Tárgy főnév -at, -a

1. Az anyagi jelenségeknek olyan konkrét egysége, amely mint különálló létező érzékelhető. A külvilág, a valóság, a természet tárgyai. A tárgyakról érzékszerveink útján veszünk tudomást. „Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor, | hogy sírnak a szobámban nesztelen.” (Babits Mihály) ||

a. Az anyagi valóságnak vmely egységként érzékelhető, nem élő része <az élőlényekkel ellentétben>. Személyek és tárgyak. Úgy bánik vele, mint valami érzéketlen tárggyal. || b. Vmely emberi szükségletet kielégítő holmi, cikk, eszköz. Berendezési, fölszerelési, használati tárgyak; értékes, fényűzési tárgyak; a kiállított tárgyak; talált tárgyak. „Az meglett ember, akinek | szívében nincs se anyja, apja, | ki tudja, hogy az életet halára ráadásul kapja | s mint talált tárgyat | visszaadja| bármikor – ezért őrzi meg.” (József Attila)

(A magyar nyelv értelmező szótára)

*

Beütöttem a Google-ba, hogy a „tárgyak hatalma”; ez jött ki elsőnek:

Ugye, már sokszor kérdezted önmagadtól,
hogy miként lehetne ezen a lehetetlen állapoton
változtatni, amelyben most élek?
Csak belülről lehet…
Hiába dobsz ki a szemétbe divatos ruhákat,
ajándékozod el az autódat, égetsz el könyveket,
ezzel még nem fordítottál hátat a világnak.
Új szívért kell esedezni – s ekkor minden magától,
minden nehézség nélkül megoldódik.
Sokan vannak, akik életük során gyűjtenek faragott
bútorokat, ritka festményeket, szobrokat,
ékszereket, bélyegeket, molyrágta könyveket – holott
épp az ellenkezője történik velük, ezek a dolgok
foglalják le mindennapjaikat, pénzűket,
idejüket, szeretetüket. Ha egy vendég érkezik,
büszkén mutogatják: ˝Ez egy híres Munkácsy-kép,
ez egy kétszáz éves óra, ez meg itt egy kínai
agyagfigura.˝ Pedig éppen az ellenkezőjét kéne
mondaniuk: ˝Nézd, én ezeknek a tárgyaknak
a rabszolgája lettem.˝… S minél jobban
dúskál bőségben az ember, annál kényszerítőbbek
és basáskodók ezek a tárgyi előkelőségek.

Írta: leleszi (www.amatormuveszek.hu)

*

tárgy > tárgyiasítás > eldologiasodás

eldologiasodás: egy nem dologszerű jelenség (személy, eszme stb.) tárgyként való megjelenése v. értelmezése. A marxi (és a marxista) kritikai társadalomfilozófiában a tőkés társadalom azon jellegzetességére utal, hogy a közvetítés nélküli, eredetileg természetadta emberi érintkezési viszonyokat dolgok (áru, pénz, intézmény) kezdik el hordozni… A dolgok világa uralja az ember nembeli lényegét, s a cselekvés egyre inkább ezek megszerzésére és birtoklására irányul… (Magyar nagylexikon)

„Marx az eldologiasodás alapjelenségét a következőképpen írja le: ’Az áruforma titokzatossága tehát egyszerűen abban áll, hogy az áruforma az emberek számára saját munkájuk társadalmi jellegét úgy tükrözi vissza, mint magának a munkaterméknek tárgyi jellegét, mint ezeknek a dolgoknak társadalmi természeti tulajdonságait, ennélfogva a termelőknek az összmunkához való társadalmi viszonyát is úgy, mint tárgyaknak rajtuk kívül létező társadalmi viszonyát. E quid pro quo révén a munkatermékek árukká, érzékileg érzékfölötti, vagyis társadalmi dolgokká válnak… (M)aguknak az embereknek a meghatározott társadalmi viszonya az, ami itt számukra dolgok viszonyának fantasztikus formáját ölti.’(Marx: A tőke)

Ezzel a társadalom struktúrájában alapvető szerepet játszó ténnyel kapcsolatban mindenekelőtt világosan le kell szögezni újra és újra azt, hogy általa kerül szembe az emberrel saját tevékenysége, saját munkája, mint valami objektív, valami tőle függetlenül létező, rajta embertől idegen öntörvényűséggel uralkodó dolog.” (Lukács György: Történelem és osztálytudat)

*

Nem a tárgyak adják a szeretetet – figyelmeztette karácsony közeledtével K. az apját annak fölöslegességére, hogy gyerekei iránti rajongását ajándéközönnel is igyekszik kifejezni. Vajon jelent-e még valamit egy gyereknek a huszadik baba vagy játékautó? Kap-e még nevet a huszadik baba, ő a fontos-e még, vagy már megtanulta a gyerek, hogy a lényeg: minél több legyen valamiből…

id. Pieter Brueghel: Gyermekjátékok

*

Mint mindenkinek, nekem is vannak tárgyaim, amelyekhez érzelmi viszony fűz. Mindenekelőtt azok, amelyek valakit jelentenek: első lakásunkba J-vel közösen vásárolt darabok; egy imakönyv, amely egy általam sose látott, de mégis megismert Nagyié volt; egy ukrán parasztbaba, könyvek, képek, lemezek…

Egy igazi Teddy bearÉs itt ül a könyvespolcon Márton, a kis maci, aki gyermekkorom (sokkal nagyobb) sárga teddybear macijára emlékeztet. Csak pár éve tudtam meg, hogy a neve Theodor Roosevelt amerikai elnököt idézi. Akiről én az iskolában csak annyit tanultam, hogy tőle származik a „furkósbot és mézesmadzag” ("Speak Softly and Carry a Big Stick") politika. Pedig ennél azért progresszívebb, történelmi jelentőségű figura volt… de messze kalandoztam, eltértem a tárgytól. A tanulság csak annyi, hogy tárgyaknak megvan a saját világuk, történelmük. És ha már maci, akkor persze Micimackó is. Barkochbában vajon tárgy vagy személy?

*

Az első autónknak (sőt a másodiknak is) még volt neve: Dínónak hívtuk a DN rendszámú fehér Daciát. És kiderült, hogy lelke is volt: ritkán volt vele gondunk, de amikor elhatároztuk, hogy megválunk tőle, megharagudott; az ajtaját rácsapta J. kezére, s az autópiacon, amikor vevő akadt, elsőre elindulni se akart… A mostani kocsinknak csak márkája és rendszáma van.

*

Tabi László: Mit tud egy vödör?

 

A tárgyak gonoszságáról beszélgettünk. A dugóról, amelyik beletörik az üvegbe, a fogkrémről, amely tubus alján buggyan ki, merő rosszaságból. Barátunk, Z. ekkor így szólt:

— Ha akarjátok, elmesélek egy történetet a tárgyak jóságáról.

Akartuk, elmesélte.

— Már említettem, hogy magam is részt vettem az 1942-es keleti hadjáratban, sőt dicsekvés nélkül állíthatom, hogy a legmagasabb rangú tisztekkel egy időben kezdtem szaladni visszafelé.

Mint egyszerű munkaszolgálatos vonultam be, de gyorsan emelkedtem a ranglétrán: előbb nyavalyás gazember, később rühes kutya lettem. Ez utóbbiként kaptam meg a flekktífuszt a kardok nélkül, 1943 januárjában. További pályafutásomnak a voronyezsi áttörés vetett véget. Egy szál vödörrel a kezemben órákig próbáltam feltartani Tolbuchin hadseregét. Amidőn azonban látnom kellett, hogy von Mannstein tábornagy is visszavonul, fogtam magam, és abbahagytam a céltalan ellenállást. Pokoli káoszban elindultam nyugat felé a vödrömmel. Magyarok, románok, olaszok, szlovákok és németek áramlottak ziláltan Kijev felé, egymás hegyén-hátán. Mindenki igazoltatott mindenkit, járőrök cirkáltak, hogy összetereljék a katonákat, és lelőjék a muszosokat. A járőrök egymást is igazoltatták, mindenki gyanús volt, kivéve a halottakat, akiket megbízhatónak lehetett elismerni. Engem senki sem bántott, mert látták kezemben a vödröt, s nyilvánvaló volt, hogy vízért megyek valahová… (A humoreszk itt olvasható)

***

A sorozat korábbi darabjai:

Szóudvar 1. Egyenrangú  --  2. Ifjúkor  --  3. Őszinte  --  4.  Rend  --  5. Tükör  -6. Gyász --

7. Fénykép  --  8. Utazás  --  9. Csend  --  10. Szó

 

Szerző: rás  2010.12.16. 19:33 3 komment

Címkék: marx tankcsapda lukács györgy tabi lászló brueghel th roosevelt

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr714929290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_10155 2010.12.17. 10:49:57

tárgygyűjtő vagyok. sosem gondolkodtam rajta, hogy meg akarom-e szerezni a következő vagy az aztán következő tárgyamat, amik csak azért kellettek mert a) szépek, b) valami emlék fűz hozzájuk, c)hasznosak vagy mind együtt, illetve akarmilyen összeállításban. vannak persze kiemelt mániák is, könyvek, festmények, szobrok és más műkincs jellegű dolgok, órák, tőrök, kések stb. ezek gyűjtésének mániáit egyrészt örököltem, mert úgy nőttem fel, ahogy, másrészt "szereztem". de ezekben leginkább azt hiszem, hogy nem a birtoklás a lényeg, hanem a vadászat az újabb és újabb kincsekre. az eldologiasodásról nincs jelenleg mondanivalóm.

jel 2010.12.17. 14:33:08

Piacra jövet-menet,meg főzés közben eltöprengtem az én kedvenc tárgyaimon,s végül arra a megállapításra jutottam, hogy a legkedvesebbeket nem is én akartam,hanem ők választottak engem,egyszerűen nem lehetett otthagyni őket. És hát persze lelkük van,- ez nem is kérdés.

Ismeretlen_58433 2010.12.17. 16:56:38

Hogy őrizzük szegényes kis emlékeinket, átadni hagyatékul fiaknak, unokáknak! Ők meg ringy-rongyainkért, míg szemünk nyitva, szánnak, s ha lehunytuk, kidobják foszladó kincseinket. (Rónay György)