Az idióta - Fekete Ernő a Katona József Színház Dosztojevszkij-adaptációjábanElső bejegyzésem alkalmat adott arra, hogy többen félreértsenek - köztük én magam is. Fontos hát, hogy megpróbáljak összegezni néhány dolgot, amit az elmúlt napokban különböző blogok kommentboxaiban el-elmondtam - meg ami kimaradt: a lényeget.

Visszatérve a szombatra: Kaptárlakónál lényegében beismertem, hogy gyáva vagyok, ezért nem mentem el, hogy jelenlétemmel tiltakozzam az intolerancia, az erőszak, a fasizmus ellen. Ennek előrebocsátásával jöhetnek az elvi megfontolások - immár nem a szombatról, hanem általában.

Én ahhoz a nemzedékhez tartozom, akibe beleverték, hogy "vétkesek közt cinkos, aki néma" - és ennek ellenére a Jónás könyve ma is gyönyörűséges olvasmányaim közé tartozik. Úgy, hogy értem az Urat, a "prófétaságot rühellő", majd a kényszerküldetés teljesítése után Ninive határában, a tök tövében a város pusztulását leső-kívánó Jónást - sőt még a cetet is. Tudom, hogy közöm van a világhoz, a körülöttem élőkhöz, ahhoz, ami történik. (Igen, a szintén közhellyé koptatott John Donne-Hemingway-idézet: Senki sem külön sziget, a harang értem is szól.) Nincs mese - gondoltam kb. 16 éves koromtól, amikor már komolyan gondolkodtam -, a világmegváltás kutyakötelességünk, -em. Ma már tudom, hogy a világot nem lehet megváltani - félek, talán megmenteni sem -, de az erkölcsi normát már nem tudom kitörölni magamból. Foglalkoztat, hogy mi zajlik körülöttem, van róla véleményem, van véleményem arról (valaha tudtam), hogy mi jó, mi rossz. A jósorsom úgy hozta, hogy ezt (majdnem) mindig képes is voltam elmondani; a képes úgy értendő, hogy - minden alkati konformizmusom, kényelemszeretetem mellett is - adott esetben szembeszálltam a többségi vagy hivatalos véleménnyel, felálltam, beszéltem, nemmel szavaztam. Persze, volt, hogy lenyeltem a véleményem, de azt hiszem soha nem mondtam olyat, amiről tudtam, hogy nem igaz. A legnagyobb marhaságokban (hazugságokban?) is hittem, ha mondtam.

Ismétlem, nem vagyok forradalmár, barrikádharcos típus. Legelső és legutóbbi foglalkozásom szerint, de még inkább alkatilag pedagógus vagyok. Szóval és magatartással. S bár egyre kevésbé hiszek a hatásában - alkatilag cinikus (= kételkedő) is vagyok -, de mondom. Vagy írom. Most blogban.

...Mert látá az Ur, hogy ott egyik-másik
szivben még Jónás szava kicsirázik
mint a jó mag ha termőföldre hullott,
s pislog mint a tüz mely titkon kigyulladt.
S gondolta: »Van időm, én várhatok.
Előttem szolgáim, a századok,
fujják szikrámat, mig láng lesz belőle;
bár Jónás ezt már nem látja, a dőre.
Jónás majd elmegy, de helyette jő más,«
igy gondolá az Ur; csak ezt nem tudta Jónás...

Szerző: rás  2008.07.08. 10:42 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr754928924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.