„Megbukott a multikulturális társadalom kísérlete Németországban”, mondta szombaton Merkel német kancellár. Remélem, hogy nincs igaza.

És félek, hogy igaza van, ami nagy baj lenne.

Egyébként pedig bármit mond Merkel, bármit mondat vele a napi aktuálpolitikai szükséglet, a félelem vagy az elkeseredés, a multikulturális társadalom valóság. Aki járt már Berlinben – Kreuzbergben, Neuköllnben –, vagy aki érezte London, Párizs magától értetődő színességét (hogy csak azokról a városokról beszéljek, amelyekben voltam; na és persze New York, San Francisco…), az képtelenségnek tarthatja a multikulturalitás halálát. Igaz, száz évvel ezelőtt a kor viszonyaihoz képest multikulturális volt Bécs, Berlin, Prága - aztán egy negyedszázad múltán már nem volt az…

A multikultit temető Merkel azért arra is emlékeztetett, hogy bár a német hagyományok nagy részét a zsidó-keresztény örökség határozza meg, ma már az iszlám is Németországhoz tartozik. „Aki nem veszi tudomásul, hogy 2500 imám prédikál a németországi mecsetekben, az önmagának hazudik”, mondta a kancellár. Akkor hogy is van ez? A 82 milliós Németország lakosságának kb. 20 százaléka bevándorló vagy bevándorlók leszármazottja (a Wikipedia adatai); a legnagyobb kisebbséget a 2,5 millió török jelenti (más források már 3 millió fő fölé is teszik a számukat, s ezt erősíti, hogy ugyancsak a Wiki szerint 4 % a muszlim vallásúak aránya). És ez csak Németország. A legtöbb nyugat-európai országban már ma is 10 százalék feletti a bevándorlók aránya, és a demográfiai trendeket (korösszetétel, termékenység az őshonos lakosság, illetve a bevándorlók körében) nézve, úgy kalkulálják, hogy 2050-ben már a lakosság 20 %-a muszlim lesz, de pl. Franciaországban akár az 50 %-ot is elérheti ez az arány. De hiszen a középkorban is „multikulturális” és részben muszlim volt Európa a Spanyolországot  megszálló – magas kultúrájú – mórok, illetve a Dél-Kelet-Európát uralmuk alá hajtó – és vallásilag a kor kereszténységénél sokkal toleránsabb – oszmán-törökök révén.

Merkel szombaton arról is beszélt, hogy az – Európa legtöbb országához hasonlóan – elöregedő Németország távlatilag is a bevándorlókra szorul. Ugyancsak becslések szerint 400 ezer szakember – elsősorban diplomás – hiányzik a német gazdaságból. Néhány éve (még a Schröder-kormány) hirdette meg, hogy indiai számítástechnikusokat és mérnököket várnak-hívnak nagy tömegben.

A multikulti kudarcáról, az iszlám fenyegetésről beszélő német politikusok tulajdonképpen kétféle veszélyt fogalmaznak meg. Az egyik – ez Thilo Sarrazinnek, a Szociáldemokrata Pártból ezért kizárt politikusnak, az állami Deutsche Bank volt vezető tisztségviselőjének a tézise – a németség „felhigulása”, elsorvadása a kulturálatlan, sőt IQ-hiányos bevándorlók tömege révén. A másik – és Merkel erről beszélt –, hogy a németségtől nyelvileg, kulturálisan elszigetelődő közösségek jöttek létre, élik külön, párhuzamos életüket. Tanuljanak meg németül! – lényegében ezt az alapkövetelményt fogalmazta meg a kancellár. Mások ehhez még hozzáteszik (már korábban is hozzátették), hogy a bevándorlók fogadják el a német társadalmi értékeket. A magam részéről ezt jogos igénynek tartom – pont annyira, mint ahogy életszerű, praktikus igénynek tartom azt is, hogy egy szlovákiai vagy romániai magyar beszélje az államnyelvet, tisztelje az adott ország államrendjét. (Már most mondom, hogy ebből a szempontból számomra nem különbség, hogy ki mióta lakik egy adott helyen. Vannak történelmi pechek. Erről tudnának mesélni – hogy csak a ma Magyarországnak nevezett földdarabnál maradjunk – a sajnálatosan kihalt avarok, gepidák, longobárdok, a meghódított morvák vagy a kényszerrel asszimilált kunok, jászok vagy éppen a mai békési szlovákok, románok.)

Sok mindent lehetne és kéne elmondani ezzel kapcsolatban. Én most csak két dolgot említek. Az egyik a dolog története.

(Nyugat-)Németország az 50-es, 60-as években egyfajta gazdasági csodát, hatalmas ipari fellendülést élt át, de ehhez kellett a munkáskéz a második világháborúban megtizedelt férfilakosságú országban. Százezer számra toboroztak Dél-Európában; görög, olasz, spanyol, majd török, végül jugoszláv (szerb, bosnyák) vendégmunkások jöttek. Közülük a 70-es években, ahogy anyaországuk gazdasága is fellendült, illetve a diktatúrákat demokráciák váltották fel, az olaszok, spanyolok, görögök jelentős része visszatért, az ott maradtak meg asszimilálódtak. A törököknél a legutóbbi időkig Törökország belső helyzete nem volt igazán vonzó, másrészt viszont a környezettől alapvetően eltérő vallás és kultúra megakadályozta az asszimilációt. (Tavaly viszont már többen mentek vissza a dinamikusan fejlődő Törökországba, mint ahányan onnan Németországba jöttek!) Ez persze csak séma, az élet ennél sokkal színesebb – Mesut Özil focista vagy Cem Özdemir, a Zöldek muszlim vallású társelnöke megkérdőjelezhetetlenül németek –, de most nincs kedvem monográfiát írni a kérdésről.

És persze eszünkbe juthat erről az is, hogy a kultúra, a vallás, az életmód környezettől való különbsége – az elzárkózás-kirekesztés párosa –őrizte meg századokon át a szétszórtságban élő zsidóságot. És amikor a 19. század végén gyors ütemben asszimilálódtak, akkor jelent meg az újfajta politikai antiszemitizmus, hogy néhány évtizeddel később már „befurakodást”, „fertőzést” lásson az asszimilációban.

A másik szempont maga az asszimiláció, a beolvadás vagy integrálódás kérdése. Ez szerintem ma sokkal élesebben vetődik fel Franciaország és Anglia esetében. Mindkét ország hatalmas gyarmatbirodalommal rendelkezett, és ezen az alapon tette lehetővé, hogy egykori gyarmatairól Észak-Afrikából, illetve az indiai szubkontinensről és a karibi térségből lényegében bárki beköltözhessen az anyaországba. Sem Franciaország, sem Anglia nem hirdette meg a „multikultit”; eltérő etnikumú franciákról, illetve britekről beszéltek. És a tapasztalat az volt, hogy a bevándorlók első generációja mindent megtett a beolvadásért, olyan akart lenni, mint a környezete – még ha ez a bőrszín vagy a kulturális különbség miatt nem is volt reális. De lényegében megtalálták a helyüket ezekben a társadalmakban – ha a munkamegosztás és a szociológiai környezet alacsonyabb szintjén is; számukra mindenképpen felemelkedést jelentett az új haza. A második és a harmadik generáció azonban már nem a szülők, nagyszülők származási hazájához mérte saját életét, lehetőségeit, hanem a többségi környezethez. Ráadásul egy olyan megváltozott világban – és ez egy újabb, nagyon fontos szempont ebben a sokdimenziós „játékban” –, amely a korábbiaknál sokkal kevésbé igényli a szakképzetlen vagy alacsony képzettségű munkaerőt. A munkanélküliségre, a kiszorítottságra az egyik válasz a gyökerek az identitás keresése. A 90-es évektől ez találkozik össze egy egészen máshonnan eredő, más okokból kialakuló iszlám fundamentalizmussal (naná, majd az ugyancsak ekkor megerősödő újkeresztény fundamentalizmussal fog!). A 2002. júliusi londoni bombamerényletek szörnyű élménye éppen az volt, hogy ott született, látszólag az angol társadalomba, kultúrába integrálódott fiatalok hajtották végre. De ez csak az egyik fél. A másik: a "befogadó" országok társadalma (kisebb-nagyobb részük) - szerte Európában - a munkanélküliség, a gazdasági válság első jeleire is a "kenyerünket elvevő" vagy egyszerűen felesleges idegenek ellen fordult. Leginkább errefelé, a Balkánon, ahol még nincsenek is igazán idegenek, bevándorlók.

Vagyis azt akarom mondani, hogy egyrészt – tetszik-nem tetszik, megváltoztathatatlan tény – Európa majd minden országában itt vannak az „idegenek”, a már Szent István által is emlegetett „más fajú, más erkölcsű” népek. Részint „mi” hívtuk őket, részint jöttek maguktól. A feladat az integráció – vagyis az adott társadalomba való beillesztés. Ez pedig nem elsősorban kulturális kérdés – az is! a kultúrát a legszélesebben, életmódként is értve –, hanem társadalmi, s benne munkaerőpiaci kérdés.

Szerző: rás  2010.10.20. 22:55 14 komment

Címkék: bevándorlók idegenellenesség

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr884929267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_173656 2010.10.21. 00:39:28

Üdvözletem! Frissen, direkt e bejegyzést olvasva regisztráltam. Merkelnek kétségkívül igaza van, de a multikulti nem most bukott meg, hanem amikor kialakult. Egy-két bevándorlót minden társadalom elbír, de a tömeges bevándorlástól mindegyik összeomlik. Elkerülhetetlenül. Németország háború utáni újjáépítése valószínűleg több időt vett volna igénybe, ha nem importálnak vendégmunkásokat, de ma valószínűleg nem lennének etnikai feszültségek az országban. És mi sem fogunk kimaradni, jobb, ha felkészülünk: http://www.youtube.com/watch?v=6-3X5hIFXYU

Andris 2010.10.21. 09:58:18

Elég komplex témába vágtad a klaviatúrát, nem is értem mindenhol, hogy mire akarod kihegyezni a konklúziót. Pár észrevétel: Mesut Özil azért német válogatott, mert ezt választotta, szemben azokkal a játékosokkal, akik szintén N.O.-ban születtek, jártak iskolába, tanultak focizni, majd amikor felnőttkorba léptek, inkább "hazamentek" a török válogatottba játszani. A bevándorlás főleg a jóléti társadalmak problémája, M.O. ezért még sokáig nem lesz igazi célország(hozzátéve,hogy sokaknak jobb itt élni, mint "otthon"pl. Szudánban, Szomáliában vagy Angolában, ami érthető) Én az asszimiláció sikerességével kapcsolatban szkeptikus vagyok(kivéve az Egyesült Államokat). Egyrészt azért, amit írtál, vagyis, hogy a beilleszkedni vágyók már 2-3 generáción belül sem egyforma akarattal akarnak a többségi társadalom részei lenni, másrészt a befogadó országban meglévő szociális feszültségek etnikai és/vagy vallási kérdéssé válása miatt.

Andris 2010.10.21. 10:10:35

M4: az általad linkelt kis mozi elég hatásvadász, bár ettől még igaz is lehet. Annyi a kérdésem, hogy az iszlámmal, mint vallással van baj, vagy azzal, hogy a muszlimok nem fehérek?

Ismeretlen_46946 2010.10.21. 10:56:36

M4: fölösleges azon filózni, hogy "mi lett volna, ha..." Így történt, ahogy történt, a kérdés az, hogy mit tudunk - ki mit tud - kezdeni ezzel a helyzettel. A politika - és így a történelem - választások és válaszok sorozata, láncolata (is). Andris: a videót én nem hatásvadásznak, hanem hatásosnak - tényeken alapuló összeállításnak nevezném. Egy nagy csúsztatással, ami a témával kapcsolatos általános beszédmódot is uralja. Ez pedig a homogén "muszlim" fogalom. Ami ráadásul 2001 szeptembere óta a "muszlim=terrorista" konnotációval bővült. Tudni kéne, hogy muszlim sokféle van - vallásilag, kulturálisan, politikailag is. Muszlim ember pedig még többféle. A magyarországi bevándorlás és a magyar xenofóbia pedig külön kérdés, amibe szándékosan nem akartam most belemenni.

Ismeretlen_115131 2010.10.21. 11:21:22

De jó, hogy írtál erről! Engem is foglalkoztat a kérdés, mert egyre inkább azt látni, hogy feloldódnak (és világszerte) a nemzetek illetve maga a nemzeti lét - és pusztán a nációkra gondolok, semmi "hazafiság" :). Ha pedig feloldódott, akkor hol is keresse bárki a gyökereit? Mikor éppen attól szakította el magát vagy a hont elhagyni kényszerülő - mert én mindig kényszert látok benne, vagy a szerencsétlen utód, aki sehova nem tartozik. Szokás szerint egészen más aspektust keres a politika és a társadalom, mint ami a kiváltó ok: "munkanélküliségre, a kiszorítottságra az egyik válasz a gyökerek az identitás keresése." - ezt írod és én egy kicsit úgy értelmezem inkább, hogy a munkanélküliség elől menekülők keresnek új hazát - odahagyva az identitást és átvágva a nagyon is megvolt (csak aztán tápanyaghiány miatt átvágni kényszerült)gyökereket. Gondoljunk bele, ha a gyerekkort hátrahagyva teljesen új környezetet, nyelvet és kultúrát kell magunkévá tenni azért, hogy biztosítani tudjuk a megélhetésünket mindenféle támogatás nélkül... miféle élet az? (nem tévesztendő össze az ösztöndíjjal külföldre küldött tanuló, aki az égadta világon semmi gyökeret és támogatást nem nélkülöz). No és ez a kettő van jelen egyszerre a mai fiatalok esetében és persze a szülők részéről sem ugyanaz. Csakhogy! Ma mi okoz problémát Merkel asszonyéknak? Hát az, hogy eltüntették a munkahelyeket... most már Európa (és Amerikai is) van abban az állapotban, hogy az anyanyelvűnek sincs munkája... de miután akármit nem is hajlandó elvállalni, ezért óriási harcba kényszerítette saját szakembereit, akik mit csinálnak leginkább, ha bajba kerülni merészeltek? Bűnbaknak megteszik azokat, akiket már eddig is jól kihasználtak... most pedig szívük szerint jól meg is semmisítenének. És előkapkodnak valami ürügyet: a burkát például, a bőrszínt, vagy az IQ kérdését. Ahelyett, hogy a kapitalista gazdaság rákfenéit takarítanák el... szerintem :). És a másik része a multikulturalitásnak az, hogy a határok totális átjárhatósága kitágította a "lehetőségeket" minden vonatkozásban és kevesebb időt hagyott a hagyományok ápolására, illetve azok teljes megismerésére is. Lézengőkké lettünk, egyformák és egyformán ki akarunk ebből jönni - igen hülye próbálkozásokkal. És van egy totális káoszunk. :(

Ismeretlen_115131 2010.10.21. 11:56:40

No és a film! Hát jellemző az is... bizony ébresztő! ...mert mit is tesz a vallás? ... manipulál csak, és ferdít és eltereli a valódi problémákról a figyelmet. Vagy - ami még rosszabb, szándékosan szítja az ellentéteket, hogy közben még jobban rombolja az együttélés lehetséges formáit. Globálisan persze. A megoldást viszont én kizárólagosan a lokális problémák megoldásában látom. (igaz akkor nem lennének háborúk)Az államok és az EU viszont szükségtelenné válna akkor..., no meg lehetnének gyökerei mindenkinek, meg identitása és feladata is... hát ezek azok, amiket feltétlenül el akar kerülni a monetáris uralkodó réteg. Ehhez nem kell összeesküvés elméletre gondolnunk, mert ez maga a gyakorlatban megvalósuló egységes népirtás - globálité :). Vagyis inkább jaj!

Ismeretlen_164550 2010.10.21. 14:58:19

Höhö, jó téma, fekszik nekemnek. Elolvasva minden szavát (plusz hozzászólások) az jutott első körben az eszembe, hogy ide kell jönni Németországba és meg kell nézni, hogy mi mit temet maga alá. Kezdjük talán ott, hogy tisztázzuk az alapfogalmakat: mi a multikulti? Ha ezzel készen vagyunk, akkor jöhet a második kör. Egy nemzet attól erős, hogy sokféleségét össze tudja fogni. Magyarország azért volt-van-lesz mindig gyenge, mert azt a tíz millió egységet képtelen egy irányba terelni, ami van. Amikor ment, akkor azt kommunizmusnak hívták, az sokaknak nem tetszett, le is lett bontva az eszme, bedarálta az ellen. Nagyon széles téma tudna lenni, hogy mondjuk a magyarok a kommunizmust nem viselik el, de a demokráciára éretlenek, nem nyitom meg a sztorit, nem ez a téma. (csak kitűztem viszonyítási pontnak) Na most az van Németországban, hogy kontroll alatt vannak tartva. Sarrazin egy zseni, amit mondott, az ül, ahogy mondta, az már nem. A mikéntje a Sarkozy-hullám, kicsit elkapta a német bácsi retorikáját a francőzök flowja, de az üzenek zen és igaz. Vannak török gettók Berlinben, amibe ha bemerészkedsz, akkor utána a borsodi cigány putrikat isten ajándékának érzed. Nem a multikulti jelenség bukott meg Németországban, hanem a törkök. Lehetsz multikulti, ha kultúráltan vagy az. Ők zömmel nem azok, aki pedig a csekély 4-5%-al huzakodiuk elő, hogy vannak itt rendes törökök is (persze), annak igazat adok, csak sajnos a maradék 95% nem ezt mutatja. A románokat sem kedvelik például, de jövőre jöhetnek ők is, dolgozni-élni-segélyen tengődni. És fognak is jönni. Segélyen tengődni. Németországban van egy nagy, általános és kövér hazugság, mely akkora frász, hogy körbe lehet rajzolni. Ha megkérdezel egy helyit, hogy mit szól Hitler életművéhez, le fogja sütni a fejét, és hiába semmi köze hozzá, életfogytiglan fogja magát dugdosni a tekinteted elől. A politikusok rettegtek a közelmúltban, amikor Sarkozy bedobta az igét, hogy Németország is ki fogja toloncolni a munkanélkülieket. Merkel majdnem kiugrott egyenkosztüméből, hogy "mi nem, dehogy". Más kérdés, hogy a mélykonzervatív bajor elnök hasonló álláspont felé húz, mint a nemzetvédő szóvivő, akit egy suta mozdulattal távolítottak el (gyávaságból) a szószékből. Alapvetően a finanzkríze temeti maga alá a németeket, mint ahogy az íreket is. A kép úgy teljes, ha itt élsz és látod a rendesen dolgozó embereket, akiket nap, mint nap hívogat a bank, hogy fizesse a kreditjét. Az emberek nem hobbiból nem fizetnek, hanem azért, mert nem tudnak. Viszont amit befizetnek, amiért megdolgoznak, azt kiosztja az állam annak a majd 3M embernek, aki munka nélkül van. És annak a zöme: török. Ezek a törkök nem beszélni német. Mert nem akarni. Nem nehéz nyelv, pár év szorgalmas munka után elsajátítható, szövegkörnyezetben meg pláne. Igen, tanuljanak meg németül és dolgozzanak, vagy menjenek a faszra Ankarába. Vagy Bukarestbe, ha oda tartoznak, vagy bárhova. Aki nem dolgozik, az húzzon el a picsába, mert csak a helyet foglalja, olyan nincs, hogy nincs munka. Van munka, csak lusta gecik. Amelyik politikus meg kimondja, hogy megbukott a multikulti jelenség, annak igaz van. Mint ahogy Sarrazinnak is. Hiába fájó ez a liberális felfogásnak. És milyen érdekes mindezek ellenére az az adat, hogy 400.000-el több németországi lakos hagyta el Németországot 2009-ben, mint amennyi jött. Éppen ezért: http://www.zdf.de/ZDFmediathek/hauptnavigation/startseite/#/beitrag/video/1166708/Beck:-"Deutsche-haben-ein-Problem" (csak nem mindegy, hogy kik jönnek)

Chocolat 2010.10.21. 15:28:33

"De lényegében megtalálták a helyüket ezekben a társadalmakban – ha a munkamegosztás és a szociológiai környezet alacsonyabb szintjén is; számukra mindenképpen felemelkedést jelentett az új haza." Ezzel az állítással nem tudok egyetérteni. Nézd meg a franciaországi bevándorlótáborokról készült könyveket és dokumentumfilmeket, ahol szabályos gettókban éltek emberek, fürdőszoba nélküli, ellenőrzés alatt tartott bádogvárosokban, amiket csak később váltottak fel a lakótelepek. Javaslom Frantz Fanon, Azouz Begag vagy Benjamin Stora könyveit. Az azonban igaz, hogy a dekolonizált háttérországokban sokszor nem volt munkalehetőség, és anyagilag sok esetben valamivel jobb szinten tudtak élni a bevándorlók, de ez sem igaz Franciaország egészére vetítve, sem az egész huszadik századi bevándorláspolitikára, ugyancsak Fr-ban.

lancelotbeka · http://lancelotbeka.ingyenblog.hu/ 2010.10.21. 15:52:57

Az integrálással az a baj,hogy megvalósíthatatlan.A bevándorlók nem azért mennek döntő többségben a célországba,hogy integrálódjanak.Azt sem tudják,mi a fene az...Jobb megélhetés reményében indulnak útnak.Zárt közösséget alkotnak,vagy a hozzájuk beházasodóknak kell asszimilálódniuk.Otthonról hozot szokásaikat megtartják,hagyományaik és kulturájuk miatt több gyermeket nemzenek,mint a befogadó ország lakosai. Próbálnának csak integrációt hangoztatni az iszlám országokban az ott élő Európaiak....mindent kapnának,csak nem toleranciát.....Nem véletlen,hogy Svájcban népszavazás döntött arról,hogy nem épülhet több mecset.Európa nem akar öngyilkos lenni.Kell a sokszínűség,de nem a befogadó ország hagyományainak,kultúrájának,lakosainak rovására.

mirmurr · http://www.mirmurr.freeblog.hu 2010.10.21. 16:04:46

"Gondoljunk bele, ha a gyerekkort hátrahagyva teljesen új környezetet, nyelvet és kultúrát kell magunkévá tenni azért, hogy biztosítani tudjuk a megélhetésünket mindenféle támogatás nélkül... miféle élet az?" az is lehet elég jó féle élet:) kicsit több nyitottságot, toleranciát. a mirgáció kérdését vizsgálni egy adott időpontban, vagy kimerevítve pár évtizedre.... is lehet, kérdés, h mennyire lesz árnyalt a kép. migráció (jelentős mértékű) mindig volt, emberek nagyobb tömegei hagyták mindig is maguk mögött "szülőhazájukat" és telepedtek le más vidékeken, ezeknek a nagy számban előforduló eseteknek egy része teljes beolvadással, más részük részleges szeparációval, továbbiak egyéni megoldásokkal "zárultak". egy biztos, úgy is lehetett/lehet élni és meggyőződésem, hogy az egyéni sors, a boldogulás és boldogság kérdéskörében mindez nem alapvető fontosságú (magyarul ettől még lehet vki nagyon boldog vagy boldogtalan). ha képesek lennénk végre kiszakadni ebből az ovis "add vissza a lapátomat" alaphozzáállásból, talán felfognánk, hogy azért mert egy talpalattnyi föld 2010-ben történetesen a magyar/német/angol ect. államhoz tartozik, még semmi joga nincs az adott állam polgárának valamiféle tótum-faktumként gondolni önmagára. ez egy történelmi távlatban pitiáner hozzáállás, különösen, mikor másnap ő is hasonló helyzetben találja magát egy országgal arrébb. tessék nyitni egymásra, elfogadni, h a vendéget intézményes keretek között is szívesen látjuk, ha maradni akar és hozzátesz a dolgokhoz, akkor előbb utóbb lesz kérése, kívánsága és joggal. és nyugodtan lehet menni is, az identitás belül van, nem lehet ottfelejteni a kert végében és elárvulni csak azért, mert elválaszt a régi diófától néhány ezer kilométer. na, egyébként meg azt akartam írni, hogy isten ments az erőszakos integrálástól. detényleg.

Ismeretlen_1974 2010.10.21. 21:12:58

"És a másik része a multikulturalitásnak az, hogy a határok totális átjárhatósága kitágította a "lehetőségeket" minden vonatkozásban és kevesebb időt hagyott a hagyományok ápolására, illetve azok teljes megismerésére is." Az osztrák falvakban egész jól megy a hagyomány ápolás. Csak az a gond, hogy a sörre és kolbászra épülő hagyományok a törököket (illetve a muzulmánokat) nem vonzzák, sőt ... Részletek nálam. http://an-talk.freeblog.hu/archives/2010/10/21/Integral_vagy_differencial/

Ismeretlen_115131 2010.10.23. 00:28:05

rant! "Aki nem dolgozik, az húzzon el a picsába, mert csak a helyet foglalja, olyan nincs, hogy nincs munka. Van munka, csak lusta gecik." - szeretném nagyon, hogy gyere haza egyszer... dobd be a tatyód ahol megőrzik neked egy hétre. Ne szólalj meg magyaron kívül más nyelven, és kicsit menj le "dolgozni akarokba"... aztán szerezz munkát itthon! És ne otthon kezdd, ne is a fővárosban! Csináld úgy, mintha külföldi lennél, de azzal az előnnyel, hogy bírod a nyelvet... egy idegen országban. Építsd föl magad a semmiből - de legalább gondolkozz el rajta, hogy mi lenne ha...? :)

Ismeretlen_10155 2010.10.25. 09:01:06

egyetértek Rással, a multikulti nagyon hangsúlyosan munkaerő-piaci probléma is, és csak másod-harmadsorban nemzeti (kelet-európai nemzetfogalommal, tehát az etnikai nacionalizmus alapfogalmával operálva). a gond az, hogy hatásaikban egymást erősítő fundamentalista irányzatok tűzik zászlajukra azt a problémát, aminek a megoldásához sokszor a higgadt elme sem mindig elég.

Ismeretlen_164550 2010.10.29. 15:47:10

kattal: Én ezt már megcsináltam Svájcban a nulláról, zéró nyelvtudásról és folytattam itt, Németországban. Ha van kérdésed, nagyon szívesen megválaszolom.