Már rég rájöttem, hogy itthon, magában Budapesten is legalább annyi felfedezni való van számomra, mint bárhol Európában; annyi legalábbis van, mint amennyi egy pár napos városlátogatásba belefér külhonban. Egy időben azt csináltam, hogy vasárnap délelőtt például valamely metróvégállomáson felültem egy egzotikus (kék) buszra, és elvitettem magam, mondjuk, Pestszentimrére, s ott bóklásztam egy-két órát. De ugyanilyen jó lassan, ráérősen, nyitott szemmel sétálgatni bárhol a Teréz- vagy az Erzsébetvárosban.
Az utóbbi években viszont megszaporodtak és diverzifikálódtak a szakemberek által vezetett budapesti városnéző séták. Tegnap Kőbányán voltunk a BUPAP-pal, bő háromórás séta, benne kb. egy óra a föld alatt, a hajdani sörgyári pincerendszerben - egy pici szeletében -, a még hajdanibb kőbányák labirintusában. Odalent a hőmérséklet 15-18 fok, fent 33. A pincén kívül a fő látványosság két Lechner-remekmű volt: a Szent László-templom és a Szent László Gimnázium. Fantasztikusak, és "természetesen" mostanáig egyikben se jártam. Ja, és azt se tudtam, hogy Budapest mértani középpontja Kőbányán, a Csajkovszkij parkban - 1950 előtt a Dreher-villa nagyközönségtől elzárt parkja - van.
Utolsó kommentek