Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövet üdvözölte, hogy az illetékes parlamenti bizottság és Magyarország kormánya is vizsgálódik a Magyar Sziget zenei fesztiválon elhangzott, szélsőséges csoportoknak tulajdonított rasszista megnyilvánulások és gyűlöletbeszéd ügyében – jelentette ma az MTI. Az amerikai nagykövetség honlapján olvasható a rövid nyilatkozat teljes szövege:

 

Kounalakis nagykövet nyilatkozata a Magyar Szigeten elhangzott gyűlöletbeszédről

2011. augusztus 29.

Örömmel üdvözöljük, hogy az illetékes parlamenti bizottság és Magyarország kormánya vizsgálódnak a Magyar Sziget zenei fesztiválon elhangzott, szélsőséges csoportoknak tulajdonított rasszista megnyilvánulások és gyűlöletbeszéd ügyében.  A vallási és kisebbségi csoportok elleni erőszakra való felhívás visszataszító cselekedet, mely éles ellentétben áll az alapvető emberi jogokkal.  A szólásszabadság és véleménynyilvánítás szabadsága mind az Egyesült Államokban, mind Magyarországon alapvető elv, ám azon csoportoknak, akik más egyének ellen erőszakra és gyűlöletre buzdítanak, nincsen helyük a civil diskurzusban.

 

Noha tökéletesen egyetértek a nagykövet asszony minden szavával, mégis rossz szájízem támadt, amikor a tévéhíradóban meghallottam a nyilatkozatot. A nyilatkozat – egyszerűen és tényszerűen szólva – beavatkozás a belügyeinkbe. De nem ez – vagy nem elsősorban ez – a bajom. Hanem hogy nem tudom eldönteni, jó-e, hogy belénk avatkoznak. Mindig zavar, ha az amerikai kongresszus valamely bizottságának vagy az USA külügyminisztériumának szokásos éves jelentését olvasom a világ országainak – köztük Magyarországnak – a demokrácia, az emberi jogok vagy éppen a sajtószabadság terén nyújtott teljesítményéről, még akkor is, ha dicsérnek minket. Hogy jönnek hozzá? Milyen jogon? (A Freedom House egy kicsit más eset, az nem állami szervezet – nem egy hozzánk hasonlóan(?) szuverén, önálló állam szervezete – hanem egy watchdog intézmény.) Mellesleg éppen az Egyesült Államok az a hely, ahol a szólás- és véleményszabadság szent elve szerint bárki korlátozás nélkül folytathat fasiszta propagandát is.

1986 és 1990 között egy amerikai top diplomata, Mark Palmer volt az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Prokonzul-nak, vagyis helytartónak nevezték bennfentes budapesti körökben. Palmer teljesen nyíltan segítette az akkor már felbomlóban lévő Kádár-rendszer ellenzékét. Erről a tevékenységéről a róla szóló Wikipedia-szócikk így emlékezik meg: „as the U.S. Ambassador to Hungary helped persuade its last dictator to leave power”. (Palmer egyébként elsősorban – bár nem kizárólag! – az úgynevezett demokratikus ellenzéket, a későbbi SZDSZ-t és a Fideszt pártolta, ezért a választások után az amerikai kormány tapintatosan vissza is hívta, 97-ben pedig már az MSZP akadályozta meg, hogy az általa alapított közép-európai tévés vállalkozás csatornát kapjon a frissen megnyíló magyar tévés piacon. De ez már egy másik történet.) Vagyis az amerikaiak – túl a nemzetközi erőviszonyok általános megváltozásán – konkrétan is vastagon benne voltak a magyar rendszerváltásban. Szeretnünk vagy utálnunk kell őket ezért?

A függetlenséget, szuverenitást, önrendelkezést általában önértéknek tartjuk, lényegében a szabadság szinonimájának. Nekünk ne mondja, ne mondhassa meg senki, hogy mit tegyünk, mit tehetünk! Ugocsa egyébként is non coronat… Tényleg?

Egyrészt ugye szuverenitásunk egy részéről önként lemondtunk a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozással. Jobb lett volna kimaradni? Lehetett/lehet kimaradni egy ilyen adottságú országnak, mint Magyarország?

Másrészt akár tetszik, akár nem, Magyarország része a globális világgazdaságnak – pontosabban e világgazdaság félperifériájának. És aki azt hiszi, hogy ebből ki lehet szakadni, az nagyon tudatlan vagy álmodozó. A globális világ központja pedig Amerika.

Harmadrészt: ahogy elnézem magunkat, lényegében a függésünk, mások beavatkozása a legfőbb remény arra, hogy nem süllyedünk egy közép-ázsiai, posztszovjet féldiktatúra szintjére.

De akkor se tudok tiszta szívvel örülni az amerikai nagykövet nyilatkozatának.

Szerző: rás  2011.08.30. 00:57 24 komment

Címkék: usa globalizáció magyar sziget szuverenitás mark palmer

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr344929475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pocakos 2011.08.30. 12:43:49

Többször elolvastam a nagykövet asszony nyilatkozatát. Én nem érzek benne SEMMI "beavatkozást". Ellenkezőleg, írásodban érzek (egy mérhetetlen) Amerika-ellenességet. Jobban el tudnám fogadni véleményedet, ha az nem Amerika-, hanem Fidesz (OV) ellenes lenne, és azt sejtetnéd, hogy ez a nyilatkozat "megrendelésre" készült. Hiszen csak az áll benne, hogy *üdvözlik* a kormányt. A "belügyekbe való beavatkozás"-t, pedig akár a Jobbik vagy a kuruc.info is írhatta volna.

Ismeretlen_10155 2011.08.30. 16:32:48

@rás (poszt): ahogyan írod is, az USÁtól és a globális piacgazdaság rendszerétől való függésünk ténykérdés. bármilyen ideológia felől szemlélem azonban, végső soron oda jutok, hogy a gondolatmenetedben a liberális demokrácia, mint önérték kerül szembe a liberális demokrácia egy másképp (rosszul? antidemokratikusan? hamisan?) értelmezett modelljével; ezt az ellentmondást a "liberális demokrácia" fogalmának dekonstruálásával, elkülönböztetésével szerintem nem lehet föloldani. a liberális demokrácia értékei vagy univerzálisak és így önmagukért értékesek (ergo megvédendők -- mindegy, hogy ki vagy kik által), vagy nem azok, akkor azonban maga a "liberális demokrácia" szempontjából szemlélve irreleváns, hogy a világrendszer vezető hatalma beavatkozik-e a szövetségi rendszerébe tartozó országok belügyeibe vagy sem. (egyébként a sokszor csupán az Egyesül Államok hátsó udvarában lévő Közép-Amerikában nemegyszer támogatott antiliberális és antidemokratikus rezsimeket is a mai egyetlen szuperhatalom, tehát annak szerintem mindenképpen örülnünk kell, hogy Magyarországgal kapcsolatban most és itt nem ez a szándékuk; vagyis Európában nem akar Amerika csupán tőkésként föllépni, hanem -- ha a latin-amerikai előzmények fényében sok szempontól tényleg elég hiteltelenül -- a liberális demokráciát óvó gyámként.)

Ismeretlen_10155 2011.08.30. 16:39:27

az utolsó bekezdésem helyesen fogalmazva: (egyébként a sokszor csupán az Egyesül Államok hátsó udvarában lévőnek tételezett Közép-Amerikában nemegyszer támogatott antiliberális és antidemokratikus rezsimeket a mára egyetlenként megmaradt szuperhatalom, tehát annak szerintem mindenképpen örülnünk kell, hogy Magyarországgal (és Közép-Kelet-Európával) kapcsolatban most és itt nem ez a szándékuk; az USA Európában nem akar csupán kőszívű tőkésként föllépni, hanem ugyan a latin-amerikai előzmények fényében sok szempontól tényleg elég hiteltelenül, de a liberális demokráciát óvó gyámként tételezi föl önmagát.)

Ismeretlen_46946 2011.08.30. 20:01:37

@drc: Már sokszor kiderülhetett, hogy nem vagyok a liberális demokrácia feltétlen híve - igaz, elszánt ellenfele sem. A fő problémám nem az elvvel, hanem a rá (néha naivan, néha dilettánsan, néha képmutatóan) hivatkozó gyakorlattal van. A fenti eszmefuttatás sokkal inkább (nyilvános) gondolkodás, mint állásfoglalás. Az amerikai külpolitikáról amúgy az a véleményem, hogy - a világ minden más országáéhoz hasonlóan - kizárólag vagy elsősorban önérdeket, néha rosszul, rövidlátó módon (lásd pl. a muszlim terrorizmus felépítése Afganisztánban a 80-as években) felfogott önérdeket képviselt mindig.

Ismeretlen_10155 2011.08.30. 20:17:02

@rás: tudom, hogy nem vagy a liberális demokrácia -- és vele együtt a fukuyamai értelemben vett véget ért történelem filozófiájának -- feltétlen híve (utóbbinak magam sem igazán), de művelt, az absztrakt gondolkodás képességét sem mellőzni kénytelen, rendszerekben is gondolkodni tudó ember vagy. elsősorban ezért írtam, amit írtam, nem annak ürügyéből, hogy szűkeszű módjára lekomcsizzalak. (sosem akartalak sértegetni, az ehhez való ürügygyártás egyébként sem jellemző rám.) amit az afganisztáni iszlám terrorizmus támogatásáról és felépítéséről mondtál, az egyébként azt is megerősíti, amire fentebb az USA külpolitikájának részleges hiteltelenségeként utaltam.

Ismeretlen_46946 2011.08.30. 21:29:10

@drc: Meg se fordult a fejemben, hogy "lekomcsiznál". Köszönöm igazán hízelgő véleményedet. :) Viszont amit írtam, az - legalábbis számomra - nem filozófiai probléma, inkább politológiai: mi az értelme a szuverenitásnak napjainkban; mi a a globalizáció és az állami szuverenitás viszonya; mi az Egyesült Államok nemzetközi, világcsendőri szerepe, illetve nekem, 2011-ben ebben az elb...tt országban élő baloldali értelmiséginek mit kell róla gondolnom. Ettől még persze helye van a te részint elvontabb, részint a liberális demokrácia tiszteletéből indító problémaértelmezésednek is. Egy közös pontunk persze már van ebben is: az amerikai politika hiteltelensége, képmutatása. De ez erkölcsi kérdés. Márpedig én a politikát nem tartom szükségképpen az erkölcsi ítélet alá tartozónak. Talán erről is szól a bejegyzésem.

Ismeretlen_10155 2011.08.30. 21:47:27

@rás: valóban a liberális demokrácia értékeinek tiszteletéből indítottam az eleve is absztraktnak szánt kritikát (nyitva hagyva persze egy másféle gondolkodás felé is a kiskaput), és elismerem, hogy a Te gondolatvilágod úgy integráns, ahogyan van, de végre találtam valamit, amibe gond nélkül beleköthetek! tudom, hogy sok mindenki sok minden másért műveli és/vagy elemzi a politikát, tudom, hogy a látszatokban ez inkább a tömegek manipulálásáról, mint az erkölcsről szól, de hogy a politikum megszűnt volna a leglényegibb, legesszenciálisabb módon morális problémának lenni, azt nem gondolom.

Ismeretlen_46946 2011.08.30. 21:57:17

@drc: Azt hiszem, az utolsó mondatoddal közelebb vittél ahhoz, hogy megértselek. Más kérdés, hogy alapvetően nem értek egyet veled. Hogy ez cinizmus-e vagy csak realizmus, az persze megítélés kérdése. :)

Ismeretlen_145118 2011.08.30. 23:58:26

http://tinyurl.com/4xvsvmv

egy nagyi 2011.08.31. 01:05:49

borosta:elolvastam a Demokrata cikkét, nagyon sok Damoklész kardjaként fejünk felett lebegő problémát érint. Itt csak egyet emelnék ki, hogy Obama januári találkozóján a kínai elnökkel miért nem játszotta el a világcsendőr szerepét.Úgy tudom az USA tizenháromezer milliárd dollárral tartozik Kínának. rás:én sohasem tudtam a politikumot esszenciálisan morális problémának gondolni.Ez a kétkedés, ami benned most végbement engem mindig kisér. A szuverén Mo.csak lázálmokban jelenhet meg az emberek agyában.Amerika mindenbe beleszól az igaz, de tükröt is mutat rólunk, amibe nem mindig jó belenézni,persze sokszor bár ne tenné. Lásd:Irak.Félő olvasván ,mint írtam a borosta által ajánlott cikket, sodródunk egy újabb háború felé.Ha így lesz, akkor Mo. egy újabb egyezmény következtében megszűnik önálló állam lenni, de remélem ez csak félelem bennem.

Ismeretlen_46946 2011.08.31. 01:45:54

@borosta: kösz a linket, a cikk tényleg érdekes, sok elgondolkodtató és sok vitára ingerlő gondolat van benne. (Bevallom, sok éve - mióta saját pénzből olvasok újságot - nem volt a kezemben Demokrata, amelyről jó másfél évtizede kialakult az a véleményem, hogy elmebetegek írják elmebetegeknek; erre az írásra ezt természetesen nem mondanám.) De: "Egy angolszász vagy épp francia értelmiségi csoport kritikája nem sokkal objektívebb, mint Bin Laden nyilatkozata, amikor bűnösnek és züllöttnek minősíti a Nyugatot. Hiszen mindkettő ugyanazt teszi: saját szubjektív értékeit abszolút igazságként beállítva oktatja ki a más történelmi fejlődésű országok és kultúrák gyermekeit." Ez az a "posztmodern" hazugság, az "anything goes", amely az angolszász (konzervatív) liberalizmussal szembeni minden fenntartásom ellenére azt mondatja velem, hogy álljunk meg! Nem lehet, nem szabad relativizálni alapvető dolgokat. Én is azt gondolom, hogy nincs "abszolút igazság", igazságok vannak, de ezek nem egyenértékűek. Úgy értem: választanunk kell közülük; nekünk, gondolkodó, morális lényeknek tudnunk kell választanunk az értékek között, és én nyilván az európai értékeket fogom választani nem bin Ladenét. És az "európai" értékválasztásomból következően azt is tudom (tudnom kell), hogy bin Laden nem azonos a muszlim kultúrával, a muszlim világgal, a muszlim értékekkel.

egy nagyi 2011.08.31. 01:57:49

rás:teljesen igazad van,az értékek felismerése és a kultúrkincsek megőrzése a feladat.Csak hát sok ember éhes!

Ismeretlen_145118 2011.08.31. 02:56:41

egy nagyi: szívesen. Rás: nyilvánvaló, h közelebb áll hozzánk az európai értékrend, arról nem is beszélve, hogy a két világégés óta azért ez az értékrend számunkra relatíve nagyobb létbiztonságot nyújt (fizikailag). Viszont fel kell ismerni ennek az értékrendnek a határait is. Szerintem az a rész találó, ahol arról ír, h a mi általunk exportált demokrácia ereje, a mi gyöngülésünkkel együtt gyöngül (Amerikának azért Kína esetében tényleg nem esik nehezére mostanság a demokratikus meggyőződését háttérbe szorítani). Ráadásul a nyugati demokrácia abban a fázisában van ( http://tinyurl.com/3hhv7nh ), amikor saját háza táján kell rendet raknia, Nietzche morál felfogása alapján (miszerint a morált is az amoralitás hozta létre) a nyugati demokrácia kissé a szabadságjogokat visszanyirbáló "kiigazítására" kényszerül (az más kérdés, h kinek jó ez, erről a társadalom nevelői bejegyzésemben írtam). Szóval nem a liberalizmus beszél belőlem (attól elég távol vagyok a kérdések nagy részében), hanem az, hogy egyre inkább egy illúziónak érzem az egészet Amerikával az élen. Ugyanakkor mégis feltétlen híve vagyok egy erős, a szabadságjogokat kellő kritikával kezelő demokráciának, amely meg tud védeni minket a Breivikhez hasonló ámokfutó bolondoktól.

Andris 2011.08.31. 11:06:37

Érdekes az eszmecsere. A téma egyik legfelkészültebb magyar képviselője, volt tanárom az egyetemen, Bíró Gáspár. Érdemes tőle elolvasni ezt-azt. http://ajkold.elte.hu/doktoriiskola/pol/torzstagok/Biro%20Gaspar%20-%20Publikaciok.pdf

Ismeretlen_46946 2011.08.31. 11:18:37

@Nagyi: a kultúra szót én most tágabb értelmében használtam, élet- és gondolkodásmódot értve rajta. és persze igazad van: "sok ember éhes", és ennek kezelése nem a demokráciát, hanem a diktatúrát preferálja. @borosta: a végén kezdem: Stoltenberg norvég miniszterelnökkel értek egyet, aki szerint egy fasiszta/pszichopata véres tette nem lehet ok arra, hogy egy egész társadalom lemondjon a szabadságról. Egyébként nincs az a diktatúra, amely a mai technikai körülmények között száz százalékos biztonsággal megóvhat minket a Breivikhez hasonló ámokfutóktól. Az igazi kérdés a nyugati társadalmak számára - Amerikától a nyugat-balkáni Magyarországig - valóban a korábban szinte korlátlannak tekintett egyéni szabadságjogok és (a szélsőséges liberális - Hayek, Ayn Rand - felfogás szerint nem is létező) társadalmi érdek, társadalmi felelősség újbóli összehangolása, s ezen belül az állam, illetve a társadalmi önszerveződések, autonómiák szerepének megtalálása. A 11-es kommentemben azt írtam: választani kell az európai értékrend és bin Laden értékrendje között. De látnunk kell, hogy az al-Kaidát, a muszlim terrorizmust (figyelem! európai, keresztény talajon is kialakult, sőt létezik terrorizmus, a 70-es évek NSZK-jától, Olaszországától a máig nyúlóan Észak-Írországban, Spanyolországban stb.) elsősorban a nyugati demokráciafelfogás erőszakos exportjának kísérlete (+gyarmatosítás + hidegháborús játszmák) szülte. Az Öböl-háború nemcsak az olajról és Szaddám Huszein nem létező fegyvereiről szólt, hanem az amerikai konzervatívok ideológiai alapú demokrácia- és nemzetépítő elképzeléseiről is az arab világban. (Ez ismétlődik most Észak-Afrikában.)

Ismeretlen_10155 2011.08.31. 11:34:59

@nagyi: az, hogy sok ember éhes marad, a rendszer sajátosságaiból következik. volna persze olyan rendszer (az elmúlt százvalahány évben kísérleteztek néhánnyal), ahol az a cél, hogy nem maradjon éhes senki, de az az igazság, hogy ennek a megoldása nem megy anélkül, hogy erőszakkal el ne vegyen a társadalom tagjaitól az állam. az meg ugye néhol nem csak a társadalom igazságba és az új rendbe vetett bizalmát vágta gallyra extra rövid idő alatt, de néhol végső soron egyenesen oda vezetett, hogy még több ember éhezett. @borosta: nem kell félni leírni, hogy az a politikai rendszer, amiben akár Magyarországon is a mai napig (bár lényegi tekintetben természetesen egyre kevésbé) létezünk az az ún. liberális demokrácia. nem feltétlenül muszáj a szókapcsolatot a nyugati demokrácia szintagmával helyettesíteni, mert néha e kettő nem jelenti ugyanezt (nyugati demokráciáról pl. történelmi értelemben is beszélhetünk, és hiszed vagy sem, de pl. a náci német állam is demokráciának tételezte föl önmagát). nyugi, maga a szó még nem "fertőz meg", csupán az emberi szabadságjogok gyakorolhatóságának módjára utal. azt, hogy egy ilyen társadalom megvédje magát a Breivik-féle (vagy akár a nem Breivik-féle) terroristáktól, szerintem nem lehet valóban hatékonyan megoldani. van egy biztonságpolitikát tanuló barátom, szerinte ha valaki elszántan ölni akar, azt többnyire nem lehet megállítani vagy jó útra téríteni. a lényeg -- szerintem -- egyébként is az, hogy mit kezd az ilyen tragédiákkal a társadalom, hogyan dolgozza föl. ebből pedig a norvégok liberális demokráciája most is kiválóra vizsgázott.

Ismeretlen_145118 2011.08.31. 15:43:42

drc: ez a nyugati demokrácia elnevezés, most Oswald Spengler nyugat alkonya kifejezéséből "ragadt rám". Ma vettem ki a könyvtárból az első kötetét, Nietzche estére, Spengler napközben alapon:) Rás, drc: még a ras-féle elképzelést látom a legéletképesebb alternatívának ("társadalmi felelősség újbóli összehangolása, s ezen belül az állam, illetve a társadalmi önszerveződések, autonómiák szerepének megtalálása."), de ettől függetlenül a főcsapás a gondolkozásomban most az, h a demokráciában egy valami fontosabb a szabadság jogoknál a biztonság (biztonság az átlag ember szintjén, biztonság a befolyásosak szintjén, valamilyen szinten mind a kettőt sértette például a londoni zavargások tömkelege). Ugyanakkor a gazdasági törvényszerűségek elég rossz jövőt jósolnak, úgy hogy a mai demokrácia nem hiszem, hogy a jövő társadalmi rendje lesz (érdekes, h sok disztiópiában, akár az 1984-ben is a közösség félelméből táplálkozik, Orwell zsenijét mutatja, amikor a vezetők szándékosan fenntartják a látszatát az örökké tartó háborúnak, de Alan Moore képregényéből készített V, mint vérbosszúban is ezzel találkozunk). Így az a képlet, ami a korábbi általam küldött (9.komment) cikkben van, hogy a gazdasági törvényszerűség, ami a forrás csökkenéséhez vezet, és a gondolatot tovább vezetve félelmet generál a demokrácia mai formája ellen hat. Ezt láton Thilo Sarrazin esetében is, amikor szociáldemokrataként kelt ki a bevándorlók ellen és a saját pártja még nem is foglalt állást vele szemben, vagy a szélsőjobb demagógia erősödésében. Ugyanakkor érdemes előrángatni egy másik írást is ( www.virtus.hu/index.php ), ebben A hullám című filmről ír egy srác (a film egy 1967-es valós kísérleten alapszik), mondjuk az írás már ott megbukik, h a srác azt sem ismeri fel, hogy a filmben az osztályközösség által létrehozott fiktív mozgalom nem autokrácia, pedig még a filmeseknek is az volt a szándékuk, sőt még annak idején Ron Jones 1967-es kísérletében is a náci mozgalom mechanizmusát akarta tanítványainak szemléltetni, mivel a tanárnak csupán egyetlen autokrata megnyílvánulása volt, amikor feloszlatta a mozgalmat, a többinél valójában a közösség mechanizmusát aknázza ki. Mindenesetre ez az írás alkalmas arra, h felvesse a mai demokrácia egy újabb problémáját, amiről a srác hosszasan értekezik. Noha az általa elmondottak kritikájaként feltétlen beszélni kell a milgram-féle kísérletről és az arra épülő standford kísérletről.

Ismeretlen_145118 2011.08.31. 15:46:06

na a fenti kommentben megadott link besült, itt az elérhetősége: http://www.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=100583

Ismeretlen_46946 2011.08.31. 19:41:01

@borosta: Mellékszál, de az SPD vezetői elhatárolódtak Sarrazintől, s maga a párt főtitkára is nyilvánosan egyet nem értését fejezte ki azzal, hogy a párt etikai bizottsága nem zárta ki Sarrazint. Viszont lemondatták a Bundesbank vezetésében betöltött tisztségéről. A valódi kérdés a kommentedben a szabadság és biztonság viszonya, egyensúlya. Erre senki nem tudja a választ szerintem. és tény az is, hogy Európában és nálunk is a létbizonytalansággal - amit nemcsak a bevándorlás, hanem a gazdasági válság idéz elő - nő a "rend" iránti igény, vagyis egy autokrata kormányzás lehetősége (veszélye).

Ismeretlen_145118 2011.08.31. 22:06:07

ras: én a kizárásának a kérdésére gondoltam. most bekezdtem Spengler nyugat alkonyát, és az első 80 oldalt átolvastam, érdekes ez a kultúra-civilizáció párosa, és a görög-római analógiája.

Ismeretlen_10155 2011.09.01. 09:38:29

@borosta: A Hullám c. filmben látható kísérlethez szeretnék megjegyzeni pár dolgot. 1) az valóban helyesen interpretálod, hogy a döntési mechanizmusok egy része nem antidemokratikusan zajlottak közösségen belül, mégis valami, a náci mozgalomhoz hasonló alakult ki. nos, ez azért van, mivel nem intézkedtek helyesen a kisebbségek jogi és gyakorlati védelméről, a jogsértő magatartások vagy jogkövető álcába burkolt jogsértő célok kivédéséről. egy valóban liberális demokrácia (Fro. Németo. vagy az USA) hathatósan intézkedik ezek felől, így nem válhat a demokráciájuk a "többség zsarnokságává", amely pl. a fasiszta államok kiépülésének kezdeti szakaszát (is) jellemzi. 2) persze -- nálad is -- fölmerült a kérdés, hogy mit lehet ilyenkor tenni, mi a recept a pszeudofasiszta berendezkedés elkerülésére? Klaus Fritzsche, a német fasizmus (és persze más fasizmusok, pl. a chilei Pinochet-féle állam, vagy Franco diktatúrjának) avatott kutatója, aki a fasiszta állam létrejöttét a fejlett kapitalizmus válságának tüneteként, a valódi gazdasági megoldást elodázó erőszakos rezsimnek tartja, csakis egyféleképpen látja már a kialakulásának legelején elfojhatónak az ilyen jellegű össztársadalmi szinten elharapózó radikalizmust: "A fasizmus ellen mit sem használ a parlamentáris demokráciának autoriter rendszerré történő átalakítása, amelynek során felszámolnak minden, hosszú és nehéz harcok árán kivívott társadalmi jogot, emancipatórikus eredményt és jogállami biztosítékot." ezért éppenséggel ezeket a jogi biztosítékokat, emancipatórikus eredményeket (vagyis a kisebbségi jogokat, a nők jogait stb.), társadalmi progressziót jelentő elméletet és gyakorlatot kell megerősíteni az ilyen gazdasági és demokratikus válsághelyzetekben.

Ismeretlen_46946 2011.09.01. 11:24:27

@drc: Jó, jó, de mi van, ha Orbán Viktor nem Fritzschét olvas, hanem a Kis führerképzőt? Egyébként az általad idézett gondolat arról szól, hogy a fasizmussal szemben nem eszköz az autoritarianizmus (Marx és Lukács György klasszikus hasonlatával: az Ördögöt nem lehet Belzebúbbal kiűzni). De az én gondom (a mi gondunk) magával a kiépülő, máris fasisztoid vonásokat hordozó autoritárius rendszerrel van. Vagyis: 1./ Nagyon bizonytalan a határ fasizmus és autoritarianizmus között: nem minden autoriter rendszer fasiszta, de minden fasizmus - a mozgalmi időszakon túllépve, államhatalommá válva - autoriter; 2./ Az autoriter rendszer ellen, a demokrácia védelmében nyilván csak korábban, még a demokratikus időszakban lehet törvényi biztosítékokat kiépíteni. A '89-es "alapító atyák" azt hitték, hogy e tekintetben nagyon körültekintőek voltak. Vagy tévedtek, vagy önmagukban az alkotmányi, törvényi biztosítékok keveset érnek.

Ismeretlen_145118 2011.09.01. 11:29:51

drc: sajnos ezekre a "pszeudofasiszta" rendszerekre tényleg nincs normális recept, itt van például a standfordi börtön kísérlet, ott is hiába csak az őrök egy harmada volt ténylegesen szadista hajlamú, a többiek is olyan fenn hangokkal, h a rendet fenn kell tartani behódoltak nekik. A kutatást végző Zimbardo naplórészletében leírtak ellen valóban minden demokratikus államnak kötelessége fellépni: „Hat nap elteltével véget kellett vetnünk a játékbörtönnek, mert amit láttunk, iszonyatos volt. Többé már nem volt nyilvánvaló sem számunkra, sem a legtöbb kísérleti személy számára, hogy hol végződnek ők és hol kezdődnek szerepeik. A többség valóban »rabbá« vagy »börtönőrré« vált, és többé nem voltak képesek tisztán különbséget tenni a szerepjátszás és saját személyük között. Viselkedésüknek, gondolkodásuknak és érzéseiknek szinte minden aspektusában drámai változások következtek be. Nem egészen egy hét alatt a bebörtönzés élménye (időlegesen) elmosta az egész addigi életük során tanult dolgokat; felfüggesztette az emberi értékeket, kikezdte az énképüket, és az emberi természet legtorzabb, legközönségesebb, legpatologikusabb oldala került felszínre. El kellett borzadnunk, amint láttuk, hogy egyes fiúk (»őrök«) úgy kezelnek másokat, mintha hitvány állatok lennének, örömüket lelik a kegyetlenségben, miközben mások (»foglyok«) szolgálatkész, engedelmes, dehumanizált gépekké váltak, akiket csak a menekülés, a saját egyéni túlélésük, valamint az őrök ellen halmozódó gyűlöletük foglalkoztatott.” DE ha Oswald Sprengert vesszük alapul, akkor azt is látni kell, h a mai demokráciában már más törvényszerűségek uralkodnak, mint amikor ezt az államformát a mi akkor még kultúránkban a felvilágosodáskor meghonosították (Spengler szerint a kettő kapcsolata kábé olyan, mintha a görög demokráciát tennénk a legjobb esetben a római demokrácia mellé. Vagy nem tudom, h mennyire jó példa, de olvastam még egyszer lelkesedésből de Gaulle naplóját, és megmaradt nekem, amikor megreformálta a francia köztársaságot. "ezért éppenséggel ezeket a jogi biztosítékokat, emancipatórikus eredményeket (vagyis a kisebbségi jogokat, a nők jogait stb.), társadalmi progressziót jelentő elméletet és gyakorlatot kell megerősíteni az ilyen gazdasági és demokratikus válsághelyzetekben." ezzel teljesen egyetértek. Ezek erősítésére szükség van. Noha én az erőszakos női egyenjogúsítástól meg tudok örülni, volt olyan munka, amit azért nem tölthettem be, mert nőt akartak felvenni, h kijöjjön a kvóta. Ez részben azért kérdéses nekem, mert egy cégnek igenis profit orientáltan kell gondolkodnia, ha neki anyagilag nem éri meg nőt alkalmaznia akkor ne alkalmazzon (már mint ez egy állami/eu közösségi plusz juttatásokkal fenntartott rendszerként az esély egyenlőség elég kérdéses formája, ezt inkább a családok szintjén kellene megoldani férj kellő szerep vállalása - persze tudjuk, h kábé hol áll most ez a gondolkodásmód...). NÁLAM folyton a társadalom a kétséges elem, mert folyton ott a 70-es IQ-jú társadalom disztiópiája előttem. Ráadásul a vonaton és egyéb tömegközlekedési eszközön ülve a társadalom nagy átlagát hallgatva néha ezektől az emberektől hallom vissza a demokráciától legelrugaszkodottabb elképzeléseket. A demokráciához intelligencia kell a közösségi intelligencia egy bizonyos szintje alatt bármit teszünk nem lehet már demokráciáról beszélni. Ezt az elképzelésemet erősítette meg, most egy másik aspektusból Spengler. De lényegében eddig, amit olvastam tőle a szükségszerűségek vezérelte demokráciában egyezek vele (már azelőtt, h őt olvastam volna).

Ismeretlen_10155 2011.09.01. 13:37:48

@rás: az egyszerűség kedvéért közöltem, hogy mely rendszereket tekinti pl. fasisztának Klaus Fritzsche; szerinte a fasiszta mozgalmak a tőkés nagypolgárság segítsége és/vagy legalább hallgatólagos (és anyagi!) támogatása nélkül nem lehetséges, hogy a fasiszták állampárttá avanzsáljanak. fasisztának egyébként Fritzsche -- a nemzetközi baloldali diszkurzus alapján -- minden olyan önmagát konzervatívnak tételező autoriter diktatórikus rendszert nevez, amely totalitariánus rendszert épít ki. @borosta: a 70-es IQ-jú átlag választópolgárok demokráciájától valóban félni kell, de megfelelő (és elég okos alapító atyák által kimunkált) jogrendszerrel ki lehet védeni a efféle okokból származó problémák jelentő részét. nem akarok mindig az USÁ-val példálózni, de ott azért elég jól működik a rendszer ahhoz, hogy megnézhessük, mitől. de ha nem az amerikai államépítést, akkor a skandináv államokat kellene megnézni okával. uff! -- én szóltam.