„Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.”
(Radnóti Miklós: Töredék)

*

Kovács András: Hideg napok

 

Interjú Cseres Tiborral az 1964-ben megjelent Hideg napok c. regény írójával

Kérdező: Mi volt a szándéka a Hideg napok-kal, feltárva, előadva mindazt, ami 1942-ben, január három napján Újvidéken történt?

Író: El akartam mondani mindazt, amit a magyar nép nevében néhány véres képzeletű katonatiszt parancsára kegyetlenül elkövettek ártatlan szerb és zsidó emberek százai ellen.

Kérdező: Volt egyéb szándéka is azon kívül, hogy az ártatlan magyar nép helyett mintegy magára vállalva a felelősséget, megnevezze a bűnösöket?

Író: Határozott szándékom volt, sőt reményt tápláltam, hogy akad olyan szerb író, aki előadja, elmondja mindazt a kegyetlen gyilkosságsorozatot, amelyet 1944 őszén a bácskai magyar nép ártatlan tízezrei ellen beteg lelkű szadista szerbek elkövettek.

Kérdező: Mennyire váltak valóra reményei, hogy a szerb írók teljesítik a legyilkolt bácskai magyarok iránt azt a kollektív sajnálatot, ha nem is bűnvallást, amit ön a Hideg napok-ban az újvidéki gonosztevők helyett megtett?

Író: Reményeimből és várakozásomból úgyszólván semmi nem teljesült. A szerb írók egyike-másika úgy vélekedett, a második világháborúban az ő országukban közel kétmillió embert mészároltak le a katonai szükségletek szerint különböző világnézetű gonosztevők. Őket az a néhány tízezer magyar áldozat nemigen érdekli, főként nem írói minőségükben.

*

Andrzej Wajda: Tájkép csata után (különös tekintettel a 7-11. percre)

 

„Nem lehet, próbálják megérteni, nem lehet mindent elvenni tőlem, nem lehet, hogy ne legyek se győztes, se vesztes, hogy ne lehessen igazam, s hogy ne is tévedhettem volna, hogy semminek se legyek sem oka, sem eredménye, egyszerűen – próbálják meg belátni, könyörögtem szinte: nem nyelhetem le azt az ostoba keserűséget, hogy pusztán csak ártatlan legyek.” (Kertész Imre: Sorstalanság)

*

Nem egész két hónapja írtam: Mladics ürügyén

*

„Ó, béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!

Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bűnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!”
(Babits Mihály: Húsvét után)

 

Szerző: rás  2011.07.19. 12:23 9 komment

Címkék: háború kertész imre radnóti babits wajda cseres hideg napok

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr794929393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pocakos 2011.07.19. 14:26:58

http://tinyurl.com/3rd9khw

Ismeretlen_46946 2011.07.19. 14:44:19

@Pocakos: igen, emlékeztem erre az írásodra, és biztos voltam benne, hogy ide is linkeled. :)

Ismeretlen_81097 2011.07.19. 18:34:10

1. Egy frászt. Még téged is háborús bűn lenne meggyilkolni... De hogy irigyli azoktól a halottaktól a nem is tudom mit. Ilyen logikát öregem... Az más kérdés, hogy igen, a zsidók azóta ezen güzülnek, hogy összeszedjék, hogy ki lehetett benne, kin lehet bevasalni a soá borzalmait. Nem mindenki így áll hozzá, mint csoport. Az örmények Musza Dagh-gal kapcsolatos kutatásairól nem hallunk ennyit. De pl a délszláv háborúk után is lett dolga a bíróságoknak hirtelen, mert rengeteg ember meghalt, és azokat a tömeggyilkolásokat valaki le kellett vezényelje. Kerülnek is elő újabb és újabb vérgőzös alakok, akik azt hitték, hogy csótányt irtanak, nem a szomszédot. Amúgy pedig: van egy csoport, benne egy halom ember, akinek azért kell meghalnia, mert ilyen vagy olyan nép tagja. És kész. Nem ölt embert, csak úgy _van_, és ez a rohadt nagy bűne. Tudod, mit olvasott a tegnap, mi volt a kedvenc kajája, a munkája, ki fogja siratni, hova nem megy többé haza! Jó reggelt... Na, és akkor erre valaki bekérdez, hogy de miért a zsidók. Na ne hülyéskedjünk már.

Sv 2011.07.19. 19:38:06

Cseres Tibor a "folytatást" is megírta végül, Vérbosszú Bácskában címmel. A Canadahun-ról letölthető (vagy elküldöm szívesen, akit érdekel).

Ismeretlen_46946 2011.07.19. 21:32:34

@Sv: A bejegyzés Cseres-linkje is egy olyan oldalra vezet (menj fel a tetejére), amin rajta van a "Vérbosszú".

Sv 2011.07.19. 22:35:39

Bocs, ezt nem láttam

Pocakos 2011.07.20. 14:31:35

A film (és a könyv) megjelenésekor az a hír járta, hogy valójában Szombathelyi (fel)mentése volt az író szándéka. Érdekes, az itt közölt Cseres link NEM foglalkozik a Szombathelyi(ék) kiadatásával. Pedig az még a "demokratikus"(?) Magyarország idején történt. Egy magyar bíróság által elítélt magyar *állampolgár* katonatisztet hazája hogyan adhatott ki? Megjegyzem a kiadatást engedélyező igazságügyi minisztert Ries Istvánnak hívták. Ugyancsak érdekes, hogy a Cseres link (a végén) nem említi, hogy Grassy, mint a Hunyadi SS páncélgránátos hadosztály parancsnoka tért vissza Mo.-ra a Szálasi puccsot követően. Majd a háború végén ideiglenes megbízással átvette a Hungária SS páncélgránátos hadosztály parancsnokságát is.

Szó-szóró 2011.07.20. 19:50:30

Ma elfogták Hadzicot, a népirtás egyik szerb vezéralakját. Furcsa neve van: mint tudjuk, a szerb nyelvben az ic azt jelenti, hogy valakinek a fia. A Hadz azt jelenti, hogy az ember, aki részt vett a mekkai zarándoklaton, tehát együtt kb: a szent ember fia. A valóságban pedig ritka sötét, kegyetlen figura.

Andris 2011.07.21. 10:30:26

Ezek szerint apuka bosnyák volt?