Salvador Dalí: Elfolyó idő„Kiégtél – kiégtetek –, talajt vesztettél, mindenfelé kiállnak a gyökereid, elvesztetted, elveszett, amiben félévszázadon át hittél” – mondja FiamMáté  legutóbbi bejegyzésemről. Néha szeret kegyetlenül őszintén fogalmazni. Nem emlékszem, elhangzott-e a beszélgetésben a „szánalmas” jelző is. Felelősségre vonás egy olyan harmincastól, akiben – számos nemzedéktársához hasonlóan – még az előtt megölték (megöltük?) a társadalmi hit képességét, hogy felnőtt fejjel hinni tudott volna. Semmi baj, itt vannak már a huszonévesek, akik közt már több a lelkes hívő – igaz, ők speciel többnyire a nemzeti szocializmusban hisznek.

Furcsa véletlenként (Mátéval együtt valljuk – tudjuk –, hogy nincsenek véletlenek) ma reggel, fellázadva a munkanapok automatizmusa és robotja ellen, a fürdőkádban majd’ egy órát töltöttem a tíz napja félretett Badiou-könyvvel (lásd korábbi bejegyzésemet), amelyből egyébként érik egy újabb poszt a kegyetlenségről, s ezzel kapcsolatban arról a mechanizmusról, ahogy az én-ből mi lesz. Most viszont a 20. század gondolkodásának művészeti vetületéről, az avantgárdról szóló előadást olvastam el. Tanulságos volt, és talán ez hozta elő a tegnap esti beszélgetést.

Badiou szerint az avantgárd – a művészeti avantgárd egymást hajszoló, tagadó új és új irányzatainak – lényege a jelen megragadása, sőt, a jelen teremtése. A valóság oltárán akár a művészetet is föl kell, föl lehet áldozni. Ezért aztán az avantgárdok már nem egyszerűen esztétikai „iskolák”; hirtelen társadalmi jelenséggé válnak. Váltak. Múlt idő; ez ugyanis a 20. század volt, amelyről – mint korábban írtam – Badiou a valóság iránti rajongást tartja a legjellemzőbbnek, leglényegesebbnek.

A mát, mondja Badiou „a jelen – mármint a valóságos jelen – teljes hiánya jellemzi” Mallarmé nevezte az 1880 utáni éveket „jelenhiányosnak”, Badiou ugyanezt mondja (2000-ben) az 1980 után következő évekről. „Minthogy az ellenforradalmi időszakok sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint a forradalmiak, nincs mit csodálkozni azon, hogy a hatvanas évek ’balossága’ után azokat a reakciós eszméket látjuk viszont, amelyek a Párizsi Kommünt követően bukkantak fel.”

Badiou André Bretonnak, a „szürrealizmus atyjának” egy 1944-ben megjelent szövegéből, az Arcane 17-ből idéz. Néhány kiragadott mondat, ami megfogott, itt és most:

„Le kell szállni a szenvedés legmélyére…, hogy az ember rádöbbenhessen önnön korlátlanságának adományára, arra, amiért érdemes élni…Nincsen pimaszabb hazugság – kivált, ha jóvátehetetlen, ami történt –, mint azt állítani, hogy lázadni mit sem ér. A lázadás magában hordja önnön igazolását, függetlenül attól, hogy van-e esély megváltoztatni a kialakult rossz helyzet okát.”

Hm.

Szerző: rás  2010.09.07. 11:30 16 komment

Címkék: máté blogom huszadik század badiou

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr634929250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_111226 2010.09.07. 12:58:03

„Le kell szállni a szenvedés legmélyére…, hogy az ember rádöbbenhessen önnön korlátlanságának adományára, arra, amiért érdemes élni…" Hmm... Volt életemnek olyan szakasza amire cseppet sem vagyok büszke - büszke arra vagyok, hogy kijöttem belőle. Egyedül nem sikerült volna, de mellettem álltak olyan EMBEREK, akik segítettek - nem ragozom, szerintem akinek van egy kis sütnivalója, az érti:) S úgy látom, ide olyan emberek járnak akik gondolkodóak. Van saját véleményük, nem kell megmondani a frankót. Se jobbról, se bal(l)ról. Jó ebédet kívánok az étvágyhoz!

Ismeretlen_46946 2010.09.07. 13:10:29

defalla: :))

Ismeretlen_31312 2010.09.07. 13:15:03

Egyik kedvenc sorozatomból (Huff) idéznék: "Az, hogy elhervadt a rózsa, nem azt jelenti, hogy hazudott, amikor virágzott".

Ismeretlen_154775 2010.09.07. 13:56:38

a szánalmast véletlenül sem használtam, mivel igaza van AvPlatennek a rózsával kapcsolatosan. :)és még mondtam mást is, amit nem idéztél, hogy mi - akik olvassuk visszaemlékezéseid, sétáid, politikai (számomra brrrr!) elemzéseid, talán éppen miattad tanulunk meg (jövünk arra rá) hogy azért érdemes hinni. :)

Ismeretlen_46946 2010.09.07. 14:22:38

Platen, Máté: Köszönöm. Jólesett.

stali 2010.09.09. 13:03:43

Gondolkodó emberek gondolkodó gyerekei. Éljen a Kétfarkú Kutya! És a hit nem mindig hátrány. A demagógia azonban agyölő. Nem mindenben értek egyet korunk ifjúságával. Bízom a józan észben, a látó emberben. Javíthatatlan vagyok.

jel 2010.09.09. 13:24:34

stali: hát ez az! Egyenként javíthatatlanok vagyunk. :)

Ismeretlen_46946 2010.09.09. 17:12:25

stali, jel: :) Persze, én is javíthatatlan vagyok, csak mintha egyre kevesebb lenne a józan észből...

Ismeretlen_111226 2010.09.09. 22:22:06

Ne búsuljon senki, én év(tized)ek óta nem vagyok normális... csak (esetleg) értelmes :)

Szó-szóró 2010.09.11. 18:05:34

Madách is hasonlót mondott az élet céljáról, mint André Breton a lázadásról, ami tehát önmaga célja és igazolása. Úgy látom, hogy itt elsikkadt a lényeg. Mindennek van egy célja, ami számomra legegyszerűbben úgy mondható, hogy a jobbra törekvés. Ez a motor, ami mozgatja a cselekvéseket.

jel 2010.09.11. 19:06:58

Szó-szóró: egyenként törekszünk a jóra, aztán valahogy mindig az lesz belőle, amit Karinthy zseniálisan megírt a Krisztus és Barabbás novellában. http://href.hu/x/d77e

Szó-szóró 2010.09.11. 20:28:14

jel: jó a Karinthy novella, kösz, viszont ez "költészet". A valósághoz közelebb van az a példa, hogy több ember könnyen ki tudja húzni a szekeret a sárból, ha közös az akarat - és persze egyfelé húzzák. Karinthy hajlamos a poén kedvéért átírni a valóságot: "Milyen az új feleséged? Izlés kérdése, nekem speciel nem tetszik".

jel 2010.09.11. 21:23:05

Szó-szóró: nem szeretnék okoskodni,de :) Karinthy védelmében azért annyit halkan megjegyzek -olvasva ezt,azt Böhm Arankáról hogy én maximálisan meg tudom érteni a poén kedvéért átírt mondatot, mert lehet, hogy ez áll közelebb a valósághoz...:)

Szó-szóró 2010.09.11. 21:54:28

jel: :)) A jó érveket természetesen el kell fogadni ...

stali 2010.09.13. 11:49:25

A történelem igazolt már ezt-azt, amikből sosem tanulunk, úgy látszik. Az egyén mélyen elítélte pl. a népirtást, a tömeg lelkesen rohant megvalósítani - miközben a tömeg egyénekből állt össze akkor is, most is. Összes javíthatatlan bizodalmam mellett és ellenére korunk ifjúságát éppen ezektől féltem. Mert nem a gondolkodásra való hajlamot igyekeztünk szárba szökkenteni náluk, s a külsőségek hatása ijesztően mérhető sokukon.

Ismeretlen_46946 2010.09.14. 10:05:13

stali: "Az egyén mélyen elítélte pl. a népirtást, a tömeg lelkesen rohant megvalósítani - miközben a tömeg egyénekből állt össze akkor is, most is." Attól tartok, a helyzet ma már rosszabb. Egyének - fiatal egyének - sokasága követeli a népirtást, a muszlim fanatikusoktól a hazai cigánygyűlölőkig. De azért persze hiszek és bízom. Vagy van más választásom, ha élni akarok?