A felénél tartok, most kezdek bele a második 600 oldalas kötetbe. Hol birkózom a szöveggel, hol csak élvezem, de mindenképpen lenyűgöz. Nem az a fajta könyv - már a Párhuzamos történetek (itt írtam róla, tizenegy éve) se volt az, amelyet az ember szeret, de olyan, amiről érzed, tudod, el kell olvasni. Önéletrajz, családtörténet, magyar történelem. Kommunista szülőktől indítva száguldozik ide-oda négy nemzedéken át a zsidó nagypolgári felmenőkig - nem hogy egy bekezdésen, de akár egy mondaton belül. Tiszaeszlár és a Rabbiképző alapítása vagy a zsidó emancipáció egyaránt családtörténet, a nagy-, déd- és ükszülők érzékletes, aprólékos és gyakran szórakoztató leírása váltakozik történelmi tények szikár ismertetésével vagy éppen egy huszadik század eleji nagypolgári háztartás mindennapjainak - hierarchiájának, szolgálószemélyzetének, az ebédnek, a nagymosásnak - a több oldalas leírásával, esetleg - dehogy esetleg! - egy társadalompszichológiai esszével. "Világló részletek": egy figura vagy akár egy szó emlékek egész bokrát hívja elő Nádasból, ez adja ennek az izgalmas és fontos könyvnek a szerkezetét.

Na, megyek, olvasok tovább.

Szerző: rás  2017.06.05. 21:16 1 komment

Címkék: irodalom Nádas Péter

A bejegyzés trackback címe:

http://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr3012565871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

egy nagyi 2017.06.08. 01:41:08

rás:most kezdtem hozzá tegnap az olvasásához, mert nem volt eldöntve, hogy én kezdem-e vagy a férjem. Még nagyon az elején tartok, de, ami egyértelműen kiviláglik nekem szövegből a szavak lehetséges magyarázatai, gyerekkoromból nekem is voltak hasonló, sőt még ma is ilyen-olyan kérdezősködéseim.Számomra eddig olvasmányos,és elég sok jó, találó mondatot fedeztem fel a könyvben.

/még nem tudom, hogy a továbbiakban mit fedezek fel a műben, nekem általában azok a művek tetszenek, amelyek mélyén ott lapulnak a ki nem mondott szavak is/
Egyébként a Párhuzamos történetet olvastam, s igen csak kedvelem.