Mai orosz líra - az Európa Könyvkiadó Modern Könyvtár sorozatának füzete 1963-ból vagy '64-ből (nincs feltüntetve az évszám); ára 3 Ft. Jevtusenko, Rozsgyesztvenszkij, Vinokurov és Voznyeszenszkij versei.  Elment valaki, aki valaha sokat jelentett - nekem is.

Az utolsó villamos

Finn-bicskás fiuk és fixált haju lányok...
Két kalauznő, két szfinx, őrli az álmot...

Bent munkások alszanak,
a kocsi is álmos.
Részeg húrok hangja csak
a peronon szálldos...

Én idekint utazom,
a hőség kivágott.
Körül, mint cigány-soron,
gitáros vagányok.

S hogy - hogy nem, a szív, az ész
ráhibáz a versre
vállas árnyak, csikkek és
csutkák közepette.

Ők az ipart űzik. Én
meg mondom a verset:
jeges ablak üvegén
a lány mint meredt meg.

Ők száz ítélet alatt
szigorú viharban
- kinyírtak bár másokat -
átbújtak nyíratlan.

Mit nekik a dallam, a
lány, s a rím, a táncos!
Hát neked, frufrus baba,
te púder-zománcos?!

Itt állsz - arcod szétfolyik.
A blúzod reád vall:
malahovkai fiúk
ujjlenyomatával...

Miért sírsz hát oly vadul
s a legszebb igéket
könnyes-cenzurátlanul
miért súgod felém te...

S most lelibbensz hirtelen, -
bámulunk utánad:
bizony
Beatrice  
sem
volt tisztább tenálad.

(Garai Gábor ford.)

Szerző: rás  2010.06.01. 15:48 8 komment

Címkék: oroszok

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr574929212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_10155 2010.06.01. 16:08:49

gyönyörűszép vers! köszönöm.

Ismeretlen_58433 2010.06.02. 05:28:51

A PÁRIZSI ÓCSKAPIACON Marché aux Puces te adj el engem! hadd keveredjem e szomorú lim-lom halomba, hol egybegyűlik blues és barcarola a gyertya-, csillár-, rézedénytömegbe... Üvölt a tárgyak Állatkertje, elcsörtető századokat siratva, mint dzsungelt ketrec rabja... Rozsda-eves köves gyürücske - milyen kebelnek volt a tükre? Itt páncél - ember-héj - hever. Hol van a magja? Amit látsz - ujjak bélyege, lelkek bélyege rajta. Vadló-szobor, szilánkra zúzva, kacatok katedrálisa, szemétből szűrt szép muzsika - te legigazabb múzsa! Pamlag, te rokkant pamlag - azok a lányok merre vannak? Homokóra! Száz évnek mi az ára? Bőrkesztyű! Hány pofon tört-nyűtt puhára? A szerelem, a vers - hogy adják? Hogy a hasznos haszontalanság? Hogy a félénkség ócska rongya? ...A robotgépnek kell-e metafóra? Marché aux Puces, te adj el engem! Ásatag lettem. A 6-os robotember is kivénül, ha már a 8-as számú készül. (Rab Zsuzsa fordítása Andrej Voznyeszenszkij: Fémszirén - Európa, 1964.)

Ismeretlen_46946 2010.06.02. 10:07:43

KapitányG: Mondanom se kell, mennyire hálás vagyok.

Ismeretlen_58433 2010.06.02. 19:34:15

Köszönöm :)

Ismeretlen_57265 2010.06.25. 21:43:41

Andrej Voznyeszenszkij: NEKED (József Attila motívumaira) Én úgy szeretlek, amikor a vállad, hangod, hátad íve magával ránt, s a Mindenségbe mint vízesés, röpít, sodor! Őrzöm sorsod, félelmeid, tartalmaidban ott bolyongok. Vérköreid, akár a bokrok, hallatják titkos neszeik. Nyugodjék meg sajgó öled, s méhed gyümölcse legyen áldott, Te egyetlen, kit milliárdok közül is kiszemeltelek! Susogva, keccsel lengenek lombos tüdődnek szép cserjéi, s hallhatom szerveidet élni, mert szent és tiszta mindened. Azért születtem, úgy lehet, hogy a poháron egyik reggel kezed a finom erezettel én lássam meg, ha földereng. fordította Szokolay Zoltán

Ismeretlen_46946 2010.06.25. 22:39:36

Jel: Köszönöm. Szép vers, de érdekes, hogy mennyire ellágyítja (elpuhítja?) a József Attila-motívumokat. És persze érdekes a fordító személye is (azonnal beugrott, annyira ellenszenves volt képviselőként): http://tinyurl.com/3ylg8bg

Ismeretlen_57265 2010.06.26. 18:13:07

Most megjelent új könyvében (Betiltható bonctechnika) találtam ezt a fordítást. Ahogy ahogy az Ej no lám c. verset is. (...) Megrendülten olvasom a kötet végén található >Zárszó helyett

Ismeretlen_46946 2010.06.26. 23:27:49

Jel: Természetesen igaza van, egy költőnél a mű számít, nem az, milyen ember volt, kicsit már bánom is az előbbi kommentválaszomat. A linkben mellékelt szonettkoszorú tényleg formai mestermű, gyönyörű részletekkel. De ebből, az egy hónapja írt versből kiderül, küszködik még a múltjával. (Persze, az olyanok miatt is, mint én vagyok, akik hülyeségekre emlékeznek.)