A Facebook dobta fel, hároméves emlékként, mert akkor vettem át az azóta megszűnt Galamus portálról. Az interjú maga még régebbi, 2012-ben készítette Kertész Imrével a Le Monde.

Két idézet: 

"Magyarország végzet, amelynek se értelme, se magyarázata, és amely egyedülálló Európában. A magyarok görcsösen ragaszkodnak a sorsukhoz. A végén kétségkívül elbuknak, és nem fogják érteni, miért."

"[A] jelenlegi helyzetben minden tiszta csalás. Nyelvi síkon is. Egyetlen szónak, egyetlen megfogalmazásnak sincs meg a valóságos jelentése. Az észnek nincs polgárjoga. Csak az érzelmek, a romanticizmus, a szentimentalizmus, ez uralkodik."

Azt gondolom, ez megfelelő ünnepi publicisztika.

Az interjú teljes szövege

Szerző: rás  2017.08.20. 12:44 Szólj hozzá!

Címkék: Kertész Imre Magyarország Galamus

"A beszéded legyen: igen igen, nem nem..." (Máté 5:37)

TGM egyértelmű

Schwarzenegger is

Szerző: rás  2017.08.18. 17:37 1 komment

Címkék: TGM Seres László

(Kezd tele lenni a tököm a blog.hu-val, már sorozatban fordul elő, hogy az adminban már élesített bejegyzéseimet vázlatba sorolja át. Ez történt ezzel a két napja született bejegyzéssel is.)

A világhírű közgazdász tizenkét éve megjelent - saját megfogalmazásával - "rendhagyó önéletrajzát" olvasom. A 60-as éveknél, a megindult nyugati meghívásoknál, cambridge-i, londoni vendégelőadásoknál tartok. Túl vagyok az egykori lelkes és elvakult kommunista fiatalember, a MADISZ-titkár, a Szabad Nép-rovatvezető előbb szakmai, majd politikai kiábrándulásán marxizmusból, szocializmusból. Nem vagyok közgazdász, a bürokratikusan centralizált tervgazdaságról, annak szervi - a politikára, ideológiára, magára a rendszerre visszavezetett - problémáiról írottakat még követni tudtam, a - könyvbeli "most", a 60-as években Kornait foglalkoztató - matematikai közgazdasági fejtegetésekből szinte semmit nem értek. Felfogom viszont gondolkodásának, fejlődésének gyakorlatorientáltságát. Így a közgazdasági mellett azt a személyes prakticizmust is, amellyel 1956 októberétől kezdve távolságot teremt maga és a politika között. Kornai stílusa kevéssé nevezhető élvezetesnek, lebilincselőnek, de lebilincselő a történet - a magyar történelem, nagyon érdekesek a magyar politikai és tudományos közélet szereplőiről adott jellemzései, az általa megélt szituációk.

Szerző: rás  2017.08.18. 17:37 Szólj hozzá!

Nádas Péter tavasszal megjelent monumentális regényéről, a Világló részletekről Radnóti Sándor írt kritikát a Jelenkor nyári számába. Ennek egy részlete az interneten is olvasható.

És a saját Olvasónaplóm júniusból.

Szerző: rás  2017.08.14. 20:26 1 komment

Címkék: Radnóti Sándor Nádas Péter

Munka (könyvszerkesztés) befejezve, a háttérzenét felváltja a tudatos zenehallgatás, -nézés, persze ez is számítógépen. Kedvencem a medici.tv. Most éppen a Verbier Fesztivál egy júliusi koncertjének felvételét nézem. Takács-Nagy Gábor vezényli a Fesztivál - fiatalokból álló - Kamarazenekarát. Egy számomra eddig ismeretlen, röpke, opus-szám nélküli Beethoven után most éppen Haydnt játszanak, mosolygósan, örömmel. Lesz még egy Schumann-szinfónia (a "Tavaszi"), aztán a második részben Sir András Schiff játssza Brahms 1. zongoraversenyét. 

Nektek is kellemes vasárnap estét!

 

Szerző: rás  2017.08.13. 21:30 Szólj hozzá!

Újságírók mindenkori végső menedéke az évfordulónaptár. De az emlékezés egy régmúlt eseményre csak akkor érdekes, ha valamiért aktuális; felidézni valakit, aki már rég nincs köztünk, csak akkor éri meg, ha mégiscsak velünk van, beszél hozzánk. Egykori rádiós kollégám, Simkó János a Facebookon ma az 1955. augusztus 12-én elhunyt Thomas Mannra emlékez(tet)ett. Ezzel a novellarészlettel: 

„Csókolj meg - mondta a púpos. - Hidd el, szabad. Szeretlek. Csókolj meg itt - s mutatóujja hegyével, kezét, karját s kisujját szétterpesztve, arcára mutatott, szájához közel. S Mario hozzáhajolt, és megcsókolta. 
A teremben mély csönd lett. A pillanat fura, iszonyú és izgalmas volt - Mario üdvözült boldogságának pillanata. E rövid s kínos percben, mialatt a boldogság és az illúzió minden lehető vonatkozása megragadta a lelkeket, nem mindjárt kezdetben, hanem nyomban Mario ajkának szomorú s groteszk egyesülése után a förtelmes hússal, mely alácsúszott csókjának, a giovanotto kacagása hangzott föl bal felől, egyedül szakadva ki a feszültségből, durván, kárörvendően és mégis, nagyon kellene csalódnom, ha nem a szánalom együtthangzásával ennyi álomködös balság iránt, ha nem a "Poveretto!" kiáltás mellékzengésével, amelyet a varázsló az imént rossz helyre irányítottnak jelentett ki, s a maga számára igényelt. 
Ugyanekkor azonban - a kacagás még tartott - a nyilvános csókkal illetett cavaliere titkon, a szék lába mellett megsuhintotta ostorát, és Mario fölriadva, hátratántorodott. Állt és bámult, hátrahajló testtel, két kezét megcsúfolt ajkára szorította, egyiket a másik fölé, azután öklével többször a halántékára csapott, megfordult, s miközben a teremben zúgott a taps, és Cipolla ölébe kulcsolt kézzel, vállrezegtetve, hangtalanul nevetett, lerohant a lépcsőn. Lenn, még teljes lendületben, lábát szétvetve hirtelen megfordult, karját előrelendítette, és két laposan lecsapó dördülés hasította át a tetszészajt és nevetést.” 

*

S nekem persze rögtön eszembe jutott egyik kedvenc versem, a Thomas Mann üdvözlése; abból is ez a négy sor:

Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

Mario és a varázsló pedig itt olvasható

 

Szerző: rás  2017.08.12. 23:57 3 komment

Címkék: Thomas Mann

Szerző: rás  2017.08.11. 21:36 Szólj hozzá!

Címkék: emberek Lennon Pentatonix

Már rég rájöttem, hogy itthon, magában Budapesten is legalább annyi felfedezni való van számomra, mint bárhol Európában; annyi legalábbis van, mint amennyi egy pár napos városlátogatásba belefér külhonban. Egy időben azt csináltam, hogy vasárnap délelőtt például valamely metróvégállomáson felültem egy egzotikus (kék) buszra, és elvitettem magam, mondjuk, Pestszentimrére, s ott bóklásztam egy-két órát. De ugyanilyen jó lassan, ráérősen, nyitott szemmel sétálgatni bárhol a Teréz- vagy az Erzsébetvárosban.

Az utóbbi években viszont megszaporodtak és diverzifikálódtak a szakemberek által vezetett budapesti városnéző séták. Tegnap Kőbányán voltunk a BUPAP-pal, bő háromórás séta, benne kb. egy óra a föld alatt, a hajdani sörgyári pincerendszerben - egy pici szeletében -, a még hajdanibb kőbányák labirintusában. Odalent a hőmérséklet 15-18 fok, fent 33. A pincén kívül a fő látványosság két Lechner-remekmű volt: a Szent László-templom és a Szent László Gimnázium. Fantasztikusak, és "természetesen" mostanáig egyikben se jártam. Ja, és azt se tudtam, hogy Budapest mértani középpontja Kőbányán, a Csajkovszkij parkban - 1950 előtt a Dreher-villa nagyközönségtől elzárt parkja - van.

Szerző: rás  2017.08.10. 16:25 Szólj hozzá!

Megint TGM. Nem biztos, hogy sokan végigolvassák TGM legújabb publicisztikáját a hvg.hu-n, mert az első fele - tettetett álnaivitásával és a múlt megszépítésével - elég riasztó. A második fele viszont érdekes (mondhatnám: a szokásos TGM, és hát az ember néha szívesen hallgat már ismert meséket).

Szóval TGM kiindulópontja az, hogy az Orbán-rendszer legalább 2026-ig fennmarad. Mi hát a teendő? - teszi fel a kérdést, de (eltérően a "Sto gyélaty?" csernisevszkiji és lenini kérdésével, meg se próbál rá válaszolni, illetve csak azt mondja el, hogy miért nem lesz semmi. Innen idézek: 

"Hogyan lehet fönntartani az ellenállás szellemét olyan légkörben, aminőben az államtól független civil társadalom az egyéni és csoportérdekek hedonista-utilitárius fölfogását vallja magáénak, amely szélsőségesen szkeptikus minden gondolattal szemben, és amelyre riasztó mértékben hat a kommersz álkultúra? (Nem fogják elhinni, de vannak olyan értelmiségiek, akik sportközvetítéseket és tévésorozatokat néznek, trendi ponyvát olvasnak. Úgyis mindegy – gondolhatják.) A gagyitévé, a poprádió és a bulvármocsok mellett az ún. közösségi médiákon (beleértve a YouTube-ot) és a blogoszférában az írástudatlan középkori jobbágyságra jellemző, primitív babonák és híresztelések terjednek a nyelvtantól megszabadult neomagyar idiómában. A „magas irodalom” megtévesztő címkéje alatt olcsó lektűr terjed a kritika cinkosságával. A független internetes sajtó színvonala meredeken zuhan, a médiák kilenctizedét pedig a kormányzó oligarchia egyenirányúsított uszító propagandája tölti be a „szórakoztató” szemét mellett.

Szerző: rás  2017.08.07. 15:54 7 komment

Címkék: helyzet TGM

Valaha, évtizedekkel ezelőtt már olvastam (1977-ben jelent meg), de persze szenilitásom folytán nem igazán emlékeztem rá, csak képek maradtak bennem, és a könyv hangulata. Most a Világló részletek (lásd néhány előző bejegyzésemet) után éreztem fontosnak, hogy újra elővegyem. És rá kellett jönnöm, hogy annak idején valószínűleg nem olvastam végig. Plusz a felejtés. Borzasztóan érdekes volt most kicsinyítve - kisregény-terjedelemben -, mondhatni: kísérleti formában látni a Világló részletek idő- és beszédsíkokat tobzódva váltogató, szimultán montázstechnikáját. De persze nem csak az írói technika tanulmányozása miatt volt érdemes elolvasni. Lebilincselő mese egy kisfiú világáról, benne családdal, Rákosi-rendszerrel és a zsidó nép mitikus történetével; egy titokzatos kerttel, kutyával - meg némi gyerekkori homoerotikával.

Szerző: rás  2017.08.06. 11:12 Szólj hozzá!

Címkék: Nádas Péter