A gyűlöletbeszéddel szembeni erőteljesebb törvényi fellépést, a rasszista megnyilvánulások tiltását, lényegében a rendszerváltás után korlátlannak tekintett véleménynyilvánítási szabadság korlátozását sürgeti az Élet és Irodalomban megjelent, terjedelmes - és gazdagon érvelő - cikkében Bayer Judit.  Bírálja az Alkotmánybíróságot, amely 1992-ben (Sólyom László elnöksége alatt) bevezette a magyar jogfelfogásba és -gyakorlatba a magyar jogrendtől idegen és a magyar valóságban azóta megbukott "közvetlen és nyilvánvaló veszély" angolszász kritériumát.

"Az Alkotmánybíróság által alkotott jogi struktúra az adott körülmények között éppúgy kudarcot vallott, mint a híres pszichológiai fogoly-börtönőr kísérlet. Az indulatok elszabadultak, a kísérletet tehát félbe kell szakítani. A demokrácia jövője érdekében fel kell lépni az intolerancia ellen, és a játékelmélet szerint az intoleranciára intoleranciával kell válaszolnia annak, aki nem veszíteni akar. Talán megért egy próbát. Történhetett volna, hogy minden politikus, közjogi méltóság és véleményformáló egyértelműen és együttesen fellép a rasszizmus, kirekesztés, gyűlölködés ellen. Történhetett volna így is, de nem történt. Az értelmiség egy része, amely fellépett, nem elég hallhatóan tette: bonyolult üzeneteket fogalmazott, nem ment utcára, és így elszigetelődött. Nem alakult ki dialógus, csak több párhuzamos monológ, még az interneten is, amely pedig ígéretes eszköznek tűnt a politikai dialógusok folytatására. A Jobbik térnyerését inkább csak elősegítette az az intenzív sajtófigyelem, ami nem párosult sem egyértelmű tiltakozással, sem hatósági fellépéssel, sőt a Magyar Gárda még a bírói betiltás óta is lényegében szabadon teheti ugyanazt, amit korábban."

A teljes cikk

 

Szerző: rás  2009.11.17. 12:47 10 komment

Címkék: és rasszizmus bayer judit

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr274929136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sv 2009.11.17. 17:18:02

Na de hogyan lehet kotelezove tenni a jozan eszt?

Ismeretlen_46946 2009.11.17. 19:00:09

Hát hiszen éppen ezt mondja Bayer Judit, hogy ezért kellenek kényszerek, tiltások.

Pocakos · http://pocakos.blogspot.com 2009.11.18. 01:25:47

Kapcsolódó hír: ma (nov.17.) döntött a német alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht) a náci megnyilvánulásokról (megemlékezések, felvonulások stb.). Eszerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem csorbul azzal, ha a náci rezsim éltetését megtiltják. http://de.euronews.net/agenturmeldungen/70521-neonazi-aufmArsche-dAa-quarterrfen-wegen-volksverhetzung-untersagt-werden/ (németül, de talán a többi nyelven is megtalálható, elvégre euronews) Persze, mondhatjuk, hogy a németeknek könnyű, hiszen a szöveg és a jog szerint ez a "kivétel" csakis a *nácizmus*-ra korlátozódik! Tehát, NEM a fasizmusra vagy más totalitárius rendszerekre. Ezért ennek az átvétele a magyar jogba kizárólag a nyilas rezsimre (és a hungarista mozgalomra) lenne érvényes, hiszen ez felel(ne) meg a történelmi analógiának. Csakhogy! A nácizmus Németországban 12 éven át uralkodott, és az ország teljes pusztulásához vezetett. Ergo, a németek (magy többsége) ilyen rendszert (mégegyszer) NEM akarnak ! Hazai viszonylatban azonban a nyilas uralom "túl rövid" volt ahhoz, hogy (leszámítva az üldözötteket) a lakosságban a némethez hasonló mély nyomot hagyjon. Talán ez is a tökölés oka. Bármennyire is fájó (és sokkoló), de ez az igazság. A háború közel sem viselte meg úgy az embereket, mint pl. Lengyelországban vagy Csehországban. Náci terror nálunk NEM volt! 41-től 44-ig a magyar lakosság (szinte) semmit sem érzett a háborúból, - kivéve az a tudat, hogy szeretteik esetleg nem térnek vissza a frontról...... - miközben Nagy-Magyarországról álmodoztak a szövetségesi hűségért cserében. A megszállás is csak "pro forma" volt. Tömeggyilkosságok, nyilvános kivégzések nem voltak. A német katonát "úriember"-nek tartotta az átlagmagyar (a szovjettel szemben). A nyilas terror csak egy szűk rétegre korlátozódott, de arra nagyon! A többséget a szovjet megjelenése jobban "izgatta", no meg a saját élete, a túlélés. Közülük a jobbérzésűek is csak szörnyűlködéssel, de tehetlenül figyelték az "eseményeket". Az üldözöttek menekítése, bújtatása nem volt általános, az elsősorban az üldözött "leleményességén" (no meg a (vak)szerencsén) múlott - még a katonaszökevények esetében is! Ezzel a történelmi háttérrel nagyon nehéz pontosan és egyértelműen behatárolni a gyűlöletbeszédet. Hiszen a németeknél is (sokkal) többről van szó, mint "beszéd"-ről, ill. annak tiltásáról.

Ismeretlen_10155 2009.11.18. 08:38:46

"nem kell egyetérteni, csak csináld." :) egyébiránt valószínűleg igaza van Pocakosnak abban, hogy történelmi nézőpontból szemlélve tényleg nincsenek a polgári józan észnek valódi hagyományai Magyarországon. gondoljunk csak bele! az egész XX. századi történetünk arról szól, hogy a hatalom infantilizálja a társadalmat. hol a választási rendszerrel, hol a retorikával, hogy egyszerre mind a kettővel. se a Horthy-rezsim, se a Rákosi-korszak, se a Kádár-éra nem volt tanulóterep a polgári és demokratikus mentalitás kimunkálásához, a Monarchia korát meg talán hagyjuk is, hiszen mindenki előtt ismert tény, hogy bár Tisza István meggyőződéssel vallotta, hogy ő parlamentarista és hitt a jogállamban meg a demokráciában, ám a társadalmi vezető szerepet azért (nyíltan) csak az arisztokráciának tartotta fenn önmagában. az a néhány hónap Népköztársaság (1918-ban) és II. köztársaság (1946-ban) meg kevés ehhez, legfeljebb csak jól hangzik, hogy "voltak demokratikus hagyományaink". ezek után -- és most egyet kell értsek Bayer Judittal is -- valóban meggondolatlanság volt bevezetni a "közvetlen és nyilvánvaló veszély" kritériumát. előszöris azért, mert amikor ez Nagy-Britanniában egyáltalán szóba került (emlékeim szerint valamikor a XIX. század közepe táján -- bár ellenőrizni és hivatkozni ezt most nem tudom), akkor Anglia már kb. 300 éve polgári és kapitalista berendezkedésű társadalom volt. magyarul: voltak tapasztalataik a gyűlöletbeszéddel, és azt is tudták, hogy miként kell a társadalomnak, a politikának lereagálnia ezt. ha nem így tettek volna, a XX. században valószínűleg ugyanúgy elsüllyedtek volna a totaliter diktatúrák mocsarában, mint Közép- és Kelet-Európa. másodsorban meg azért, mert ezzel esélyt sem adtak arra, hogy a demokrácia önvédelmi mechanizmusai jogi formát öltsenek ezzel a veszéllyel szemben.

Ismeretlen_10155 2009.11.18. 08:40:42

(most megyek és elolvasom a cikket.)

Ismeretlen_46946 2009.11.18. 10:30:15

Pocakos, drc: alapvetően egyetértve veletek, a következőkkel egészíteném ki. 1./ 1944 tavaszán a 450 ezer magyar és magyarországi zsidó deportálását nem a nyilasok, hanem a Horthy-rendszer hajtotta végre. 2./ Ma a gyűlöletbeszéd Magyarországon nem elsősorban a zsidók, hanem a cigányok ellen irányul, számukra jelent konkrét, fizikai fenyegetést, az ő további társadalmi kirekesztésüket célozza. Tehát nem az (egyébként undorító és a túlélők méltóságát sértő) antiszemitizmus, a holokauszttagadás, a náci-nyilas múlt magasztalása a fő probléma, nem elsősorban ezt kell bármilyen - ismétlem: bármilyen - eszközzel megállítani. 3./ Igen, drc, Bayer Judit is az angol-amerikai és a magyar társadalmi és jogi fejlődés különbségével érvel - az elmúlt évek konkrét magyar tapasztalata mellett.

Pocakos · http://pocakos.blogspot.com 2009.11.18. 11:45:08

rás: 1. pont "vitatható", pontosabban máig nem tisztázott. a/ mivel fegyvertársak voltunk, ezért a "megszállás" valójában "segélynyújtás" volt, hiszen a front közeledett és a (nép)hangulat háborúellenes kezdett lenni. Hadászati szempontból nem igazán nevezhető "megszállás"-nak. Azért elég furcsa, hogy semmilyen ellenállás nem volt, egy puskalövés nélkül "szállták meg" (katonailag!) az országot. Még annyi fegyveres ellenállás sem volt (a nép részéről), mint 56-ban! Pedig Nagy Imréhez hasonlóan Kállay miniszterelnök (is) bemenekült a török követségre (majd novemberben önként távozott onnan, és végül Mauthausen-ben kötött ki). Viszont a királyság és a kormányzó (államfő) a helyén maradt. Gyakorlatilag semmi sem változott. Az egyetlen ellenállás az volt, hogy a fiatalok (ismét) kitűzték a kokárdát (négy nappal 15. után). A "fegyverbarátság" sokkal mélyebb volt! - no meg a szovjettől való félelem. b/ máig nem tisztázott: a "megszállás" inditéka: hadászati stratégia vagy "zsidóírtás". (háttérben az egy millió zsidó 10.000 teherautóért - "akció") c/ mennyire volt Horthy-nak beleszólása a deportálásba? Ha nem volt, akkor mégis, milyen alapon állíttatta le három hónappal később? Ha volt, akkor azt miért nem tette/tehette meg előbb? 2. Érvelésed meglep! Miszerint a gyűlöletbeszéd tiltása, törvénybe iktatása - szerinted - a cigányságra korlátozódik. Szerintem ennél sokkal általánosabb törvényt kellene hozni, máskülönben állandóan "aktualizálni" kellene. És megállapításod kissé ellentmond a "Kertész-jelenség"-gel is!

Ismeretlen_46946 2009.11.18. 12:45:59

Pocakos: 1./ nem világos, mi nem tisztázott abban, hogy a zsidók deportálása nem a nyilasok, hanem Horthy idején történt. 2./ Nem azt írtam, hogy a gyűlöletbeszéd tiltásának csak a cigányellenes fellépésekre kéne korlátozódnia, hanem, hogy az sokkal aktuálisabb.

Pocakos · http://pocakos.blogspot.com 2009.11.18. 13:38:36

rás: 1. (számomra) Horthy szerepe nem tisztázott, valamint a "megszállás" ténye, célja. Ha "király"-nak (mint Hunyadit megkoronázatlan "kormányzónak") tekintem, akkor hasonló sorsa és hatalma kellett, hogy legyen, mint a többi európai "államfőnek". Pl. dán király, ő is csak tétlenül nézte országa megszállását, és napi kilovagolásával jelezte, hogy él, létezik, "otthon" van, nem menekült el (mint a holland királyi család) és nem fél a megszállóktól. A "zsidómentést" NEM ő végezte, hanem a *dán nép*(!), akik *állampolgáraikat* mentették át egy éjszaka alatt (hajókkal) a 20 percre lévő Svédorsszágba. Ez a mentalitás és felfogás hiányzott a magyarokból! (na jó, a többségből - és sokkal többen voltak a magyar zsidók, mint a dánok!) Ugyanakkor a deportálás leállítását Horthy nevéhez fűzik. Igaz, nyárra megváltozott a hadi helyzet: partraszállás, majd Hitler elleni merénylet, ami jelezte, hogy a német vezérkar is látja, érzi a vég közeledtét. Lehet, hogy ezt a pillanatot használta ki Horthy? 2. Olyan törvény kell, ami (majdnem) örökérvényű, amolyan mózesi. ;-) (különben olvasd el mégegyszer, amit írtál - én így értelmeztem.)

Ismeretlen_10155 2009.11.18. 18:20:11

tisztelettel böffentem közbe a vitában, hogy a mózesi törvény sem örökérvényű, sőt: ha úgy vesszük jelentős részben (kb. 25-30%-ban -- vagyis két és fél - három parancsolat is) erősen vitatható állításokat tartalmaz, legalábbis a társadalmi célszerűség szemponjára helyezve a hangsúlyt.