utazás főnév, (tájszó, régies) útazás

Az utazik igével kifejezett cselekvés, az a tény, hogy vki (vmi) utazik. Belföldi, külföldi, föld v. világ körüli utazás; gyalog, hajón, kocsin, repülőgépen, vasúton való utazás; légi, sivatagi, szárazföldi, tengeri utazás; felfedező, üzleti utazás; kedvezményes utazás; utazás a Balaton körül; utazás a föld körül. „Hosszú utazás után ágyadban, ha behunyod a szemed, zakatolva futni kezdenek előtted hegyek és völgyek.” (Karinthy Frigyes) „Óh utazás, őrült szerelmem!” (Szabó Lőrinc)

Szóösszetétel(ek): 1. utazásszervező; 2. kéjutazás; körutazás; nászutazás.

(A magyar nyelv értelmező szótára, 1962)

*

Partir, c'est mourir un peu – ’Elutazni annyi, mint egy kicsit meghalni’. Nemzetközivé vált szállóige Edmond Haraucourt Rondel de l’adieu c. verse nyomán.  http://fr.wikipedia.org/wiki/Edmond_Haraucourt#Rondel_de_l.27adieu

*

To travel hopefully is a better thing than to arrive – ‘Reményteljesen utazni jobb, mint megérkezni’. Angol szentencia R. L. Stevenson El Dorado című művéből.

*

Charles Baudelaire: Az utazás

Maxime du Camp-nak

1.

A kisdiák mereng mappán és tarka képen
s a Mindenség neki mint lelke éhe, tág.
Óh, mily nagy is a föld a lámpák fénykörében,
s ha már emlékezünk, mily kicsiny a világ!

Egy reggel indulunk, és velőnk teli tűzzel,
és fájó dac dagaszt, s keserü vágy izen,
megyünk, s a kósza kedv táncos habokra űz el,
ringatva végtelen lelkünk véges vizen.

Van, akit futni készt megútált hona szennye,
van, kit bölcsője zord titka űz, s van olyan,
ki csillagot figyelt, s behúllt egy női szembe,
s most vészes illatú Circéjétől rohan;

hogy ne bűvölje őt állattá a boszorkány,
fut és teret iszik, fényt és égi parázst,
húsába jég harap, s a réz nap, rája-forrván,
lassan lemossa majd arcán a csókmarást.

De igaz utazók azok csupán, kik mennek,
hogy menjenek, s szivük mint léggömb ring odább,
kik bolygó végzetük sodrától nem pihennek,
s ezt hajtják egyre csak, nem tudva mért: Tovább!

kikben száz alakot, mint a felhők szeszélye,
ölt a vágy, s mint ujonc harcost ágyúk heve,
vonz új és változó, titkos kéjek veszélye,
miknek még emberi nyelven nem volt neve!

Du Camp felvétele 1850-ben Núbiában készült(Tóth Árpád ford.)

Ez a vers első része – a nyolcból; akit az egész érdekel, itt találja

*

Maxime Du Camp (1822-1894), akinek a Baudelaire-vers ajánlása szól, francia író és az első amatőr fotográfusok egyike volt. Szenvedélyes utazó volt, 1849-51-ben Gustav Flaubert társaságában járta be Európát és a Közel-Keletet. Irodalmi lapokat szerkesztett és 1860-ban önkéntes volt Garibaldi Szicíliát elfoglaló seregében.

*

 

„Az utazás hasznos dolog, megmozgatja a képzeletet. A többi mind csak csalódás meg fáradság. A mi utazásunk teljesen képzeletbeli. Épp ebben van az ereje.

Az élettől visz a halál felé. Emberek, állatok, városok, tárgyak, minden a képzelet szülötte itt. Regény ez, vagyis kitalált történet. Így mondja Littré, aki pedig nem téved soha.

Meg aztán, ami a lényeg: mindenki utazhat így, ha akar. Elég, ha lehunyja a szemét.

Ez van az élet másik oldalán” (L-F. Céline: Utazás az éjszaka mélyére)

Céline könyvéről egyébként már írtam néhány hónapja: itt

*

S persze, ha utazás, akkor az az én (bölcsész) nemzedékem számára Semprun, A nagy utazás.

„Összezsúfolt testek a vagonban, nyilalló fájdalom a jobb térdben. S a nappalok. Az éjszakák. Minden erőmet megfeszítem, próbálom megszámolni a nappalokat, számolni az éjszakákat. Talán világosabban fogok látni. Négy nap, öt éjszaka. De úgy látszik, rosszul számoltam, vagy pedig vannak napok, amelyek éjszakává változtak. Túl sok éjszakám van: felesleges éjszakáim. Az bizonyos, hogy reggel kezdődött az utazás, igen, egy reggel..." (Réz Pál ford.)

*

Joseph Boyden: Három nap az út

„A matatoszovinban kellően forró a hőmérséklet. Amikor készen vagyunk, szorosan lezárom a ponyvaajtót. Tökéletesen sötét van.

– Örülök, hogy itt vagy velem – mondom, elég hangosan ahhoz, hogy meghallja, miközben vizet locsolok a kövekre. Nyomban felsisteregnek, izzanak, és a felcsapó gőz körülölel minket. – Szólj, ha túl meleg van, vagy ha nem érzed jól magad!

Üdvözlöm a négy égtájat, azután a földet, a napot, az eget és a holdat, közben egy kis zsályát szórok a kövekre. Köszönetet mondok Gicsi Manitunak, amiért Öcsém visszatért. Ülök, és belélegzem a gőzt, kitárom magam a manituknak.

Tudom, hogy Öcsém nem fog mindent hallani, de nem érzem szükségét, hogy hangosan beszéljek. A meleg kellemes, pihentet, jól kezdődik. A kövek fénye kissé tompul, ezért megint vizet fröcskölök rájuk. Nézem őket, s megjelenik az a kép, amikor valamikor régen, egy reggel Öcsém Elijah-val elment. Varázsfüves zsákocskát kötök mindkettőjük nyakába, homlokon csókolom őket. Állok a folyóparton, a kezemet feléjük emelem. Xavier és Elijah evezés közben megfordul és mosolyog. Most én mosolygok a sötétben, ahogy emlékezem.

Amikor itt az ideje, a bejárathoz mászom, felnyitom a ponyvát, és kint fekszünk a hűvös talajon, mélyen beszívjuk a levegőt. Egy idő múlva megint kinyitom a ponyvát, és visszamászom. Öcsém utánam.

Újból üdvözlöm a manitukat, aztán megint öntök egy kis vizet a kövekre, hogy nagyobb legyen bent a forróság. Zsályát szórok a kövekre, szikrázik és táncol. Tudom, hogy Öcsém is az izzást nézi. Az imáimat kántálom, s közben felvillanásokat látok a sötétben, az örjöngés és az ölés kiáltásait. Zavart látok, haragot érzek, de leginkább félelmet. A felrobbanó bombák rezgésétől remeg a testem. Embereket látok, akik holtan esnek össze homlokukon golyó ütötte lyukkal, vagy hatalmas robbanás szakítja őket darabokra. Látom, ahogy zöld gáz kúszik a talaj felett, megtalál minden lélegző lényt, hogy megfojtsa őket. Fájdalom. Rengeteg fájdalom. De igazából a félelmük az, ami elgyengít. A homokzsákon átkúszók és az ellenségre rohanók félelme. Hangosan beszélek már, azt kérem, hogy bocsássák meg ezeknek az embereknek a hibáit. Megint vizet locsolok a kövekre, hogy a gőz elvigye mindezt.” (Hajdu András ford.)

*

Most jelent meg (fog megjelenni?) magyarul Cormac McCarthy zseniális – és reménytelenül nyomasztó – regénye, a The Road.

„With the first gray light he rose and left the boy sleeping and walked out to the road and squatted and studied the country to the south. Barren, silent, godless. He thought the month was October but he wasnt sure. He hadnt kept a calendar for years. They were moving south. There’d be no surviving another winter here.”

*

Ady Endre:

Kocsi-út az éjszakában

 

Milyen csonka ma a Hold,

Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

*

Utazni – valahonnan valahova. El valamitől. Valamiért. El valakitől. Valakihez. Valakivel. Az utazás mint metafora: változás, kaland – az élet maga.

Aki utazik, az remél. Vagy menekül.

És aki marad? Ottmarad? Otthagyták?

*

"Azért mikor kinn ülök a folyó lerobbant rakodópartján napnyugtával, és az ég New Jerseynek nyúló sávját figyelem, és elgondolom, hogy az éggel egyközűen épp ilyen hosszü sáv föld ível a nyugati partig, és a földön út vonul, és az út hossza az álma mindenkinek, és lowában, tudom, a gyerekek ilyenkor sírnak, mert ott nem bánják, ha sír a gyerek, azért ne sírjatok, mondom innen, mert a csillagok feljönnek mindjárt, és nem tudjátok, hogy az Isten Micimackó? az ég pedig odébb a prérire hajlik, és hullajtja rá diadémjait, mikor alig tűzte még a fekete éjszakára, a föld áldására, a folyók csendesítésére, csúcsok sipkájául, és elrejti benne a végső part titkát, hogy senki ne tudja, mi lesz, csak az öregedés foszló ruháit tudja, azért ha ilyeneket gondolok, Dean Moriartyn jár az eszem meg az apján is-, a másik Dean Moriartyn, akit soha fel nem kutattunk: Dean Moriartyra gondolok." (Jack Kerouac: Úton, Bartos Tibor ford.)

*

A sorozat korábbi darabjai:

Szóudvar 1. Egyenrangú  --  2. Ifjúkor  --  3. Őszinte  --  4.  Rend  --  5. Tükör  -6. Gyász --

7. Fénykép

 

Szerző: rás  2010.01.17. 12:19 21 komment

Címkék: ady baudelaire kerouac mccarthy boyden semprun céline du camp

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr214929153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jel 2010.01.17. 16:03:54

De jó ez a Szóudvar is! Rögtön beugranak különféle asszociációk, mint pl. ez. Ezer éve (na jó, 36-38 éve) őrzöm ezt a pár Csoóri verssort, remélem fejből jól idézem: " Te itt maradsz, én utazom, ki tudja mégis ki megy el; ki megy messzebbre az úton, melyen vissza sose lel." meg ez: http://www.youtube.com/watch?v=CyLaBbFextI És hát a megkerülhetetlen József Attila-i Óda, ennek a Mellékdal első két sora: " Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak,"

Ismeretlen_46946 2010.01.17. 17:12:17

Jel: Köszönöm a kiegészítéseket, különösen a Csoórit, mert ezt nem ismertem. És hát persze a Presser-dal; most annyira elcsúsztam az irodalom irányába, hogy nekem már nem fért be. Aogy a Schubert-dalok (Winterreise) sem - és még sok minden más, ami eszembe se jutott.

Ismeretlen_102949 2010.01.17. 20:37:43

"Hol hajthatsz föl, és milyen áron rímet, mely öl, mihelyt célba hatol? Talán valahol, Venezuelában öt el nem használt rím még lapul. Ez vonszol hőségen és a tél fagyán át. Rohanok előleg s kölcsön hurkába tekeredve. Polgártárs, vegye számba a vasúti jegy árát! A költészet - utazás az ismeretlenbe." Majakovszkij:)

Ismeretlen_46946 2010.01.17. 22:12:42

Clodius: :)

jel 2010.01.17. 23:16:36

ezt meg az előbb olvastam, kétszeresen itt a helye! :) http://href.hu/x/b8rg

Ismeretlen_58433 2010.01.18. 16:58:45

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00043/01101.htm

Ismeretlen_46946 2010.01.18. 17:43:31

KapitányG linkje Babits 1909-es Úti Naplójához vezet. (Köszönöm!)Kedvcsinálónak néhány mondat: "Az utazás célja az utazás. Bölcs ember mindenhova örömmel ér, s mindenhonnan örömmel távozik. Jó volt oda is eljutni, s nem jó lett volna ott maradni. Nem kell megvetni egyetlen állomást sem. A szoba, ahol ezt olvasod, egy állomás. Anélkül is szegényebb lenne utad. Nézz körül a szobában és nézz körül odakinn. Vagy ülj fel az időgépre, ugord át az éveket és nézz körül."

thomas 2010.01.18. 20:44:33

Ha szabad itt szentségtörni: (Vonatablakbúl) "Hatalmas korongként forog a határ. Az eleje megy, a vége áll." (thomfree, 1968., kiadatlan.) :D

Ismeretlen_46946 2010.01.18. 23:00:56

thomas: akkor tekintsük ezt az első kiadásnak; fantasztikusan növeli a blog értékét. :)

Andris 2010.01.19. 08:48:12

Nekem Hobo jutott eszembe: "úton lenni a boldogság, megérkezni a halál"

Ismeretlen_46946 2010.01.19. 15:23:51

Andris: szorgalmasabbak ilyenkor linket is szoktak adni :) De azért köszönöm.

Andris 2010.01.19. 15:54:44

Ha találtam volna zenés hivatkozást, akkor itt lenne. De jobbmintsemmialapon: Üzenet az útról (1988 Csavargók könyve) A Helytartó palotáját vihar rombolta földig, és a Csavargók Könyvének nyoma veszett. Új birodalmak születtek és újabb Júdások keresték, de többé nem tudták megkaparintani. Fájdalmasan sok emberöltő elteltével mostanában híre jött, hogy a könyv kézről kézre járja a világot. Az én köteleségem az, hogy továbbadjak egy üzenetet: "Úton lenni boldogság, Megérkezni a halál." Béke veletek! Engedjetek utamra! Még több: http://www.hobo.hu Mennyi jó szöveget írt ez az ember! És 1990 után mennyi szart.

Ismeretlen_46946 2010.01.19. 17:44:12

Andris: Na - főleg az utolsó mondatért -, megbocsátok. :)

Sv 2010.01.19. 19:59:30

http://href.hu/x/b9gd Es meg: Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal: holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére. Szemre nem volt rajt semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: őt már nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék, mint akik az élettől százfélét akarnak. Megszólítottam: Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és számolni kezdett: "Egy, kettő, három... nyolc, kilenc", aztán sajátmagára mutatott: "tíz". Őneki már csak poggyász volt a saját teste is. Ez az együgyű, tehetetlen, szórakozott kis szolgáló nagyobb hatalom, mint a föld minden fegyvere együttvéve.

Ismeretlen_46946 2010.01.19. 23:08:15

Sv: Szégyellem magam, hogy a Tao te king nem jutott eszembe, a Weöres-idézetet viszont nem ismertem (de kinyomoztam, mert tudtam, hogy te nem utazhattál harmadosztályon).

Sv 2010.01.19. 23:26:36

ras: De csak az ekezetek miatt, ugye? :) Jo ez a linkrovidites, egeszen olyan, mint egy becsomagolt ajandek :)

Sv 2010.01.20. 00:51:50

http://href.hu/x/b9ja

Ismeretlen_46946 2010.01.20. 10:45:48

Sv: köszönet az újabb ajándékért!

jel 2010.01.20. 16:53:17

Sv: köszönöm én is Utazó fotóblogját! Kincsesbánya, amiről eddig nem tudtam.:)

Ismeretlen_58433 2010.01.20. 22:27:56

Ó! A teljesség felé... Akkor még egy: http://href.hu/x/b9u6

Ismeretlen_46946 2010.01.20. 23:00:28

KapitányG: szép, köszönöm, s bár erre a kertre nem emlékszem - lehet, hogy nem is láttam -, de előhívott emlékeket sok évtizedekkel ezelőtti balatoni vonatutakról.