Természetesen nem gondolom, hogy a száz évvel ezelőtti, történelemmé vált politika igazolhat bármely mai politikai intézkedést, de magyarázhat, segíthet megérteni a gondolkodást, a mentalitást, a sokszor abszurdnak tűnő félelmeket, akár a sértettségből, kisebbrendűségi komplexusból fakadó új hibákat, bűnöket.

Az 1880-as népszámlálás adatai szerint a Magyar Királyság (Horvátország nélkül!) népességének 44,8 százaléka volt magyar anyanyelvű, 1910-ben pedig 54,4 százaléka. A - jórészt az iparosodással és urbanizációval járó - asszimilációs tendencia világos, de a magyar politika számára túl lassú volt. Így született meg az akkori vallás- és közoktatási miniszterről, Apponyi Albertről elnevezett törvénycsomag, a Lex Apponyi.

1907. évi XXVI. tc. (Az állami elemi népiskolákról)

15. § Minden községben, a hol állami népiskola áll fenn, Fiume kivételével, és a 19. §-ban foglalt kivételekkel, gondnokság alakitandó. (Ezek felügyelték az iskolákat - Rás)

18. § Nem lehet a gondnokság tagja és ha azzá lett, tagságát elveszti, a ki bünvádi eljárás, csőd, gyámság, illetőleg gondnokság vagy gazdai hatalom alatt áll, továbbá, a ki államellenes irányt követ, vagy az oktatás és nevelés hazafias, vallásos és erkölcsi jellege ellen iparkodik befolyását érvényesiteni, vagy a ki közbotrányt okozó erkölcsi magaviseletü, vagy a ki a ministeri utasitásban elrendelt esküt vagy fogadalmat letenni vonakodik.

19. § Gondnokság tagja csak az lehet, a ki magyar állampolgár és magyar nyelven irni és olvasni tud. Olyan községekben, a hol magyarul irni és olvasni tudók kellő számmal nincsenek, vagy a hol ezeknek kizárólagos alkalmazása a községben létező felekezetek valamelyikét a gondnokságból kizárná, a minister vagy kivételesen eltekinthet ettől a föltételtől vagy kimondhatja, hogy az illető községben gondnokság egyáltalán nem alakitandó. Ez utóbbi esetben a gondnokság feladatait a tanitótestület és a kir. tanfelügyelő, illetőleg népiskolai iskolalátogató teljesiti.

1907. évi XXVII. tc. (A nem állami elemi népiskolákról)

 15. § A vallás- és közoktatásügyi minister a törvényhozás által ezen czélra engedélyezett összegből az arra utalt községek és hitközségek népiskolai tanitóinak alapfizetését és korpótlékát, az illetékes iskolai főhatóság hozzájárulásával és értesitése mellett, a törvényhatósági közigazgatási bizottság utján, a jelen törvény 2. és 3. §-ában megállapitott összegekig, a jelen törvény 16., 17., 18., 19. és 20. §-aiban foglalt feltételek mellett, államsegélylyel kiegésziti.

Az államsegély összegének meghatározását megelőzőleg a közigazgatási bizottság megállapitja:

a) a községnek, illetve a hitközségnek, továbbá az iskolának szabályszerü költségvetése... alapján, a népiskolai hatóságok által bejelentett tanitói járandóságoknak, illetőleg kántortanitói egész javadalomnak és az ezek fedezetéül szolgáló jövedelmeknek mennyiségét;

b) a tanitó törvényes képesitettségét, magyar állampolgárságát, valamint azt, hogy magyar nyelven helyesen beszélni és irni, valamint tanitani is tud és hogy a jelen törvény 32. §-ában előirt esküt letette;

c) azt a körülményt, vajjon az illető iskola megfelel-e az 1868:XXXVIII. tc. 27. és 28. §-aiban követett feltételeknek;

d) megvizsgálja továbbá a közigazgatási bizottság azt is, hogy az illető iskola tanitási terve és tanulmányi rendje, valamint felszerelése megfelel-e a törvényes kellékeknek, s különösen a jelen törvény 16., 17., 18., 19. és 20. §-ai rendelkezéseinek és azt, hogy az illető tanitónak osztályába, a kinek járandóságaihoz az iskolafentartó állami kiegészitést kér, hány mindennapi (6-12 éves) tanköteles lesz utalva.

A mennyiben az illető iskola tanköteleseinek összes száma 30-on alul maradna, a vallás- és közoktatásügyi minister csak kivételes esetekben engedélyezhet államsegélyt, de olyan iskolától, mely eddig is élvezett államsegélyt, vagy a mely az illető községben az egyedüli magyar tannyelvü iskola, a mennyiben a jelen törvény követelményeinek megfelel, a segély e czimen meg nem tagadható.

 17. § Minden iskola és minden tanitó, tekintet nélkül az iskola jellegére és arra, hogy állami segélyt élvez-e vagy sem, a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét és a magyar nemzethez való tartozás tudatát, valamint a valláserkölcsös gondolkodást tartozik kifejleszteni és megerősiteni. Ennek a szempontnak az egész tanitásban érvényesülni kell; külső kifejezésül minden iskolában, jellegkülönbség nélkül, ugy a főbejárat fölött, mint megfelelő helyen a tantermekben Magyarország czimere helyezendő el, a tantermekben a magyar történetből vett falitáblák alkalmazandók, nemzeti ünnepeken pedig az épületen a magyar nemzeti czimeres zászló tüzendő ki. E jelvényeken kivül csak a törvényhatóság és a község czimere és az iskola községi, illetőleg felekezeti jellegét a törvényesen megállapitott kitételekkel megjelölő magyar nyelvü külső felirat és a tantermekben az illető hitfelekezet egyházi főpásztorainak arczképei, vallási jelvények, valláskegyeleti képek, és az oktatáshoz szükséges tanszerek alkalmazása van megengedve, melyek azonban idegen történeti vagy földrajzi vonatkozásokat nem tartalmazhatnak és csakis hazai készitmények lehetnek...

 18. § Az 1868:XLIV. tc. 14. §-ának az a rendelkezése, mely szerint az egyházközségek iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg, akkép értelmezendő, hogy szabadságukban áll oktatási nyelvü vagy az állam nyelvét, vagy a gyermekek anyanyelvét megállapitani, fenmaradván természetesen ez utóbbi esetben a magyar nyelvnek tanitására vonatkozó törvényes intézkedések feltétlen érvénye és hatálya. A hol magyar tannyelvü iskola nincs, ott az olyan hitfelekezeti elemi iskolákban, a melyekben állandóan vannak magyar anyanyelvü növendékek, vagy olyan nem magyar anyanyelvüek, a kiknek magyar nyelvü oktatását atyjuk vagy gyámjuk kivánja: a vallás- és közoktatásügyi minister elrendelheti, hogy ezek számára a magyar nyelv használtassék mint tannyelv; ha pedig a magyar anyanyelvüek száma a huszat eléri, vagy az összes beirt növendéknek 20%-át teszi: számukra a magyar nyelv, mint tannyelv okvetlenül használandó. Ha pedig a beirt tanulóknak legalább fele magyar anyanyelvü, a tanitási nyelv a magyar; de az iskolafentartók gondoskodhatnak arról, hogy a magyarul nem beszélő növendékek anyanyelvükön is részesüljenek oktatásban.

Minden oly népoktatási tanintézetekben azonban, a melyekben az állam nyelve van egyedüli tanitási nyelvül bevezetve, ez az állapot többé meg nem változtatható.

Az összes elemi népiskolák ismétlő tanfolyamában a tanitás nyelve a magyar.

Ezek az intézkedések érvényesek a községi elemi népiskolákban is.

 19. § A nem magyar tanitási nyelvü elemi iskolákban, akár részesülnek állami segélyben, akár nem, a magyar nyelv a mindennapi tanfolyam valamennyi osztályában a vallás- és közoktatásügyi minister által a hitfelekezeti iskolafentartó meghallgatásával megállapitott tanitási terv szerint és kijelölt óraszámban oly mérvben tanitandó, hogy a nem magyar anyanyelvü gyermek a negyedik évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóval és irásban érthetően ki tudja fejezni.

  22. §

...

1. A községi elemi népiskolai tanitó fegyelmi vétséget követ el:

a) ha a magyar nyelv tanitását elhanyagolja...

b) ha az iskolában a kormány által eltiltott, vagy a 20. § esetében a minister által nem engedélyezett tankönyveket vagy ilyen taneszközöket használ;

c) ha államellenes irányt követ; államellenes iránynak tekintendő különösen minden cselekedet, a mely az állam alkotmánya, nemzeti jellege, egysége, külön állása vagy területi épsége, továbbá az állam nyelvének törvényben meghatározott alkalmazása és az állam czimere, jelvénye és zászlaja ellen irányul;

  26. § Ha a 22. § 1. a), b), c) pontjai alapján történt fegyelmi eljárás során kiderül, hogy az előfordult hibában olyan nem állami iskolai hatóság, melynek rendelkezési joga több népiskolára kiterjed, cselekvőleg, azaz utasitás, rendelet vagy tilalom utján részes: a vallás- és közoktatásügyi minister az illető hatóság alatt álló összes iskolák megvizsgálása iránt halaléktalanul intézkedik; a vizsgálat eszközlésére külön ministeri biztost is küldhet ki. A vizsgálat eredményéhez és az eset sulyos voltához képest a minister első izben vagy kellő biztositékot szerez hasonló hibák ismétlése ellen, vagy az illető iskoláktól az állami segélyt megvonja, sulyosabb esetekben azokat be is zárja. Ismétlés esetén ezek az iskolák feltétlenül bezárandók és megszünik az illető iskolafentartónak az a joga, hogy ugyanazokban a községekben iskolát állithasson.

27. § Ha a fegyelmi eljárás, vagy az előző szakasz értelmében megejtett vizsgálat során kiderül, hogy a 22. § 1. a), b), c) pontjai alatt felsorolt hibák valamelyikében a lelkész is részes, a vallás- és közoktatásügyi minister erről az illetékes egyházi főhatóságot értesiti és az 1898. évi XIV. tc. rendelkezései által szabályozott eljárással az illető lelkésztől az állami kongrua-kiegészitést, az eset sulyos voltához képest, meghatározott időre vagy mindenkorra elvonhatja. Ha az illetékes egyházi főhatóság a helyzet orvoslása iránt egy félév alatt kellő biztositékot nem nyujt, a vallás- és közoktatásügyi minister az illető iskolát bezárhatja és helyébe állami iskolát állithat.

Sulyosabb esetekben a minister kimondhatja, hogy az illető lelkész állami iskolákban hitoktatással meg nem bizható. A más hitoktató kirendelésével esetleg összekötött többköltségnek megtéritéséhez a minister az illető hitfelekezet részére törvényhozásilag engedélyezett javadalmak terhére méltányosan megállapitandó összeggel járulhat.

  33. § Bármilyen jellegü elemi népiskolánál magyar nyelvü és csak olyan nyomtatványminták (iskolai felvételi, előmeneteli és mulasztási naplók, mulasztási kimutatások stb.) alkalmazhatók, a melyek a vallás- és közoktatásügyi minister által megállapitott összes rovatokat tartalmazzák. E nyomtatványminták magyar nyelven töltendők ki. A községi iskolák és az államsegélyes hitfelekezeti népiskolák az állami iskolák számára megállapitott nyomtatványmintákat köteles használni és szintén magyar nyelven kitölteni. A tanulók számára kiadandó értesitő könyvek és bizonyitványok bármily jellegü elemi népiskoláknál magyar nyelven állitandók ki.

Az iskola fentartónak azonban jogában áll ezeket a magyar nyelv mellett hasábosan a megállapitott tannyelven is kitölteni.

 (A törvényszövegekben kiemelés tőlem - Rás)

 Az 1907. évi XXVI. tc. teljes szövege

Az 1907. évi XXVII. tc. teljes szövege