Négy nap a múltidézés és a színesség, sokféleség jegyében. A régi zsidó negyed: a Hackesche Höfe és környéke. A cseh falu, Rixdorf: a 18. században II. Frigyes Vilmos porosz király és brandenburgi választófejedelem adta ezt a területet a Csehországból menekülő protestánsoknak. Félévszázaddal korábban I. Frigyes Vilmos - brandenburgi választófejedelemként - a francia hugenottákat fogadta be. A cseh falutól (tényleg falu az a néhány utca a nagyvárosi negyed közepén) egy sarokra törökök. Merthogy ez Neu-Köllnben van, amely a szomszédos Kreuzberggel együtt törökök, arabok vidéke.  A "Thai park": pár éve vette birtokba a berlini thai közösség ezt a kb. 2-3 Hűvösvölgyi Nagyrét nagyságú területet, ahova vasárnap délelőttönként családostul kivonulnak és főznek. Nem csak - nem elsősorban - maguknak, hanem eladásra a százával (ezrével?) özönlő berlinieknek és turistáknak. A thaiok közt most vasárnap két szigetként dél-koreai és brazil zászló alatt - gondolom (csak távolról láttam) - dél-koreaiak és brazilok főztek. A szélen, a játszótéren természetes összhangban a legváltozatosabb színű kölykök. Este "Balk folk" délszláv zene és táncház egy eredetileg az Alte Feuerwache (Régi Tűzőrség") épületében lévő friedrichshaini kultúrházban.

"Berlin, 1937" kiállítás egy náci "békeév" mindennapjairól a Märkische Museumban; holokauszt- köztük cigányholokauszt-emlékek és emlékművek - a kétezer éves német-zsidó együttélést bemutató nagyszerű Zsidó Múzeumba most nem mentünk be, néhány éve már láttuk. És persze a Fal emlékhelyei. A vásári látványossággá vált Checkpoint Charlie most inkább taszított - 1986-ban, amikor először jártunk Nyugat-Berlinben, még egészen mást jelentett és másként hatott, viszont a Bernauer Strasse vonalában kb. kétszáz méter hosszan kialakított emlékhely valóban megrendítő.

És ami még feltűnt: a rengeteg vegyes etnikumú pár. Embereknek ugyanaz a természetesen sokszínű kavalkádja, mint Párizsban, Londonban, Rómában...  Európában.