„Vétkesek közt cinkos, aki néma."

Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelybe gyerekkorától beleverték a másokért - a világért - való felelősség babitsi mondatát. Érdekes kiindulópont: vétkesek (bűnösök) vesznek körül, és nekem Isten vagy a közösség által rám rótt, megkérdőjelezhetetlen feladatom, hogy szóljak, az igazságot hirdessem.

*

„Monda az Ur Jónásnak: "Kelj fel és menj
Ninivébe, kiálts a Város ellen!
Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság:
szennyes habjai szent lábamat mossák."
Szólt, és fölkele Jónás, hogy szaladna,
de nem hová a Mennybeli akarta,
mivel rühellé a prófétaságot,
félt a várostól, sivatagba vágyott,
ahol magány és békesség övezze,
semhogy a feddett népség megkövezze..."

„...Mi közöm nékem a világ bűnéhez?
Az én lelkem csak nyugodalmat éhez.
Az Isten gondja és nem az enyém:
senki bajáért nem felelek én."
 - mondja az Egek urától, a feladattól és a felelősségtől menekülő Jónás. Aki aztán kénytelen-kelletlen mégiscsak elmegy Ninivébe, ahol csúfos kudarcot vall, kiröhögik.

„És Jónás akkor egy iszonyu átkot
kiáltva a királyra s udvarára
s az asszonyokra és a palotára
s a színészekre és a mímesekre
s az árusokra és a mívesekre
s az egész Ninivére mindenestül,
leugrott, és az őrökön keresztül
kitört, s a termen át, s a szoborerdőn,
csarnokon, folyosókon és a kerten,
tavat megúszva, rácsokon lekúszva,
s a vízvezeték-csatornán lecsúszva,
utcán és bástyán, falmentén szaladva
rohant ki Ninivéből a szabadba,
egyetlen látomással dúlt szivében:
hogy kő kövön nem marad Ninivében."

Akit a végkifejlet is érdekel, olvassa el (például itt)

*

A Jónás könyve később - és önként! - lett kedvencem. Először, azt hiszem, a rádióban hallottam, Gáti József feledhetetlen, rekedtes baritonján; ma is megszólal bennem, ha olvasom a verset. Aztán huszonéves korom valamelyik szilveszteri házibuliján szarul éreztem magam: egyedül. Leemeltem a házigazda könyvespolcáról (nem tudom, miért) egy Babits-kötetet és akkor először elolvastam. És éjfélkor felolvastam a többieknek. Egy év múlva is. Újabb egy év múlva már nem velük szilvesztereztem, a felolvasás elmaradt, de sokáig megmaradt a rítus: szilveszterkor vagy az év első napján elolvastam a Jónás könyvét.

*

Morgan Scott Peck amerikai pszichiáter írja 1978-ban megjelent és bestsellerré vált A járatlan út c. könyvében:

"Az életben tehát számos alkalommal el kell nyomnunk véleményünket, érzelmeinket, gondolatainkat, még tudásunk kifejezésének vágyát is. Milyen szabályhoz tarthatja akkor magát az, aki ragaszkodik az igazsághoz?

  1. Sohasem szabad valótlant állítani.
  2. Észben kell tartani, hogy az igazság elhallgatása lehetőség szerint mindig hazugság, s így mindig komoly erkölcsi megfontolást igényel.
  3. Fontos, hogy ha az ember úgy dönt, elhallgat valamit, ezt sohase személyes érdekből, hatalomvágyból tegye.
  4. Az igazság visszatartásának döntését mindig arra a felismerésre kell alapozni, amire annak a személynek van szüksége, akitől visszatartjuk az igazságot.
  5. Más szükségleteinek felismerése rendkívül összetett és felelősségteljes folyamat, amelyet csak akkor végezhetünk el bölcsen, ha szeretet él bennünk az érintett fél iránt.
  6. Más ember szükségleteinek a felmérésében elsőrangú annak a megítélése, hogy az érintett személy milyen mértékben tudja az igazságot felhasználni saját lelki fejlődésében, s szem előtt kell tartanunk, hogy az emberek ezt a képességet többnyire nem jelentősége szerint értékelik."

Ha jól értelmezem a fentieket, a szeretet kényszeríthet rá, hogy magamba fojtsam a véleményemet. De ha valakit szeretek, az azt jelenti, hogy feltétlen bizalommal vagyok iránta, tehát tudnia kell, mit gondolok. Érdekes dilemma.

*

Pécsi Sándor mint Luka"Szatyin:...Mi az igazság? Az ember - az az igazság. És ezt az öreg tudta... Ti nem tudjátok. Ti buták vagytok, mint a tök... Én megértem az öreget... Igenis! Hazudott... mert sajnált benneteket, hogy az ördög vinne el, ahányan csak vagytok. Vannak emberek, akik hazudnak - mert megszánják a felebarátjukat... Én tudom! Én olvastam ezt! Gyönyörűen, lelkesen, lelkesítően hazudnak! Van vigasztaló hazugság, kibékítő hazugság... A hazugság igazolja azt a súlyt, amely eltörte a munkás kezét, és a hazugság még az éhenhalókat is vádolni tudja... Én ismerem a hazugságot! Aki lélekben gyönge... és aki idegen nedvekből él - annak kell a hazugság... Az egyiket fenntartja, a másik emögé rejtőzik, de aki a maga lábán áll... aki független és aki nem idegen kenyeret zabál, minek annak a hazugság? A hazugság a rabok és az urak vallása... Az igazság a szabad ember istene!..."(Gorkij: Éjjeli menedékhely)

*

Összeomlott körülöttem egy világ, amelyben már sokkal korábban megingott (elveszett? nem biztos) a hitem. Isteni bizonyosságom sosem volt, a világi (ideológiai, politikai) elmúlt, régen megtanultam: csak saját normáimnak hihetek, azokhoz kell tartani magamat. Veszélyes dolog az a hit - önhit, bizonyosság -, hogy a világgal szemben én képviselem "az" igazságot. (Meg a sógorom, ahogy a vicc* mondja.) Mégis: bár vallom Brecht igazságát is - „Előbb a has jön, aztán a morál" (Koldusopera) - Kantét mormolgatom:

"Kedélyemet két dolog tölti el egyre újabb és fokozódó csodálattal s tisztelettel, minél gyakrabban és kitartóbban gondolok rájuk: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem."

---

*A szocializmus kori vicc: A rendőrségnél felvételiztetnek, egy százados vizsgáztatja a jelentkezőt:

- Ki írta A tőkét?

Ebben a pillanatban bejön a szobába egy őrmester:

- Szá's e'tás! Hivatja az őrnagy e'tás.

- Rendben, Molnár, akkor folytassa! Az volt a kérdés, hogy ki írta A tőkét.

Tizenöt perc múlva, amikor a százados visszajön, a jelentkezőt véresen, dagadtra verve találja a földön, a mellette álló őrmester jelent:

- Szá's e'tás, jelentem, bevallotta: A tőkét ő írta, a sógorával.

Szerző: rás  2008.10.31. 17:10 16 komment

Címkék: gorkij babits kant scott peck

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr924928979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Solvere volo 2008.10.31. 18:54:10

O, ras, hogy ez milyen fajdalmas igy. Kozel egy eve ragom en ezt, pont igy, es semmire se jutottam, csak kitettem azt a sarga, furcsabetus izet a blogomra. De Morgan Scott Pecknek biztosan nincs igaza: nem lehet mas helyett merlegelni, es az "o erdekeben megkimelni". Velem pont ez tortent, hazudtak nekem olyanok, akikrol pedig tudom, hogy szeretnek (nagyon), es egy ember elete lett az ara. Sose leszek tul rajta. Soha. Persze, az "en igazsagom", az mas termeszetu, mint a tied: egy nagyon hasonlo szilveszteren en a Kettos spiralt vettem le egy polcrol, nem Babitsot... Bar ez is pont ugyanaz a gorkiji ember, hidd el, csak talan jobban az anyagba zarva. Szerintem ki kell mondani. Mindig. Mindig van mod, van pillanat, amikor es ahogy ki lehet. Aztan hogy meghalljak-e, megertik-e, az mar nem a te (mi) felelosseged(unk). Talan. Na, most biztos jol felviditottalak :(

Ismeretlen_10155 2008.10.31. 18:56:18

szép, meg persze igaz is, amit írsz. én azonban egészen másképp képzeltem. Szabó Lőrinc: Az Egy álmai Mert te ilyen vagy s ők olyanok és neki az érdeke más s az igazság idegállapot vagy megfogalmazás s mert kint nem tetszik semmi sem s mert győzni nem lehet a tömegen s ami szabály, mind nélkülem született: ideje volna végre már megszöknöm közületek. Mire várjak még tovább, a jövőt lesve alázatosan? Fut az idő, és ami él, annak mind igaza van. Én vagy ti, egyikünk beteg; és mégse nézzem a fegyvereket, hogy szeretet vagy gyűlölet közelít-e felém? Ha mindig csak megértek, hol maradok én? Nem! nem! nem bírok már bolond szövevényben lenni szál; megérteni és tisztelni az őrt s vele fájni, ha fáj! Aki bírta, rég kibogozta magát s megy tőrök közt és tőrökön át. Ketten vagyunk, én és a világ, ketrecben a rab, mint neki ő, magamnak én vagyok a fontosabb. Szökünk is, lelkem, nyílik a zár, az értelem szökik, de magára festi gondosan a látszat rácsait. Bent egy, ami kint ezer darab! Hol járt, ki látta a halat, hogyha a háló megmaradt sértetlenűl? Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik, s ha kiderűl! Bennünk, bent, nincs részlet s határ, nincs semmi tilos; mi csak mi vagyunk, egy-egy magány, se jó, se rossz. Rejtőzz mélyre, magadba! Ott még rémlik valami elhagyott nagy és szabad álom, ahogy anyánk, a végtelen tenger, emlékként, könnyeink s vérünk savában megjelen. Tengerbe, magunkba, vissza! Csak ott lehetünk szabadok! Nekünk többé semmit sem ad ami kint van, a Sok. A tömeggel alkudni ha kell, az igaz, mint hamu porlik el; a mi hazánk az Egy, amely nem osztozik: álmodjuk hát, ha még lehet, az Egynek álmait!

Ismeretlen_46946 2008.10.31. 22:39:22

Solvere volo: Köszönöm, amit írtál. Egy lényeges ponton azért mégis vitatkozom veled: "Aztan hogy meghalljak-e, megertik-e, az mar nem a te (mi) felelosseged(unk)". Nem szeretek a pusztában prédikálni, és nem elégít ki az a tudat, hogy igazam van. Hiszen azért mondom, mert segíteni akarok, s nyilván azért akarok segíteni, mert közöm van ahhoz az emberhez/dologhoz, akinek/amiről beszélek. A felelősség csak így lehet teljes. (Off: elnézést a késlekedő e-mailért; ami késik, nem múlik. Csak éppen most...)

Ismeretlen_46946 2008.10.31. 22:42:16

drc: A vers gyönyörű, a gondolat keserű és fájdalmas. Néha én is ezt gondolom, sajnos, egyre gyakrabban. Neked még nem szabadna!

Ismeretlen_102949 2008.11.01. 03:04:46

8 Fülelt a csend - egyet ütött. Fölkereshetnéd ifjúságod; nyirkos cementfalak között képzelhetsz egy kis szabadságot - gondoltam. S hát amint fölállok, a csillagok, a Göncölök úgy fénylenek fönt, mint a rácsok a hallgatag cella fölött. 6 Im itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat. Sebed a világ - ég, hevül s te lelkedet érzed, a lázat. Rab vagy, amíg a szíved lázad - úgy szabadulsz, ha kényedül nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr települ. (A "mi Attilánk:" Eszmélet /részletek/)

Solvere volo 2008.11.01. 03:48:40

O, tudtam en, hogy ezzel vitazni fogsz :) Es persze en se szeretem a puszta falra kialtani a borsot, meg senki. De a megertes felelosseget, a dontes es vallalas felelosseget nem veheted at senkitol, akarmilyen fontos neked. Barmilyen fura, ez is a masik tisztelete: hagyni tevelyegni, ha ezt valasztja. I've learnt it the hard way. Es: A közösség-javításról Irmagját se tűrd magadban semmiféle társadalomjavító szándéknak. Mert minden elvont közösség ködkép; és aki a ködben rohangál, előbb- utóbb elevent tipor. Tiszteld, ápold szűkebb és tágabb otthonodat: a családot, nemzetet, emberiséget. De egyiket se téveszd össze azokkal, kik e fogalmakra hivatkozva ártalmasat követelnek. Mi ártalmas? ha Pétert azzal akarod segíteni, hogy Pált visszaszorítod. – Amelyik nemzet ezt homlokán viseli: nem vész el soha. "Péterrel azonosítom magam, Pált nem szeretem; Pétert megcsókolom, Pált megverem" – ez az érzelgősség; ez a közéleti elgondolások közös váza; a jelenkor ettől koldul. Bárkit csak úgy segíthetsz, hogy más rovására ne essék. Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat javítod. Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert válthatja meg. Tudom, neked tulsagosan apolitikus (antipolitikus? van ilyen szo?) ez igy. De a datum alatta 1944-45. 2008 nagyon mas. 1944-ben pl ugy tunt elegge, en nem is leszek sohase. 2008-ban meg mar a kovetkezo generacio is itt van. Vannak mulando es vannak tulelo dolgok. A mulando az, ami faj. De mulik. Es ami miatt mi neha vitazunk (persze ugyanonnan, bar becsszora nem csak ezt olvasom, meg ha most ugy is tunik :)))): Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Ismeretlen_46946 2008.11.01. 11:54:34

Clodius: Igen! (De azért ha valami magyarázatot fűznél a "mi Attilánk" kifejezéshez...) Solvere volo: Az első bekezdéseddel tökéletesen egyetértek: a döntés felelősségét nem vehetem át senkitől, és senkit nem kényszeríthetek. "A közösség-javításról" mondottakkal természetesen sok vitatkoznivalóm van. Nem tudom, kitől származik az idézet (felületes ismeretek alapján akár Márayra is tippelhetek); zavarosságát a korból fakadó keserűség számlájára írom - és nem zárom ki, hogy igaza van (nem csak volt, van!).Igenis van (volt) bennem társadalomjavító szándék, nem elvont, hanem konkrét közössége(ke)t célozva. Ami pedig Pétert és Pált illeti, Bálint György "Intelmek kezdő felháborodókhoz" (1936): "Van köztetek, aki nem tud felháborodni - vagy aki mindenen egyformán háborodik fel. Van, aki elviselhetőnek találja, hogy az erős Péter fejbe üti a gyenge Pált - és van, akit az is felháborít, hogy Pál vissza meri ütni Pétert. Az előbbiekről, a rendíthetetlenekről, a 'bölcsek'-ről most ne essék szó - ők azok a silány és hasznavehetetlen entellektüelek, akikre találóan áll Wilde Oszkár mondása: 'A bölcs ember mély nyugalommal tűri a csapásokat, melyek felebarátját érik.' Fontosabbak és veszélyesebbek a túl nyugtalanok, a túl háborodók. Sokan vannak és rossz a szemmértékük. Az erős Péter támadó ütése és a gyenge Pál védekező ütése számukra egyforma..."

Solvere volo 2008.11.01. 17:03:21

Bocs, lemaradt, Weores S. Teljesseg fele. WS pont nem azt mondja, hogy felebaratot ero csapas teljesen OK. Hanem hogy tiszteld es apold szukebb es tagabb kornyezeted. Ami talan nem is nagyon mas, mint a tarsadalomjavito szandek, csak szelidebb es turelmesebb. Hogy ne menj bele eleve remenytelen kamikaze-akciokba. (Az eleve remenytelen persze megint megiteles kerdes.) Azt, hogy olyankor, amikor nincs ido, mit kell csinalni, nem tudom :(

Ismeretlen_102949 2008.11.02. 00:22:50

Konkrétan arra gondoltam, hogy József Attila igazi proletárköltő, a nép költője, márpedig a nép mi magunk vagyunk, tehát Attila a miénk.:) (Szerintem legalábbis nincs még egy költőnk, akit a nép sorsa, helyzete, élete, jövője stb. annyira foglalkoztatott volna, mint őt, pluszban feltételeztem, az iránta való rajongásunk közös, - kb. ez a két dolog járt a fejemben, amikor a mi Attilánk kifejezést használtam a jól ismert név helyett.)

Ismeretlen_46946 2008.11.02. 10:37:48

Clodius: Oké, fölöslegesen kötözködtem. :)

Ismeretlen_81552 2008.11.03. 12:05:09

Hát lehet, hogy zagyvaságnak tartod majd Rás, de ezt gondolom a fenti bejegyzés kapcsán: Minden emberi lény megteremti önmaga valóságát. Neked az a dolgod, hogy jól érezd magad a saját világodban. S csak olyan cselekvéseket hajts végre, amiket lelkesedéssel, jó érzéssel teszel. Ha egy gondolat megfogalmazódik benned a másikról és késztetést érzel e-gondolat megosztására, azt a gondolatot a másik fél vonzotta be saját tapasztalatába.. Ha kimondtad, azért mondtad ki, mert ő ezt teremtette meg magának.. (Co-creation ;) ) S hogy Te hogy érzed magad a kimondott "igazság" után, csak rajtad áll.. Senki sem felelős a másik tapasztalataiért.. Jónás elkövette azt a hibát, hogy olyan dolgot tett, amitől eleve rosszul érezte magát.. Aztán a kudarc mégjobban mélyre vetette.. S egyre szarabbul érezte magát.. Nincs az az Isten, aki ilyet kérne bárkitől is ;) Ha létezik pokol és a Sátán, akkor ez csak itt a Földön létezik és csak a Sátán kérne ilyet Jónástól.. Az Isten (aztán ezalatt mindenki ért, amit) pontosan jelzi Neked, hogy éppen önmagadhoz hűen (helyesen) vagy önmagad ellen cselekszel.. Ha pozitív érzés lelkesít, jár át. akkor tudhatod, hogy mind a fejedben lévő gondolatok, mind az éppen végrehajtott tetteid Önmagadhoz hűek.. Ha érzéseid negatívak éppen, azonnal keress jobban eső gondolatokat, hagyd abba amit éppen csinálsz... ;) Gyakorlás kérdése az egész...

Ismeretlen_46946 2008.11.03. 12:17:11

vgx: Köszönöm a véleményedet; egyáltalán nem zagyvaság, "csak" egy, az enyémtől meglehetősen eltérő felfogás - bár vannak érintkezési pontok. Például ez: "Az Isten (aztán ezalatt mindenki ért, amit) pontosan jelzi Neked, hogy éppen önmagadhoz hűen (helyesen) vagy önmagad ellen cselekszel..." Az Istenről az én esetemben leginkább azt lehet mondani, amit József Attila így fogalmazott: "Az én vezérem bensőmből vezérel." S ha ezt erkölcsi rendnek nevezem, akkor már is helyben vagyunk. Ebbe a rendbe - nálam és sokaknál (de nem elegeknél) beletartozik a másokért érzett felelősség, annak minden következményével. Én így érzem magam jól, ha tetszik, ez az én önzésem. Ami pedig azt illeti, hogy "Ha létezik pokol és a Sátán, akkor ez csak itt a Földön létezik", arról egy Sartre-idézet jut eszembe: "A pokol a másik ember". És ez is igaz.

Ismeretlen_81552 2008.11.03. 14:04:42

:) Csak Önmagad segítésével tudsz igazán "javítani" a világon.. Ha Te nem érzed jól magad, senkinek nem tudsz segíteni. Ha pedig azt gondolod és teszed, amitől jól érzed magad, akkor nincs panasz és dilemma :) A kettő kizárja egymást.. ;) A pokol nem a másik ember, hanem saját kishitüségünk :)

Ismeretlen_46946 2008.11.03. 14:43:28

vgx: Nem egymást kizáró dolgokról beszélünk. :)

Ismeretlen_81552 2008.11.03. 15:26:10

Tudom.. csak brainstorming hangulatba jöttem ;)) :P

Ismeretlen_46946 2008.11.03. 19:11:04

vgx: Tehetnéd gyakrabban. :)