Kaptárlakó írja a blogján: „Huszonöt éves múltam, amikor leírtam a következő mondatot: ’Ratko Mladics, látni akarom a peredet!’ Most harmincegy leszek, és úgy néz ki, teljesül a vágyam.”

Bejegyzésének mottóját a nácivadász Simon Wiesenthaltól kölcsönözte: "Ha egyetlen értelme van annak, amit csinálok, az az, hogy a jövő gyilkosai tudják: nem alhatnak nyugodtan."

Akkor most veszek egy mély lélegzetet.

Szeretem Kaptárlakó gondolatait és indulatait Mélységesen tisztelem Wiesenthal tevékenységét, többek között a nagyszüleim elpusztítását akarta megtorolni. A megtorlás a bűnüldözés és a büntetés egyik célja. Mladics bűnös, undorító tömeggyilkos, megérdemli azt, ami vár rá. Sokak – mindenekelőtt a srebrenicai anyák, özvegyek – számára lesz ez elégtétel. (Sokak számára pedig - ahogy 80-90 éves egykori náci vagy nyilas gyilkosok perbefogása - ok arra, hogy gyűlöljék a bűnt üldözőket, megtorlókat, hogy kétségbe vonják magát a bűnt.)

És? Azután?

A büntetés másik célja az elrettentés, hogy mások ne kövessék el ugyanazt a bűnt. Visszarettentett akárcsak az utóbbi félévszázadban egyetlen potenciális gyilkost is a nürnbergi per vagy az 1961-es Eichmann-per? Visszarettentette a szerb vagy ruandai novákelődöket attól, hogy uszítsanak? Az 1995-ös srebrenicai mészárlásért ugyanúgy felelős és már a hágai bíróság előtt álló Radovan Karadzsics mielőtt tömeggyilkos politikus lett volna, gyermekmeséket írt, meg pszichológusként emberek lelkét gyógyította. "Az emberfaj sárkányfog-vetemény:/ Nincsen remény! nincsen remény!" - üvöltött másfél évszázada Vörösmarty.

1991-ben, háromnegyed évvel a délszláv háború kitörése előtt jártam Szarajevóban és Mosztarban. Akkor már őrjöngött Milosevics, de még csak verbálisan, és el nem tudtam képzelni azt, ami azután történt. Hogy rommá lőnek egy élettől duzzadó nagyvárost, ahol nem sokkal korábban – a népek testvériségének jegyében – (téli) olimpiát rendeztek. Hogy lerombolhatják a csodálatos (Csontváry által is megörökített) mosztari Öreg-hidat, amely a város horvát és bosnyák felét köti össze. Vagy hogy tőlünk néhány kilométerre egymást ölik majd szerbek, horvátok – választásra vagy menekülésre késztetve a velük együttélő magyarokat.

Arra a jugoszláviai – célállomás Dubrovnik – útra Ivo Andrić gyönyörű regényét vittem magammal, a Híd a Drinánt, amely Boszniáról szól, arról, hogy egy Drina-parti városban, Visegradban századok óta együtt élnek különböző nemzetiségű emberek, alapvetően békében, de időnként megőrülnek és egymásnak esnek szerbek, törökök, bosnyákok… Egyszer már idéztem belőle a blogban, most azt másolom ide. Mert van, ami fontosabb annál is, mint hogy a gyilkosokat elérje a jogos büntetés:

„Hát legyen, gondolkodott tovább, ha itt rombolnak, valahol építkeznek. Talán van még valahol nyugodt vidék, vannak még okos emberek, akik tudják, mi az isteni szeretet. Ha az Úristen levette kezét erről a Drina menti boldogtalan városról, talán nem vette le még az egész világról s az egész földről az ég alatt. Ezek sem fogják ezt örökké így folytatni. De ki tudja?... lehetséges, hogy ez a pogány hit, amely mindent rendezget, tisztít, javítgat és csinosítgat, hogy aztán nyomban utána mindent fölfaljon és leromboljon, elterjed az egész földön. Talán ebből az isteni világból puszta mezőt csinál értelmetlen építkezései és gyilkos rombolásai számára, legelőt kielégíthetetlen éhségének és érthetetlen étvágyának? Minden lehetséges. Csak egy nem lehet. Nem lehet az, hogy teljesen és mindörökre eltűnjenek a nagy, okos és lelkes emberek, akik Isten dicsőségére soká tartó építményeket emelnek, hogy a föld szebb legyen, s az ember könnyebben és jobban élhessen rajta.” (Ivo Andrić: Híd a Drinán)


Szerző: rás  2011.05.27. 11:39 28 komment

Címkék: háború jugoszlávia vörösmarty andric

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr494929366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_19110 2011.05.27. 11:58:34

Teljesen egyetértek azzal, hogy lassan, apránként kell építkezni, és együtt élni mindenféle emberrel békében. Ehhez azonban az is kell, hogy a bűn ne maradjon büntetlenül. Eszemben sincs a szerb népet, a horvát népet, a német német, a cigányokat, vagy a zsidókat, vagy akárki mást kárhoztatni. Nincsenek bűnös népek, vannak viszont bűnös személyek, és az a világ nem működik jól, ahol ők nyugodtan élhetik le az életüket. Nem bosszú ez, hanem igazságszolgáltatás. Ratko Mladicsnak nem kívánok olyan poklot, amit ő teremtett sokaknak, de nem mondok le arról, hogy lássam az arcát, ahogy a kamerába tekint egy tárgyalóteremben. Kiállítani a nyilvánosság elé, bemutatni, hogy mit tettek, és elítélni őket: ez lehet az, amire törekedhetünk. A halottakat ez már nem hozza vissza, de azt nem tudhatod, hogy akárcsak egy potenciális gyilkost megállított-e az a gyakorlat, hogy mindig akad egy Wiesenthal, aki nem adja fel. Szentül hiszem, hogy van egy pillanat, amikor egy tábornoknak megremeg a keze, mielőtt aláírna egy parancsot, megremeg a hangja, mielőtt gyilkolni küldene másokat. Azonkívül nem hiszem, hogy a népek megbékélésének van jobb módja, mint az őszinteség, nincs nagyobb méreg az emberek közt, mint a mentegetés, az elhallgatás, a tagadás. "A múltat be kell vallani"

Ismeretlen_46946 2011.05.27. 12:25:05

@Kaptárlakó: azt hiszem, én nem vagyok olyan optimista, mint te. Amivel viszont teljesen egyetértek: "A múltat be kell vallani." De nem mindegy, hogy aztán mit kezdünk vele. Hogy is van az általad idézett József Attila-félsor kontextusba állítva? "A világ vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa - török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e multnak már adósa szelíd jövovel - mai magyarok! ... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés."

Ismeretlen_19110 2011.05.27. 12:36:14

Pontosan ezekről a verssorokról beszélek. Semmiféle régi, lappangó konfliktust nem szabad újból felszítani, de tisztázni kell, kinek mi volt a szerepe, és aki bűnös, azt bizony bíróság előtt kell kérdőre vonni.

Pocakos 2011.05.27. 14:29:46

rás Írod: "...Mélységesen tisztelem Wiesenthal tevékenységét, többek között a nagyszüleim elpusztítását akarta megtorolni......" Nos, ez tévedés! Wiesenthalt NEM a megtorlás vezérelte !!! Az ő ars poeticaja az volt, hogy feladatának tekinti az elmenekült, bujkáló gyilkosok felkutatását, és *bíróság elé állítását*. Semmi más. Ezért nem szerette, amikor "náci-vadász"-nak nevezték. Hogy a tettes mennyire bűnös, annak megállapítása NEM az ő feladata. SW arra tette fel életét, hogy az ártatlanok ellen bűnöket elkövetőket átadja az igazságszolgálatnak. Semmi több! Megtorlásról ("revans"-ról) **SZÓ SINCS** !!! Annál humánusabb volt, mint azt szavaidból kiolvasom....

Ismeretlen_111887 2011.05.27. 16:14:54

Szerintem ez a Simon Wiesenthal-központ többet árt a zsidó népnek, mint amennyi hasznot hoz. Rengeteg emberből ellenszenvet vált ki ez a "vadászat"! Hozzáteszem, belőlem is. Különösen annak tudatában, hogy Biszku Béci jelenleg is fent teniszezget a Rózsadombon... A vén hóhér... Miért nincsenek kommunista-vadászok? NO, de véleményem szerint a zsidóknak is meg kellene tanulni a megbocsátás és a kegyelmesség intézményét, akkor egész más világ köszöntene rájuk és természetesen - nem utolsó sorban - ránk is... Az erőszak csak erőszakot szül!

Ismeretlen_46946 2011.05.27. 16:15:49

@Pocakos: Lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam, de nem hiszem, hogy lényegi különbség lenne kettőnk értelmezésében.

Pocakos 2011.05.28. 08:53:00

@rás: A „megtorlás” szó (kettőnk) értelmezésében lényegi különbség van! Csodálkozom, de nem lep meg, hogy Te, mint sokat hangoztatott – hazai – újságíró ezt nem érzed. Számomra Oradour, Lidice, Új-vidék stb. a megtorlás, amikor néhány haláleset miatt százakat öltek meg. Ebben sok minden benne van: revans, bosszú, példastatuálás, megfélelmítés stb. Valszeg ez utóbbira gondoltál. Csakhogy demokrata és humánus gondolkozó részéről egy (feltehetőleg) bűnös elfogásánál erről szó sincs! Pláne, hogy Móricka módjára állandóan a „zsidókkal” asszociálsz, és ezzel a paprikajancsik alá adod a lovat. A Képíró ügyet is megpróbáljátok (élén a hazai médiával) valamiféle „zsidó-náci” konfliktussá leredukálni. Néhány barom fiatalt odaküldtök sárgacsillaggal demonstrálni. Pedig a story másról szól! Lásd cikkemet: http://pocakosgondok.blogspot.com/2009/10/csak-zsidot-gyilkolni-haborus-bun.html Ajánlom a wikipédiában utána nézni pl. Ipp, Ördögkút stb. erdélyi településeken történtek ismertetését. Külön címszó van: „Ördögkúti mészárlás” alatt, egy-egy honvéd haláláért hány románt gyilkoltak le hős katonáink. Még valami: vajon SW helyett miért nem Katyn jutott az eszedbe? Vagy azok az ukrán falvak, ahol derék katonáink rendfenntartás címén öltek és akasztották a partizángyanús helybélieket?

Ismeretlen_10155 2011.05.28. 09:00:39

bármiféle legitim büntető igazságszolgáltatás egyik bevallott motivációja a megtorlás, ha tetszik a bosszú a társadalmi együttélés írott vagy íratlan normáinak megsértéséért, az, hogy nem hagyja az állam, a büntető hatalom birtokosa szó és eljárás nélkül a ellene, állampolgárai vagy más országok állampolgárai ellen elkövetett bűncselekményeket. abban Rásnak igaza van, hogy a soviniszta, nacionalista uszítástól, sőt, akár még a konkrét genocídiumtól sem rettenti el az elkövetőket, ezáltal nem teljesedik ki az igazságszolgáltatás a legfontosabb funkciójával, a bűnelkövetéstől való elrettentéssel. ilyen alapon azonban akár a zseblopás, vagy más bűncselekmények dekriminalizációját is igazolni lehetne. az emberiesség elleni bűncselekmények az egyetemes moralitás okán is különösen üldözendők, ezért van, hogy nem csupán az egyes államok büntetőjoga szerint elévülhetetlenek az ilyen bűncselekmények, de nemzetközi szerződések alapján a Föld államainak fő vitarendezési fórumának, az ENSZ-nek a szakosított szervezetei (ICC, ICCFY) is azon fáradoznak, hogy legalább az igazságszolgáltatás megtorló funkcióját be tudja tölteni. és az az igazság, hogy legalább erre szükség van. soha semmilyen statisztika nem készült arról, hogy hányakat tartott vissza a nemzetközi büntető törvényszék léte, vagy eljárása attól, hogy emberiesség ellenes bűncselekményeket kövessenek el. valószínűleg nem is lehetne tudományos alapossággal vizsgálni ezt, s ha mégis adódna lehetőség rá, akkor is elképesztően elenyésző volna az a szám, akiket pont ez az egyetlen dolog és nem pl. a moralitás, saját erkölcsük parancsa tart vagy tartott vissza attól, hogy emberiesség elleni tetteket vigyenek végbe. mégis azt mondom, ha egyetlen egy ilyen eset van, vagy ha egyetlen egy hadúr is fölveszi ezt a szempontot megfontolásai közé, mielőtt emberiesség elleni bűntetteket adna parancsba, vagy követne el, akkor már megérte. igen, azért, mert aki egyetlen egy életet megment, az egy egész világot ment meg.

Ismeretlen_137695 2011.05.28. 09:19:04

Rás: kezdelek érteni Rás, érintettséged kapcsán. Egyetértettünk abban, hogy a fájdalom mindenkinek azonos. A fájdalom okozója viszont megosztja az embereket, csoportokra. Így nem a fájdalom ellen lépnek fel, hanem az okozók ellen. De... Valami nem stimmel. Igazságos az emberölés, ha szabályt felrúgva embert ölőt ölnek. Igazságos, mert a felborult egyensúly visszaállítására kialakult cselekvés. De azt vizsgálja-e a közösség, hogy miért alakul ki olyan személyiség, amely felrúgja a ne ölj tilalmát, és öl? Milyen nem büntetett viselkedések váltják ki az emberből a gyilkossá válást? Azzal, hogy a társadalom megmondja tilos gyilkolni, de megengedi azokat a viselkedéseket melyek gyilkost nevelnek, gyilkosnevelő társadalommá válik. Azt a hibát követi el, amit egy jó lótenyésztő nem enged meg magának: hibát ellentétes hibával próbál javítani. Mi viszi rá az embert arra, hogy a menekülés vagy agresszió közül az agressziót válassza? A társadalom megfélemlítéssel próbál távoltartani bizonyos cselekvési lehetőségeket, de vajon a társadalom mennyire hibás azoknak a cselekvéseknek a kialakulásában? Senki nem születik gyilkosnak, miért válik azzá?

Ismeretlen_46946 2011.05.28. 10:06:31

@Pocakos: Semmi kedvem magyarázkodni. SW pedig úgy került a képbe, hogy vele kezdődött az a blogbejegyzés, amit idéztem, és ami a kiindulópont volt az én bejegyzésemhez. @Labdajáték: Nem tudom a választ - egyébként jogos - kérdéseidre. Azt hiszem, nincs is válasz.

Ismeretlen_46946 2011.05.28. 10:15:41

@drc: Természetesen alapvetően egyetértek veled, és amit mondasz, nincs ellentétben azzal, aminén csak elmorfondíroztam. Én is azt mondtam, hogy - és erről csak konkrétan lehet beszélni - Mladicsot meg kell büntetni, mert megérdemli és mert bűn nem maradhat büntetés - azaz megtorlás - nélkül. Én csak azon gondolkodtam el, hogy a büntetésnek valószínűleg csak a megtorló funkciója teljesül, a másik kettő - a visszatartó és a nevelő - nem. És még egy dolog: kicsit zavar, hogy példás jogi fejtegetésedet egy önmagában nagyon igaz, de egy egészen más síkon mozgó, morális, sőt érzelmes, tétellel kapcsolod össze.

BB 2011.05.28. 11:46:57

Labda, én nem vagyok biztos benne, hogy senki nem születik gyilkosnak. Töltöttem némi időt játszótereken (meg kisgyerekek között) és láttam, hogy bizony kegyetlenek. Nem mondom, hogy szándékosan kínozzák egymást, de gondolkodás nélkül arébb löki a másikat, lerángatja a hintáról, nemritkán ütnek. Aranyosak, persze, de erősen bennük van az ösztön, hogy a másikat le- és kiszorítani, kiiktatni. Valahogy úgy látom az emberiségt, mint Dr. Moreau szigetét: csak a büntetés félelme miatt nem gyilkolnak. Én azon gondolkodom, hogy oké, Mladics egy vaddisznó, de azért kellett több száz katona ahhoz, hogy nyolcezer embert lemészároljanak. Amikor meghúzták a ravaszt, mit gondoltak, mit éreztek azok a katonák? Mit éreznek most? Elégedettek?

Ismeretlen_137695 2011.05.28. 12:56:50

Rás: Miért gondolod, hogy nincs válasz? A gondolkodás képessége mindenkié. (Más kérdés, hogy használja-e mindenki, illetve mennyire használja) Ha a problémát érzékeljük, ha megfogalmazzuk megvizsgáljuk, akkor meg is tudjuk oldani. Szerintem az ebert kell vizsgálnunk, kapcsolatban a környezeti hatásokkal, hogy megtaláljuk a választ. Vannak azok a filmek, melyek egy repülőszerencsétlenség okait tárják fel. Mindig emberi mulasztások sorozatát kapjuk végeredményül, mindig sok kis apró, önmagában bajt nem okozó dolog összessége az ami miatt végül a repülő, mint egység megszűnik egység lenni. A tömeggyilkosság esetében sem csak a tettesek a felelősek. Lehet transzgenerációs terhek együttes hatása, hasonló helyzetben lévők esetén, de akkor meg kellene vizsgálni, mi az ami hasonlóvá teszi a tömeggyilkolásban résztvevőket. Ez nem mentesíti fel őket a bűnelkövetés alól, de a többi ember számára lehetőséget ad arra, hogy ne engedje meg az ilyen viselkedés kialakulását.

Ismeretlen_137695 2011.05.28. 13:06:10

BB: a genetikai állomány mentes a környezeti hatásoktól a megtermékenyített petesejtben. Azonban az intrauterin fejlődési időszakban az anya véréből bizonyos anyagok átkerülnek a magzat vérébe, s ez az idegrendszer fejlődésére hatással van. Az a gyerek, aki boldog - és nem csak illúzionáltan boldog - anya méhében fejlődött kisebb eséllyel válik gyilkossá, mint a boldogtalan anya gyermeke. PErsze az sem mindegy, hogy milyen boldogtalanságról beszélünk. A csecsemőkori hatások, pl ne vedd fel a gyereket,mert felkapós lesz, vajon milyen tudattalan tapasztalatot alakítanak ki a gyerekben, ami egész életében meghatározó lesz a viselkedésében? S mikor a gyerek olyan helyzetbe kerül, hogy vele egyenrangúak között kell versengeni, akkor a túlélésért folytatott harc természetesen megjelenik a viselkedésében. Mert ekkor tud kompenzálni, kiegyenlíteni, LÉGEDETTé válni. Csak az áldozat válik gyilkossá. Tehát a gyilkosság állapotát meg kell előznie áldozat állapotnak. Ezek nem tudatosult állapotok, ha tudatosul, akkor az áldozat nem válik gyilkossá.

egy nagyi 2011.05.28. 15:53:31

Pocakos:számomra nagyon meggyőző volt a blogod. Labdajáték:"Csak az áldozat válik gyilkossá. Tehát a gyilkosság állapotát meg kell előznie áldo- zat állapotnak" Ezen logika mentén akkor Mladics ál-dozat talán? Tételezzük fel,hogy személyiségfej- lődésében voltak problémák, de ez nem ok a felelős- ségre vonás alól felmenteni,mert ez a gondolatmenet ezt sugallja. És sok esetben, ha tudatosul az áldozati volt,még kegyetlenebb gyilkolásba kezdenek az emberek.

Ismeretlen_19110 2011.05.29. 21:08:19

Azt hiszem, azért a megtorláson túl több is van egy ilyen eljárásban. Történelmi igazságtétel is van ebben, hogy ne csak újságcikkek, személyes történetek, pár elmosódó fotó maradjon fenn, hanem egy a tényeket feltáró, a körülményeket mérlegelő bírósági eljárás és ítélet. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ezeket a dolgokat ne lehessen marginálisnak mondani, vagy letagadni. Hogy le lehessen zárni az ügyeket, hogy mindebből történelem legyen.

Andris 2011.05.30. 09:39:25

Szerintem az embernek a vérében van a pusztítás, a hajlam mások megölésére, hajlandóság a tömeggyilkosságban való aktív részvételre. Ehhez mindössze megfelelő körülmények és elegendő gyűlölet kell. Pár éve olvastam egy könyvet a ruandai genocídiumról, itt a link-> http://www.libri.hu/konyv/a-bozotvago-kesek-evszaka.html Megrázó és szomorú könyv ez, ugyanakkor tanulságos is, sokszor hányingerem volt olvasás közben. Segít megérteni a holokausztot, de még inkább a balkáni tragédiát, nagyon sok a közös tényező.

Ismeretlen_137695 2011.05.30. 09:57:33

Nagyi: Írtam, hogy nem menti fel a bűnelkövetés alól az áldozatiság ténye a gyilkost. Nem ugynaarra gondolunk az áldozatiság tudatosulása kapcsán, de lehet, hogy nem jól fejeztem ki magam, s ezért mást értettél. A tudatunkban általában csak a cselekvés tudatosul, mivel reflexkörök határozzák meg viselkedésünket, a reflexkör reakciószára tudatosul. Maga az inger, az érző szár és feldolgozás nem. Amíg az áldozatiságot nem éli meg tudatosan az ember, addig az ingerfeldolgozás során az egyenlőtlenség helyreállítása irányába tolódik el a drive. Erről beszélsz te, mint venedetta. Egy tömeggyilkos/gyilkos megértése nem azonos a felmentésével. A megértésére azért van szükség, hogy a társadalom, mint közösség azokat a megengedett viselkedésmintákat megváltoztassa, amelyek a tömeggyilkos/gyilkos kialakulásához vezetnek. De ha az igazságszolgáltatás, a félelem általi megfékezés mint eszköz a gyilkosság elkerülésére nem éri el célját, tehát újra és újra történnek gyilkosságok/tömeggyilkosságok megfelel-e az az eszköz, van-e létjogosultsága?

Ismeretlen_137695 2011.05.30. 10:05:30

Andris: belőled mi hozná ki, alakítaná cselekvéssé a hajlamot, hogy megölj egy másik embert? Benned mi gyűlne fel olyan mértékben, hogy részt vegyél tömeggyilkosságban?

Andris 2011.05.30. 10:38:33

Honnan tudhatnám? (de egyébként leírtam) Nem szeretném megtudni soha, de valószínűleg ugyanazok a tényezők, amik az ilyesmihez szoktak vezetni. (Tömeg)pszichózis, félelem, kényszerítettség, propaganda, gyűlölet, az esetleges büntetés elkerülésébe - és a helyes cselekvésbe vetett hit, nyereségvágy,társadalmi anómia, felsőbbrendűségi tudat, hatalom/rendelkezés mások fölött.

BB 2011.05.30. 10:42:25

Labda, ez mit jelent: "a reflexkör reakciószára tudatosul"?

Ismeretlen_137695 2011.05.31. 09:57:00

Andris: ezek szerint épp attól ember az ember, hogy képes olyan körülményeket teremteni, és fenntartani amik ezeket a tényezőket nem hozzák elő.

Ismeretlen_137695 2011.05.31. 10:13:03

BB: pl vannak azok az összetett szavaink, melyek -vágyra végződnek: becsvágy, nyereségvágy, stb. A vágy mindig vlaaminek a hiányában születik meg, a vágy a hiéány megszüntetésére irányuló cselekvés hajtóereje. Ez a reflexkör reakciószára. A selekvőben azonban nem tudatosul, hogy vlaójában mi hiányzik, miből nincs elég a becsvágyónak, a nyereségvágyónak, csak cselekszik. Pl a kisebbrendűségi érzésről tudunk, de nem érezzük, mert egy viszonylatban, amikor kisebbnek érezzük magunkat egy másik emberhez viszonyítva az alapvetően fájdalmat okoz, mint primer érzelem. A tudat azonban nem engedi ezt tudatosulni, csak azt, hogy mit kell tenni ennek ellensúlyozására. Ha pl megégeted az ujjadat, az fáj, ez tudatosul, reakció az ingerre, hogy elhúzod az ujjad a tűztől. Ez viszont nem tudatosul, mert automatikus. Ez összekapcsolódik Andris felsorolásával, és a gyűlölet szóval: mi gyűlik fel a gyűlölködőben és mi az a mérték, amikor már nem tud többet gyűjteni, hanem átkapcsol cselekvésbe, ami bosszú?

Ismeretlen_10155 2011.05.31. 10:58:54

@rás: "kicsit zavar, hogy példás jogi fejtegetésedet egy önmagában nagyon igaz, de egy egészen más síkon mozgó, morális, sőt érzelmes, tétellel kapcsolod össze." jó, hogy szóba került, mert magam is érzek egyfajta változást a saját gondolkodásomban. most úgy vélem, a jog nem lehet annyira steril, amilyennek lennie kellene, így szükségképpen összekapcsolódik valamiféle értékítélettel, moralitással. ha érzelmivel, akkor olyannal, mert csupán eszköze a racionalitásnak, nem pedig célja.

Ismeretlen_10155 2011.05.31. 10:59:51

hibajavítás: "a racionalitásnak"* helyett: "valamiféle racionalitásnak"

Ismeretlen_10155 2011.05.31. 11:06:13

@Kaptárlakó: nem biztos, hogy a mostani ítéletből pl. a srebrenicai tömeggyilkosság történelmi lezárása következik. ez egy hosszabb folyamat kellene legyen, fontos mondatokkal, amiket hiteles embereknek kellene kimondaniuk. sajnos egész Kelet-Európa XIX. és XX. századi történelméből leszűrhető tanulság, hogy ezek a mondatok vagy nem hangzottak el, vagy a táradalom egésze nem hitt azoknak, akik kimondták őket. "rendezni közös dolgainkat" ez bizony József Attila óta nem történt meg, s a történelmi szituáció azóta sok újabb terhet visel...

Andris 2011.05.31. 11:27:22

off drc: tetszik és értékelem, amit rásnak írtál az utolsó hsz-ban. Engem néha zavart a túlzottan jogászi megközelítésed, véleményed egy-egy témáról, (igen, a steril nagyon jó szó erre) ezért örülök, ha kicsit másfelé mozdulsz el.

Ismeretlen_46946 2011.05.31. 22:05:57

@drc: Csatlakozom Andris véleményéhez. :)