Róna Péter cikke a mai Népszabadságban gazdaságtörténeti összefüggésbe helyezi azt, ami most történik. Cikkének címe: Náluk is lesz rendszerváltás?

"A második világháború után a világ Amerika lábainál hevert. A világgazdaság össztermékének több mint negyedét az USA állította elő, és az egyetlen mindenhol érvényes nemzetközi fizetőeszköz a dollár volt. Amerika határozta meg a legfontosabb nyersanyagok világpiaci árait éppúgy, mint a végtermékekét. A világ akkor ismert kőolajtartalékainak közel 80 százaléka amerikai tulajdonban vagy amerikai ellenőrzés alatt állt, és a kitermelés legfejlettebb technológiája kizárólag az övé volt. Erre a két óriási pillérre, a dollár egyeduralmára és a nyersanyagárak, kiemelten az energiaárak fölötti ellenőrzésre épült hatalma, ereje. Az első lehetővé tette az olcsó belföldi hitelezést és az olcsó hitelből fakadó infláció exportálását a rögzített dollárárfolyamon keresztül. A második, amely segítségével ők határozták meg az árakat, azt jelentette, hogy a világ olcsón adta vagyonát és termékeit az USA-nak, az amerikaiak pedig drágán adták a világnak portékájukat, mondván, hogy az előbbi alacsony, az utóbbi pedig magas hozzáadott értéket tartalmaz.

Mára mindez szertefoszlott. 1950-ben egy hordó Coca-Cola ára megfelelt 23 hordó olaj árának. Ma az arány 1:1,8-3,1 között mozog. Az energiahordozók árát az USA már nem tudja befolyásolni, a világ ismert készletének mindössze nyolc százaléka van nála... Ma már a világgazdaság termelésének csak öt százaléka származik az USA-ból a korábbi 25-tel szemben, de ez a világ energiafogyasztásának mintegy negyedébe kerül. A sok-sok dollár, ami állítólag a világgazdaság likviditását hivatott biztosítani, valójában egy hanyatló reálgazdaság keresleti oldalának pezsdítési kísérleteiből fakadt. Az euró sikeres bevezetése után csak idő kérdése volt, hogy mikor veszíti el ez a dolláráradat mind egyeduralmát, mind pedig értékét..." A teljes cikk itt olvasható

 És ha már, akkor Almási Miklónak egy kb. tíz nappal ezelőtti, ugyancsak érdekes írása a dolgok mechanizmusáról: A lassú válság

Egy bekezdés a cikkből:

" Az öncsalás abban áll, hogy ebben a hitelkultúrában elképzelhetőnek véltek egy olyan gazdaságot, melyben a pénzügyi szféra önmaga termeli a GDP kétharmadát. Kenneth Rogoff, a Világbank volt közgazdásza szerint ebből annyi igaz, hogy a jövedelmek kétharmadát valóban ott generálják, de a GDP-nek csak pár százalékát... A Wall Street tézise szerint nem kell ipar meg termelési volumen, az mehet Ázsiába vagy a fejlődő országokba. A szolgáltató társadalomban a pénzügyi szféra önmagát és a gazdaságot fenntartó gépezet. Ráadásul világhatalmi eszköz. Hiszen egy cégfúzión vagy kivásárláson tízszer többet lehet keresni, mint egy cég normál működésén. (Münterfering, német SPD-főnök korábban sáskahadnak nevezte a cégeket felvásárló/széttrancsírozó hedge fundokat. Nagy felháborodás lett belőle. Ma - megtapsolnák...)"

 

Szerző: rás  2008.10.01. 10:22 3 komment

Címkék: népszabadság válság róna péter almási miklós

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr444928967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_57265 2008.10.01. 13:04:08

Jó múltkorában hallottam egy beszélgetést Pogátsa Zoltánnal, gyorsan megvettem a könyvét is: http://www.libri.hu/hu/konyvek/penz_gazdasag_uzleti_elet/gazdasag/eltanulo_valsagban_allam_es_piac Ha kezeügyébe kerül, érdemes beleolvasni.

Ismeretlen_46946 2008.10.01. 15:52:19

Köszönöm.

thomas 2008.10.01. 17:30:51

Az új amerikai elnöknek egy nagy feladata lesz: újrapozicionálni (mondjuk úgy: "reál"pozicionálni) az amerikai gazdaságot, és letörni a pénzügyi szféra szarvait. A mentőcsomag fejében államilag beszállni a pénzpiacba, regulázni, és építeni a szocializmust, hehe. Az amúgy sosemvolt ideális piac mítosza úgy omlott össze, mint az ideális (sosemvolt) szocializmus eszméje 89-ben.