„A kommunizmus egyike azoknak a szavaknak, amelyek nagy ígéreteket és a jövőre vonatkozó álmokat hordoztak magukban – és ez a szó történetének legsúlyosabb sebesülését akkor szenvedte el, amikor az állami-bürokratikus gondolkodás foglyává és egy totalitárius történelmi kísérlet szolgájává vált. A kérdés mármost az, hogy ezekből a ’sebesült szavakból’ van-e olyan, amelynek meggyógyítása és talpra állítása, újbóli útnak indítása megéri a fáradságot.”(Daniel Bensaïd)

A címben szereplő, Rosa Luxemburgtól származó idézet volt a két hete Párizsban A kommunizmus hatalma címmel megrendezett nemzetközi elméleti konferencia mottója.

Részletek Népszabadság beszámolójából:

A kommunizmus kísértetének visszatérése egyelőre kevésbé mozgalomként, mint inkább virágzó teoretikus útkeresésként szembeötlő: de hát végül is ennek a kettőnek a viszonya mindig is a kommunizmus/szocializmus/anarchizmus (végső soron ezek szinonimák) legfontosabb kérdése volt. Ma a kérdés – némiképp leegyszerűsítve a dolgot – a következőképen hangzik: hogyan érhető el, hogy a marxi – tehát nem szociológiai – értelemben vett proletariátus különböző csoportjai, melyek egymás ellen való kijátszása („bevándorlók”/„őslakosok”, munkanélküliek/„segélyből élők”, állami/ magánalkalmazottak, állandó munkahelylyel bírók/prekariátus, cigányok/„fehérek” stb.) a „felülről jövő osztályharc” legfontosabb eleme és a fasizmus térnyerésének első számú oka, egy közös teóriában harcuk azonosságára ismerjenek? Teória és praxis, mint a régi szép időkben: az eltűnt forradalmi alany nyomában...

Ma már – legalábbis ebben a körben – közhely, hogy a marxizmus legnagyobb erénye (túl filozófiai, közgazdaságtani, szociológiai, történeti érdekességén) az, hogy forradalmi elmélet: az objektív formula („a társadalom története az anyagi termelés, illetve termelőerők és a termelési viszonyok közti ellentmondások története”) és a szubjektív formula („a társadalom története osztályharcok története”) egymást magyarázzák, ugyanannak a valóságnak a két oldalát jelentik. Erre utalt a konferencián Tamás Gáspár Miklós is, mikor kifejtette, hogy a kommunizmus ereje végső soron abból jött, hogy hadat üzent a régi világ rendjének, erkölcsének, intézményeinek: a kommunizmus hatalmassága éppen radikalizmusának félelmetessége volt.

Talán Magyarországról ez is kevéssé látszik, de a teoretikus küzdelmek már maguk mögött hagyták „1989” szellemét: a kommunizmus/totalitarizmus vitát, a kommunizmus megfeleltetését a sztálinizmusnak és más ehhez hasonlóan vaskosan ideologikus elképzeléseket… A kommunizmus nagy valószínűség szerint nemcsak a sztálinizmus ballasztjától szabadult meg – ez annál is természetesebb, mivel a kommunizmus mellett ma is kitartó értelmiségiek és más mozgalmárok amúgy is jelentős részben antisztálinisták voltak –, hanem a bolsevizmus más alakváltozataitól is. A mai kommunizmus, mint „eszme”, erősen befolyásolt az anarchisták évszázados szellemi hagyománya által: a sokáig kitagadott eszmei áramlatok a kollektivista anarchistáktól a forradalmi szindikalistákig, a tanácskommunistáktól 1968-ig a főáram kevesek által vitatott részévé váltak.

(A konferencián már csak felolvashatták a pár nappal korábban elhunyt Daniel Bensaïd francia trockista-anarchista filozófus, „68”-as mozgalmár előadását – magyarul a rednews.hu honlapon olvasható – ennek záró bekezdése:) „A kommunizmus nem tudományos »ismeret« a célról és az odavezető útról, hanem stratégiai, a nagy vonalakat felrajzoló hipotézis. Megsemmisíthetetlen neve az álomnak egy másik világról, ahol az igazságosság, az egyenlőség és a szolidaritás uralkodik; a valóságos mozgalom, mely a fönnálló rend felforgatására tör a kapitalizmus határain belül, és egyben a hipotézis, amely irányítja ezt a mozgalmat a tulajdon- és hatalmi viszonyok radikális átalakítása felé, távol tartva a »kisebbik rosszabbal« kötött megbékéléstől, amely a legrövidebb út a még rosszabb felé.”

A Rednews.hu nyilván közli majd a többi előadást is, egyelőre a Bensaïd-cikken kívül TGM francia nyelvű referátumát tartalmazó videó látható.

Szerző: rás  2010.02.06. 12:01 7 komment

Címkék: tgm kommunizmus marxizmus bensaid

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr804929161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pocakos 2010.02.06. 14:36:41

Ez a Rosa L. idézet cím vészesen hasonlít a "Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!" - szlogenre. "....Megsemmisíthetetlen neve az álomnak egy másik világról, ahol az igazságosság, az egyenlőség és a szolidaritás uralkodik;...." ez pedig, mintha krisztusi, keresztény ("alapelv") lenne.

Andris 2010.02.08. 08:47:59

Elméletben még igaza is lehetne. Számomra ebben az az érdekes, hogy kommunista/szocialista társadalmi berendezkedés nyilvánvaló csődje után még remél valamit. Makacs dacolást érzek belőle, mintha a tanulságokat nem vonta volna le vagy nem tanult volna a történelemből.

Ismeretlen_46946 2010.02.08. 11:57:18

Andris: Vagy mélyebben érti a történelmet és a társadalmat.

Andris 2010.02.08. 16:19:27

rás: Ez könnyen elképzelhető, csak engem nem győzött meg. Őszintén szólva: a baloldali filozófusoknak és teoretikusoknak kifejezetten erős oldala a szómágia, és az elméletek (néha öncélúan idegesítő) csavargatása. Szóval lehet, hogy igaza van, és én nem érek fel hozzá ideológiailag és intellektuálisan; de az is lehet, hogy azt bizonygatja kitartóan a földgömb előtt állva, hogy a Föld levesestányér alakú. Mindenesetre megpróbálok időt keríteni rá, hogy az egészet elolvassam alaposan.

Ismeretlen_46946 2010.02.08. 19:13:06

Andris: Minden lehetséges.

Ismeretlen_112836 2010.02.25. 19:52:32

Mindenekelőtt elnézést a kései reagálásért. Én azok közé tartozom, akik végigolvasták az ominózus cikket/beszámolót. Nemigen sikerült hová tennem müfajilag ezt a cikket, minthogy folyamatosan keveredett benne számomra a tudósítói és az értékelő szándék, s emiatt, bocsátassék meg nekem a megfogalmazás, rengeteg butaság is belekerült. Mégsem ez, hanem a komment rövidke párbeszéde sarkallt megszólalásra. Én azt hiszem az a baj, hogy főként mi európaiak súlyosan elteltünk saját kultúránk csodálatával. Elhisszük, hogy a mi egyre konzervatívabbá váló európai agyunkból pattannak ki a világot megmagyarázó, megváltó gondolatok. Ebben a súlyosan komercializálódó európai világban egyre inkább ellustulunk, belesüllyedünk egyfajta panelgondolkozásba. Gondolatpaneleket alkotunk kommunizmus=fasizmus, Sztálin=Hitler, a kommunizmus halott..., hogy néhány témához illőt említsek. Pocakosnak mondom, nem hinném, hogy az igazságosság, az egyenlőség és a szolidaritás eszmék, kizárólag krisztusiak, keresztényiek lennének. Régebbiek azok, s talán nem véletlenül élednek újjá a szabadságmozgalmakban, a forradalmakban. Liberté, Fraternité, Égalité, újabban. Andrisnak mondom, a világ valószínűleg ilyen csődökön át fejlődik. Társadalmi berendezkedések, politikai-gazdasági rendszerek buknak el, és jönnek helyettük mások. Az eszmék azonban, azt hiszem, makacsabb dolgok. Rendre visszatérnek, újabb és újabb formában. A magántulajdon megszünését Platon találta ki, s folytatta a gondolatot a kereszténység talaján Mórus. Az ember szabadnak született, s mégis láncokat visel, mondta Rousseau... Az ominózus cikket azonban mégiscsak hasznosnak tartom, mert rámutat arra: nem akarjuk észrevenni, mert nem divat, sőt panelgondolkodásunknak egyenesen ellenszenves, hogy nemcsak a világ mára második gazdaságává vált másfélmilliárdos Kínában, hanem itt Európában is vannak kommunisták. Tudom, manapság nem nagyon népszerű dolog, de megemlítem, politikai, többhelyütt parlamenti tényezők. Például Franciaországban, Németországban, vagy, hogy mást ne mondjak, az egyik egykori csehszlovák utódállamban Csehországban...

Ismeretlen_46946 2010.02.25. 22:29:08

Vir51: Köszönöm a kommentet. Az persze, hogy ami Kínában van, amerre Kína fejlődik, annak mennyi köze van a kommunizmushoz, külön vitatéma lehetne. Mint ahogy az is, hogy ma Európában mennyi relevanciája van a kommunizmusnak mint politikai mozgalomnak, praxisnak. Talán kritikai áramlatként, nézőpontként, egy (nagyon) távoli cél életben, emlékezetben tartójaként. Ez viszont ellentmond annak, hogy a kommunista mozgalom lényege eszme és társadalmi gyakorlat egysége volt. Szóval, nem tudom...