Kosztolányi Dezső: A jó hold

Mért nézel rám oly számadásra-hívón,
ha éjfél után ballagok a hídon,
hold?

Reggel ragyogtam fényesen a napban,
aranypénzem tenéked mutogattam,
nap.

Egész nap öltem, győztem és raboltam,
csak éjfél után járhatok a holdban
már.

Nézd, honi holdam, pénzem meg se tartom,
a szájam áldás és tenyér a markom,
könny.

Mert nem jó nékem, istenemre nem jó,
ez a keménység, ez az úri tempó,
nem.

Ami rajtam van, nem kértem, de adták,
el is hajítom, nem ér egy fabatkát.
Vedd.

Rongyokká szaggatom kevély ruhámat,
a mellem is ronggyá tépi a bánat,
jaj.

Kiszórom néked pár fillérnyi kincsem
s a földre fekszem, ha kell, bizonyisten
most.

Szerző: rás  2018.02.08. 00:01 2 komment

Címkék: Kosztolányi Máté Pachelbel Per-Olov Kindgren

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr9413644102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2018.02.09. 00:26:34

rás:a veszteségeink orvoslására kitűnően alkalmas a művészet, olyan, mint egy balzsam, de az emlékezéssel járó fizikai fájdalmat nem pótolja. Máténak már nincs visszaút, szépen emlékezel rá, bizonyára kiérdemelte a szeretetedet, én olyan vagyok, hogy feltétel nélkül kedvelek embereket, de azért mindig kínoz egy gondolat, hogy milyen mértékű a viszonosság.A Pachelbel barokk zenéje nagyon szép,amikor már halálra idegesít a politika vagy megoldhatatlan problémám van akkor a zenéhez menekülök.
süti beállítások módosítása