Bekezdések Szilágyi Ákos esszéjéből  (a teljes cikk itt olvasható)

"Minden bajunk - a magyar társadalmat kettészakító politikai ellenségeskedés, ádáz belviszály, a másik puszta létét is kétségbe vonó polgárháborús acsarkodás, a semmiben közös nevezőre, megegyezésre nem jutó áldatlan vita, az önsorsrontó gyűlölködés - abból származik, hogy nem rendelkezünk vitathatatlan tekintélyekkel...

(S)zabadságban élünk, ahol minden alapelv megkérdőjelezhető, minden tekintély kikezdhető, minden szabály vitatható, lévén az ésszerűségnek alávetve. Arról, ki kerül kormányra és meddig maradhat kormányon, szintén nem valamilyen vitathatatlan származási véletlen vagy hitbéli csoda dönt, hanem, hogy a választók többsége kit talál "legerényesebbnek", és meddig lát "legalkalmasabbnak" erre. Mivel pedig ez vitatható, rögvest hajba is kapnak rajta, kitör a zűrzavar, kezdetét veszi a hatalmi vetélkedés, amelyből személyes viszály, majd politikai lejárató és megsemmisítő háború lesz, amely mindaddig tart, amíg meg nem jelenik a vitathatatlan tekintély. Ámde mikor vitathatatlan egy tekintély? Akkor, ha senkinek nem lehet vele szemben igaza. És vajon miféle tekintély az, amellyel szemben senkinek nem lehet igaza? Isteni tekintély, mellyel bárkit ruháznak is föl, azzal az értelem és a szabadság törvénye fölé emelik. Így lép a minden tekintélyt deszakralizáló szabadság helyére a szakralizált önkény tekintélye.

De honnan érkezhetne e zűrzavaros politikai világba efféle kikezdhetetlen vagy vitathatatlan tekintély? Csakis a politika világán túlról. Végső soron a képzelt egek valamelyikéből. Egyfelől a transzcendens Isten Egéből szállhat alá, másfelől a politika világához képest szintén transzcendens Tudomány Egéből. Az egyik tekintély letéteményese a Tudós, a Szakember, aki számokkal operál, a másiké a Karizmatikus Hős, a Szent, a Küldetéses Ember, aki csodákkal nyűgözi le a szabadságtól megzavarodottakat...

Kell-e mondanunk, hogy e kétféle vitathatatlan tekintély összecsapásából melyiknek kell kikerülnie győztesen? Természetesen a vitathatatlanabbnak. Bármennyire igaz ugyanis, hogy a tudomány korunk új vallásává kezd kocsonyásodni, a tudományos igazság mégsem vetkőzhet ki teljesen eredeti természetéből. Márpedig a tudományos igazsághoz éppannyira hozzátartozik cáfolhatósága, mint az isteni igazsághoz cáfolhatatlansága. Az isteni igazságon kívül (vagy hiszel benne, vagy nem) csak a művészi igazság cáfolhatatlan még (vagy tetszik neked a mű, vagy nem), a tudományos igazság azonban vagy cáfolható, vagy nem tudományos igazság...

Egy politikusnak a hatalom gyakorlására való alkalmasságát, kormányzásra való rátermettségét és egész politikai teljesítményét vagy a cáfolhatatlan vallási, vagy az éppannyira cáfolhatatlan esztétikai igazság alapozhatja csak meg.

Így a politikus és a politikai teljesítmény egyfelől műalkotássá, az állampolgári közösség esztétikai ízlésközösséggé válik, amelyben a tetszés/nemtetszés kritériuma mentén fogadnak el vagy utasítanak el valakit vagy valamit. Ennek felel meg a modern politikum - a politikai hatalom, a politikai vezetők, a politikai tettek és események - korántsem új keletű esztétizálása. Másfelől a politikus orákulummá, beavató pappá, zord prófétává, Felkentté, Isten Atlétájává, karizmatikus hőssé válik, akinek tekintélye csodán és isteni kinyilatkoztatáson alapul. Ennek felel meg a politika teológiai újraalapozása.

Az egyik választás a piaci tömegkultúra élmény- és látványosságformáiban valósul meg, a másik a politikai kategóriák teológiai átírásában (helyesebben: visszaírásában), közelebbről: az állam egyházzá változtatásában, a modern deszakralizált politikai hatalom reszakralizálásában és a nemzetvallás politikai liturgiájának élmény- és látványosságformáiban. A lényeg az, hogy a szabadság minden tekintélyi rendet aláásó, minden vitathatatlan tekintélyt szertefoszlató hatalma - a zűrzavar - mielőbb érjen véget, az élmény és az önkény vitathatatlan tekintélye pedig erősödjön meg, és foglalja el őt megillető helyét az államban. Kezdődjék a hipnózis, a varázslat, az álom. A nyulak már alig várják, hogy elindulhassanak a csörgőkígyó kitátott szája felé."

 

És még egy kis Szilágyi Ákos: Szittya-szótár

 

 

Szerző: rás  2008.09.20. 15:37 1 komment

Címkék: szilágyi ákos

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr194928963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

thomas 2008.09.21. 08:08:00

Szittyek Atyja büszke Szatymag! (padlót fogtam, baszitty! :D :D :D )