nem akarok                emlékezni nem tudok nem                emlékezni nem így akarok                emlékezni emlékezem

Tegnap eszembe jutott, hogy ebben az évben még nem olvastam a Tonio Krögert; ha elmaradt volna, épp oly nagy vétek lenne, mintha Szilveszter vagy újév napján nem venném elő a Jónás könyvét. Így hát ma este levettem a polcról; a háttérben Haydn szólt – ünnepi óra volt. Rituálé. A rituálé az…

Az előző rész nőkkel fejeződött be, velük is folytatom, mert megkülönböztetett helyet foglaltak el az életemben női barátaim. „A nő mindig csak ebben a sorrendben lehet a férfi barátja: először pajtás, aztán szerető, és csak végül barát” – mondja Asztrov doktor Csehov Ványa bácsijában. Nos, nekem a…

Hihetetlenül boldog vagyok. Mintha én kaptam volna.   Bob Dylan Nobel-díja egy nemzedékről és egy korszakról szól, amely nagyon más volt. Az egyre szörnyűbb, kegyetlenebb és önzőbb világban nosztalgikus főhajtás a hatvanas évek és a 68-as nemzedék előtt, amelynek egyik ikonja lett - akaratán…

Az a kényszerképzetem támadt, hogy „illik” írni valamit a kerek születésnapomról. Próbáltam a könnyebbik végéről megfogni a dolgot, de a 70-es számhoz nem találtam semmi szexi számmisztikai babonát, és kudarcos volt az a kísérletem is, hogy érdekes eseményeket idézzek fel 1946. október…

Hosszan tipródtam azon, hogy az „Életcserepek” sorozatba illesztve írom meg ezt a bejegyzést, talán Politika 1. címmel, végül is életemből mindent összevetve kb. három évtizedet újságíró voltam – sőt, vagyok most is, ezzel a bloggal. Aztán úgy döntöttem, mégse, mert nem én vagyok fontos ebben a…

Ahogy a pártom (MKKP) és a szívem diktálta. A Kétfarkú Kutyák (azaz Soros György) instrukciójának megfelelően az igent és a nemet is beikszeltem, gondosan ügyelve, hogy a vonalak a körben metsszék egymást, a szívem meg attól lett (picit) könnyebb, hogy jó nagy betűkkel ráírtam a papírra:…