiállításon eltöltött csaknem három intenzív óra nyomán azt gondolom, hogy ez az év egyik legfontosabb művészeti eseménye. A képeken, performanszok rekonstruált díszletein vagy egykori videófelvételén túl azért, mert a kísérő szövegek és videó-interjúk nyomán hátborzongatóan kibontakozik az, ahogy valaki művészetet teremt az életéből, önmagából. Bulváros szenzációhajhászásnak tartottam, amikor a kiállítás megnyitása után megjelent recenziók mindegyike hangsúlyozta a művész bonyolult nemi identitását, transzneműségét: a Jelena Kazovszkaja néven született orosz lányból Magyarországon El Kazovszkij lett (egy a kiállításon látható saját kezűleg írt, orosz nyelvű szövegben hímnemben említi önmagát), és azt mondta magáról, hogy női testbe született férfinak érzi magát, de hogy bonyolultabb legyen, olyan homoszexuális férfinak, akit a lányos alkatú fiatal fiúk vonzanak. Ez elég robbanóanyag és magyarázat, hogy a 70-es évek Budapestjén az alternatív, underground művészeti szcénában találja meg a helyét. Mindehhez jött egy 27 éves kori, alig egyhetes szerelmi élmény a nála hét évvel fiatalabb Can Togay-jal, ami életének, művészeti tevékenységének - és a kiállításnak - meghatározó eleme lett. És ráadásul fékezhetetlen fantáziájú, nagyszerű festő és grafikus volt.

Csontváry és El Kazovszkij - művészeti értelemben is - magányos, egyedülálló figura volt. Ugyanakkor a Modern idők kiállítás annak bizonyítéka, hogy a múlt századforduló és a 20. század első fele magyar képzőművészete - Mednyánszky Lászlótól és Ferenczy Károlytól Rippl-Rónain és Bortnyikon át Kassákig és a szobrász Ferenczy Béniig milyen szorosan kapcsolódott az európai áramlatokhoz. Jó, az impresszionizmus némi késéssel érkezett meg, de aztán...Szinte mindenki életrajzában kötelezően szerepel Párizs, hogy aztán Nagybányán, Szolnokon, Gödöllőn (vagy a Tanácsköztársaság bukása után bécsi, berlini emigrációba szorulva), alkotói közösségekbe tömörülve és kiválva,  saját, gazdag, világszínvonalú - vagy szerényebben és egyszerűen: gyönyörű - alkotásokat hozzanak létre. Hihetetlen élmény. Hogy a kevésbé ismertek közül válogassak, ime egy Czigány Dezső-csendélet.czigany_dezso.jpg

Szerző: rás  2015.12.17. 22:35 1 komment

Címkék: képzőművészet El Kazovszkij Csontváry Czigány Dezső

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr488180774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2015.12.18. 00:13:16

rás: voltam Taorminában, csodálatos élőben is, de ezen a képen a fényjátékok csodálatosak.Egyébként én már jó régen megértettem mit jelent a "napút" nála, talán tudok úgy látni, mint Cs.
Kazovszkijt nem ismerem és idegenkedem is tőle.
A századfordulós festőket kedvelem, több városban találkoztam már a képeikkel.
süti beállítások módosítása