Nagy író volt - valamikor. Megvesztegethetetlen, kérlelhetetlen erkölcsi lény volt - egész életében. Az igazság hatalmas tehetségű ábrázolójából az igazság szenvedélyes kutatójává lett, s a szenvedély lassan legyőzte a művészi tehetséget, majd az igazságot is. Kétes - de legalábbis kérdéses eszmék - megszállott hirdetőjévé vált.

Az 1962-ben, a hruscsovi „olvadás" idején magának a párt első titkárának, miniszterelnöknek az engedélyével a Novij Mir c. folyóiratban megjelent Ivan Gyenyiszovics egy napja c. kisregény nem egyszerűen az első híradás volt a sztálini büntető-munkatáborok életéről, hanem irodalom, a szó igazi értelmében - ezért lehetett fantasztikus hatása. (Szolzsenyicint a háborúban kitüntetett tisztként 1945-ben tartóztatták le és szovjetellenes propagandáért - egy barátjának írt levélben csúnyákat írt Sztálinról - nyolc év munkatáborra majd kazahsztáni száműzetésre ítélték. 1956-ban rehabilitálták.) A 60-as években írt kisregényei, elbeszélései (Matrjona háza, Az ügy érdekében, A krecsetovkai állomáson történt) szűkszavúságukkal, látszólagos szenvtelenségükkel minden antikommunista propagandánál többet mondtak el egy elbürokratizálódott, embertelen rendszerről.

Az igazság, a történtek gyökereinek feltárása vezeti Szolzsenyicint a műfajváltáshoz, s szerintem a Pokol tornáca, majd a Rákosztály c. regények már művészileg kétesebb sikerű vállalkozások voltak. Minthogy azonban ezek már nem jelenhettek meg, csak szamizdatban vagy Nyugaton, innentől (1968) kezdve a tartalom, a mondanivaló és a politikai botrány (nem műbotrány, „balhé", hanem a szó igazi, erkölcsi értelmében vett botrány) vált fontossá. A regényt a „nagyregény" (Vörös kerék), majd az irodalmi szociográfia (Gulag-szigetcsoport) követte, majd egy irodalmi Nobel-díj, amelyet persze nem vehetett át. 1974-ben aztán a szovjet hatóságok egyszerűen kizsuppolták az országból. („Pedig közéjük is lövethetett volna" - ahogy a keserű vicc mondja.)

Nyugaton (elsőként Heinrich Böll a saját házában) óriási tisztelettel fogadták. Az Egyesült Államokban, Vermontban telepedett le - s hamarosan jött a kölcsönös kiábrándulás. Szolzsenyicin egyre nagyobb undorral írt, nyilatkozott a liberális, kapitalista világról, amely világ viszont értetlenül, kiábrándultan fogadta az író egyre atavisztikusabb nézeteit, a 19. századi, ortodox szlavofilizmushoz, pánszlávizmushoz fordulását - s (gyakran primitív) antiszemitizmusát.

A Szovjetunió, a kommunista rendszer összeomlása után Szolzsenyicin hazatért, és Oroszország pravoszláv újjászületésének prófétája lett, kíméletlenül ostorozva a kialakuló - és valóban undorító - új világot. De hát egy prófétának az a sorsa, hogy egyedül maradjon a pusztában.

A Matrjona házának akkor is ott a helye minden „A világ száz legszebb elbeszélése" válogatásban, és halhatatlan az Ivan Gyenyiszovics.

 „Suhov megelégedéssel hajtja nyugovóra a fejét.

A mai nap sikeresen végződött. Nem ültették szigorítottba, nem hajtották ki a brigádot a közszolgáltatási telep építéséhez, délben feketén szerzett egy különadag kását, a brigadéros magas százalékot sajtolt ki, vidáman ment a falazás, a pengével nem bukott le a hippisnél, este is jutott neki valami Cezartól, és dohányt is vett. Nem is betegedett meg, legyűrte a bajt.

Eltelt egy felhőtlen, majdnem boldog nap.

Büntetése így pergett le az első perctől az utolsóig, háromezer-hatszázötven ilyen nap.

És még három nap ráadás - a szökőévek miatt..."

(A kisregény utolsó mondatai)

 

Szerző: rás  2008.08.04. 10:01 5 komment

Címkék: szolzsenyicin

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr524928943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_32012 2008.08.04. 18:44:20

Biztos voltam benne, hogy írsz róla. Én egyedül az Ivan Gyenyiszovicsot olvastam tőle, oroszul, divatból. Nem tudom, nekem nem áll össze semmilyen kép. Kezdetben tömény politika körülötte, talán ennyi, aztán meg az sem. Jól látod: mindkét oldal immunis lett rá, amúgymeg később senkit sem zavart. Asszem Putyintól még kapott is valami elismerést. Sic transit...

Ismeretlen_31312 2008.08.04. 22:12:05

Két napja, amikor egy könyvet kerestem a polcon, a kezem ügyébe akadt az Ivan Gyenyiszovics. Arra gondoltam, jé, ez is megvan, el kellene olvasni újra. Aztán visszatettem, mert úgy éreztem, hogy ehhez kell a megfelelő időpont. Egyre gyakrabban esik nehezemre az emberi szenvedésről olvasni, vagy azt látni.

Ismeretlen_10155 2008.08.05. 10:51:55

valamikor olvastam tőle sokat. aztán kiábrándultam belőle. ettől függetlenül a véleményem nem változott: Szolzsenyicin valószínűleg a XX. század legnagyobb hatású íróinak egyike.

Ismeretlen_78065 2008.08.05. 15:19:21

Én még semmit nem olvastam tőle, pedig már régótra tervezem. Na de ha én mindent el tudnék olvasni, amit szeretnék (vagy amit megvettem).

Ismeretlen_46946 2008.08.05. 16:52:10

Üdv 979!