Máténak

Az utóbbi időben különböző okok miatt saját írásaim helyett elszaporodtak ezen a blogon az újságokból átvett cikkrészletek, utalások. Ezek általában politikai jellegűek - nem tehetek róla, ilyen időket élünk. Most nem politikáról van szó (ugyan már! minden politika), hanem irodalomról. Egy gyönyörű Kerouac-mondat fordításáról. Egy olyanéról, ami nekem szívügyem, többször is idéztem már ezen a blogon, először, öt éve, még A vajszínű árnyalat vendégbloggereként (itt olvasható). A cikk meg itt.

Szerző: rás  2011.04.03. 10:44 4 komment

Címkék: blog fordítás kerouac

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr824929344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_154775 2011.04.03. 16:02:27

"Három nappal később ott térdelek a padlón, hogy felnyissam a dobozt, amiben regényem, az Úton (a Codyról, rólam, Joannáról, a nagy Slim Buckle-ról szóló regényem) tiszteletpéldányait küldik meg nekem. Memere a boltba ment, így egyedül vagyok a házban. Felkapom a fejem, mert csendesen kinyílik a verandára vezető ajtó, és aranyszínű fény ömlik be rajta. Hát, ahogy felpillantok, azt látom, hogy ott áll Cody, Joanna (aranyszőke szépség), a nagydarab, magas Slim Buckle, mögöttük még a négy láb két hüvelyk magas törpe, Jimmy Low (senki sem nevezte törpének, csak egyszerűen Jimmynek, vagy úgy, ahogy Deni Bleu szólította: "kicsi embernek"). Egymásra meredünk abban az aranyszínű fényben. Egyetlen hang sem hallatszik. Rajtakaptak, ahogy vigyorogva, kipirulva ott állok az Úton egy példányával a kezemben. Rajtakaptak, mielőtt akár egyetlen pillantást vethettem volna a könyvemre, amit automatikus mozdulattal átnyújtok Codynak, elvégre ő a főhőse ennek a szegény, őrült, szomorú történetnek. Életem során többször előfordult, hogy amikor találkoztam Codyval, valami különös, nyugodt, aranyló fény vette körül - egy másik példáról majd később teszek említést -, de fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, talán azt, hogy Cody tényleg valami angyal vagy arkangyal, aki titokban alászállt erre a világra, de én felismertem valódi kilétét. (Jack Kerouac: Átutazóban - részlet) én pedig ezzel a kis részlettel köszönöm, hogy szakítottál egy picinyke időre a politikai bejegyzésekkel. :)

Ismeretlen_31312 2011.04.03. 16:47:55

"a "magyar változat" sokszor jobb, elevenebb, gazdagabb, mint az eredeti alkotás" írja a cikk. Ezzel azért vigyázni kell. Ugyanis a fordítás során "átstilizálni" egy művet félrevezető lehet.

Ismeretlen_46946 2011.04.03. 18:35:50

@Platen: Karinthy ("A Herz-féle szalámi") óta tudjuk jól, hogy minden fordítás ferdítés is. Karinthynál maradva: közkeletű magyar mítosz, hogy a Karinthy-féle Micimackó jobb, mint az eredeti. Imádom a Micimackót, ahogy szinte mindenki. De elolvastam angolul is, és azt is zseniálisnak találtam elbűvölt - s a kettő mégis nagyon sokban különbözik. Szóval, azt hiszem, hogy a jó fordítás lényege nem a szöveghűség, hanem, hogy egy más kulturális közegbe - aminek pl. része egy más nyelvi struktúra, másfajta köznapi és irodalmi asszociációs bázis stb. - át tudod-e úgy ültetni, hogy ugyanazt a gondolati és érzelmi hatást érje el, mint az eredeti szöveg az eredeti közegben. És persze az is izgalmas dolog, hogy az igazán nagy alkotásokat újrafordítják, alkalmazkodva a megváltozott magyar nyelvi és szellemi közeghez, holott se Shakespeare, se Kerouac nem változtatott az eredetin.

egy nagyi 2011.04.08. 21:29:18

rás:amikor először megjelent az Úton nem érde- kelt bennünket a fordítói finomság.Rávetettük magunkat és boldogok voltunk,hogy olvashattuk.Nekem a szabadság filozófiáját adta.