József Attila:

Alkalmi vers a szocializmus állásáról

Ignotusnak

 1

Fák közt,
virág közt
ülök egy padon.
Kotyogok, mint elhagyott csolnak,
sok lágy levegő locsolgat -
a szabadság nagy csendjét hallgatom.
S valami furcsa módon
nyitott szemmel érzem,
hogy testként folytatódom
a külső világban -
nem a fűben, a fákban,
hanem az egészben.


2

Ahogy fölvetem boldog szememet,
mind följebb oszlanak az egek
s egyszerre elém suhannak itt
gólyákként lengő szavaid,
te hamvadthajú öreg.
És mint a tájon - mosolygok rajtad.


3

Nem érzem én, csak értem aggodalmad.
S azért tolom el a csendet, hogy belásd,
öreg vagy és nem az elmulást
siratod, mint helyedben én siratnám,
hanem a munkát, a fölszabadulást,
magát az emberi alkotást,
a láthatatlant, mert rátipornak hitvány
és látható hatalmak.


4

Ha beomlanak a bányát
vázazó oszlopok
a kincset azért a tárnák
őrzik és az lobog.
És mindig újra nyitnák
a bányászok az aknát,
amíg szivük dobog.


5

A dolgos test s az alkotó szellem,
mondd, hogy törhetne egymás ellen?
Az elme, ha megért, megbékül,
de nem nyughatik a szív nélkül.
S az indulat muló görcsökbe vész,
ha föl nem oldja eleve az ész.


Azt hiszem, fáj sok fölgyűlt éved és
azért a szerető tévedés.
S jobb is volna, ha most elnéznéd velem,
hogy' köt hálót szellő faleveleken.


6

Már karcsú idomaira
pongyolát ölt a lég.
Az alkony a felhőn fésű...
Ülünk együtt, mint kedves és fia...


A fűben gyepként sarjad a sötét.
A homály pamutlombjai ingnak.


S mi várjuk, hogy mikor lesz
látható reszketésű
bennünk az első csillag.

 

Szerző: rás  2008.10.30. 13:02 8 komment

Címkék: józsef attila

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr24928978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_10155 2008.10.30. 15:48:02

azt hiszem értem, hogy mire írod. (gondolom. remélem.)

Ismeretlen_46946 2008.10.30. 20:35:58

drc: Köszönöm, jólesett. (De csak részben értheted.) "S valami furcsa módon nyitott szemmel érzem, hogy testként folytatódom a külső világban - nem a fűben, a fákban, hanem az egészben."

thomas 2008.10.30. 22:06:40

na ezt egy tanárverős végzős gimnazistának érettségi tétel gyanánt! :) drc: nekem fogalmam sincs j.a. és ignotus kapcsolatáról, így több mint a felét nem is értem az utalásoknak. a negyedik versszak nagyon józsefattilás naívságú forradalmi, - ha jólértem - amivel ignotus bizton nem értett volna egyet. én úgy gondolom, hogy ignotus nem a forradalmárt kedvelte attilában, hanem a líráját. (de majd rás helyretesz.)

Ismeretlen_46946 2008.10.30. 23:23:02

Thomas feladtad a leckét! (Nem a tanárverő gimnazistának, hanem nekem.) Válasszuk ketté a verset magát és a verset mint blogbejegyzést. Az utóbbi tegnapi konkrét - közéleti és magán - frusztrációimból adódott. Ha baj van, J.A. vigasztal, ezt a verset szeretem, mert... szép és benne van az egész világ, ész és érzelem, öreg és fiatal, pusztulás és az újrateremtés lehetőségének stb. ellentéte - és egysége - és hát a címe révén valóban alkalmi vers. A közéleti élményem egy kerekasztal beszélgetés volt a Kossuth Klubban a jelenlegi globális pénzügyi, gazdasági válságról, jórészt az ATTAC-hoz, illetve a marxista baloldalhoz kötődő részvevőkkel (Andor László, Artner Annamária, Krausz Tamás, TGM - többek között), és az egész valami hihetetlen szellemi tehetetlenséget és reménytelenséget sugárzott. Most Thomas kedvéért megpróbáltam utánanézni a versnek Szabolcsi Miklós monográfiájában. Az 1934 őszén született vers válasz volt - az 1919 óta Bécsben és Berlinben élő - Ignotusnak egy cikkére, amely a liberális értékek fenyegetettsége szempontjából elemezte a szociáldemokrácia és általában a baloldal németországi és ausztriai vereségét, a fasizmus előretörését.

Ismeretlen_10155 2008.10.30. 23:47:37

csak azt tenném hozzá, hogy JA lírájában a világot egységes, békés egésznek bemutatni képes látásmód és a logika cseppet sem rideg szépsége fogott meg mindig. no persze a "tanárverős" gimnazisták nem fogadnák be a 17 éves József Attilát maguk közé. "Egy cigányt?! Még csak az kéne!"

anna 2008.10.31. 11:23:19

forgolódnak a tőkés birodalmak, csattog világot szaggató foguk...kis, búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája.

Ismeretlen_46946 2008.10.31. 14:31:09

drc: tképpen igazad van, bár hogy a "béke" a világot jellemezné, abban nem vagyok biztos; talán inkább a világ ellentmondásait, rondaságait megértő szellem békéjéről van szó. anna: a "lehelésen" már rég túlvagyunk; ott leledzünk a gyomrában és éppen emészt.

Ismeretlen_10155 2008.10.31. 18:03:12

igen. így pontos.