„Holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány?” Valamitől ez a kb. 80 éves giccsesen/romantikusan bugyuta Eisemann-sláger zümmögött a fejemben, ebből indult ez a bejegyzés, amelyet úgy kell majd megszakítani, különben sose lenne vége.

Kezdjük hát ezzel, egy már idézőjelbe tett változattal a feledhetetlen Kiss Manyitól:

Amikor a youtube-on kerestem, nem ez volt az első találat, hanem a Sorstalanság c. film részlete.

Álom – rémálom. Érdekes nemzetkarakterológiai elmélkedésre adhatna alkalmat, hogy az általam ismert nyelvek közül a magyar az egyetlen, ahol létezik ez a szópár.

*

A magyar nyelv értelmező szótára:

Álom

1. Bizonyos látási és hallási képzeteknek, emlékezetünkben lappangó képeknek rendezetlen és akaratunktól független sorozata, melyet alvás közben észlelünk. Érdekes álom, rossz álom, szép, szomorú, zavaros álom; álmot fejt, álmot magyaráz, álmot lát; elfelejti álmát.

2. <Csak egyes szókapcsolatokban:> alvás. Édes álom, könnyű álom, nehéz álom; mély álom; téli álom; elkerüli az álom a szemét; álom jön a szemére, az igazak álmát alussza… Ne vidd el v. ne vigye el az álmunkat (tréfás).

3. Alvásra való hajlandóság; álmosság. Elnyomja az álom; álom nehezedik a szemére, szempillájára; kimegy az álom a szeméből…

4. (átvitt értelemben) A szabadjára engedett képzelet képei; ábránd, képzelődés, elképzelés. Az álmok világában él; álmában sem gondolta volna.

*

Nem teljes a felsorolás, persze, hiszen ott van például az álom mint halálmetafora:

"...Meghalni - elszunnyadni - semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni - elszunnyadni - és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban..."

De ha már Shakespeare, akkor a Szentivánéji álom is:

„Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk:
Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.
E csekély, meddő mesét,
Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy,
Másszor aztán jobban megy.
S amint emberséges Puck
A nevem: ha megkapjuk,
Hogy most kímél a fulánk,
Jóvátesszük e hibánk,
Máskint a nevem ne Puck
Legyen inkább egy hazug.
Most uraim, jó`tszakát. -
Fel, tapsra hát, ki jó barát,
S Robin megjavitja magát.”

Mindkét Shakespeare egyúttal Arany János, úgyhogy önként adódik:

„Majd az édes álom pillangó képében
Elvetődött arra tarka köntösében,
De nem mert szemére szállni még sokáig,
Szinte a pirosló hajnal hasadtáig.
Mert félt a szunyogtól, félt a szúrós nádtól,
Jobban a nádasnak csörtető vadától,
Félt az üldözőknek távoli zajától,
De legis-legjobban Toldi nagy bajától.

Hanem amidőn már szépen megpitymallott,
És elült a szúnyog, és a zaj sem hallott,
Akkor lelopódzott a fiú fejére,
Két szárnyát teríté annak két szemére;
Aztán álommézet csókolt ajakára,
Akit mákvirágból gyüjte éjtszakára;
Bűvös-bájos mézet, úgy hogy édességén
Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén.”

*

Lexikonokban is megnéztem az alvás címszót (van, aki ilyenkor dühösen/unottan abbahagyja a bejegyzés olvasását). A Magyar nagylexikon azt írja, hogy az álom „az alvás fázisaira jellemző elmebeli (mentális) folyamat”, amelyet a többi között „külső inger nélkül létrejött, túlnyomórészt látási érzékcsalódások, hallucinációk jellemeznek”, s ezek valóságosnak tűnnek az egyén számára. „Az álomban bizonytalanságok, váratlan ugrások, logikátlanság, lehetetlenségek, meg nem felelések is mutatkoznak”, és jellemzőek lehetnek rá erős érzelmek, pl. aggódás, szorongás is. Az álom tudományos tanulmányozása a 19. században indult meg, hogy aztán a 20. század elején Freuddal új fejezet kezdődjön, ha tetszik, bizonyos értelemben Freuddal és az általa a pszichoanalízis egyik kiindulópontjaként művelt álomfejtéssel (is) kezdődik a 20. század. Freud szerint az álom a tudattalan megismerésének „királyi útja”, egy elnyomott, elfojtott vágy (burkolt) teljesülése. Az álom Freudnál vágyteljesítő funkciót tölt be, elsősorban szexuális vágyakat fejez ki rejtett formában, vannak azonban traumatikus élményeket felelevenítő álmok is. Az álom – mondja Freud – a múlt elfojtott emlékeit, vágyait idézi. A pszichoanalízis másik nagy alakjánál, G. C. Jungnál viszont az álom a személyiség formálódó terveit jelzi előre. (Persze mindketten, valamint sokan mások, még sok mindent mondanak az álomról, de ettől most megkímélem magamat is, meg az olvasót is.)

*

Csontváry: A hídon átvonuló társaság

Pihentetőül csipetnyi képzőművészet. A szimbolizmusnak, a szecessziónak és a szürrealizmusnak is fontos ihletője az álom. Gulácsy Lajos szinte egész munkássága álomképekből áll, ahogy sokan Csontváry képeit is egy álomvilág mozaikdarabjainak látják.

*

Ez meg a fáraó álma a József és a színes, szélesvásznú álomkabát című musicalből, a hét kövér és a hét sovány tehénről, amit a rabszolgának eladott József, Jákob fia fejt meg. Lásd még Biblia és Thomas Mann.

*

 

 

A beszéd teljes szövege

*

Vissza az irodalomhoz. A magyar irodalom talán leghíresebb álomképe a párizsi szín Az ember tragédiájában. A csaknem lenyakazott Danton-Ádám álmából ocsúdva a nagyságot, az eszmét siratja.

E hitvány korban, megvénült kebelnek
Csak a mámor teremt-e hát nagyot?
Mi nagyszerű kép tárult fel szememnek!
Vak, aki Isten szikráját nem érti,
Ha vérrel és sárral volt is befenve.
Mi óriás volt bűne és erénye,
És mind a kettő mily bámúlatos.
Mert az erő nyomá rá bélyegét. -
Óh, mért ébredtem? hogy körültekintve,
Jobban megértsem e kor törpeségét,
Mosolygó arc alá rejtett bünével,
S a megszokás hazug erényivel.
...
Tehát csak álom volt, és vége van.
De nem mindennek. Az eszmék erősbek
A rossz anyagnál. Ezt ledöntheti
Erőszak, az örökre élni fog.
S fejlődni látom szent eszméimet,
Tisztulva mindig, méltóságosan,
Míg, lassan bár, betöltik a világot.

*

Fejezzük be a mi „hitvány korunkkal”: amelyben rémálomként lettek újra aktuálissá régi verssorok.

József Attila Hazám szonettciklusának 5. darabja, a cukros ételekről álmodó szövőlánnyal. Ilyen ma már nincs – amennyiben gyakorlatilag felszámolódott a textilipar (is) Magyarországon.

A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

 

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.

 

Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják

 

a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.

*

Van más, ez Adytól: Álmodik a nyomor

 

Duhaj kedvek Eldorádója,
Száz tivornyás hely, ne bomolj.
Csitt, most valahol, tán Ujpesten,
Húszesztendős legénynek vackán
Álmodik a nyomor.

 

Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó,
Melle horpadt, válla kiáll,
Arcán zúzos, jeges nedvesség,
Mosolyog. Szent, nehéz álmában
Urabb, mint egy király.

 

Tiszta ágyat és tiszta asszonyt
Álmodik s vígan fölkacag,
Kicsit több bért, egy jó tál ételt,
Foltatlan ruhát, tisztességet
S emberibb szavakat.

 

Kevesebb vért a köhögésnél
És a munkánál több erőt
S hogy ne kellessen megjelenni
Legalább tíz-húsz esztendőig
Az Úr szine előtt.

 

Te, nagyváros, csupán öt percig
Álljon ürítetlen a bor
Dús asztalán dús nábobidnak,
Mert valahol talán utolsót
Álmodik a nyomor.

 

RSS

Szerző: rás  2011.10.27. 23:40 6 komment

Címkék: arany jános martin luther king józsef attila ady shakespeare sorstalanság csontváry gulácsy madách kiss manyi lloyd webber

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr514929424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_10155 2011.11.12. 17:25:04

Kemény István: Több ismeretlenes álom Két szál füstön lóg a Föld, a vékony az enyém, az övé a vastag. Elnyomom a csikket, már nem rakok a tűzre, egy szál füstön lóg a Föld, aztán az is elvékonyodik, elszegényedik, megöregszik, meghal. Azt álmodom, hogy gyilkos leszek, ha nem lesz egy hajszál, ami megtart. Hajnal körül, bibliai tájon balról jobbra átvonul a dátum. Elöl a nyáj: a másodpercek, a perc, óra, nap, majd a hónap, mögöttük végül három fiával elballag a kettes. És reggel lesz, budapesti reggel. Azt álmodtam, hogy gyilkos vagyok, mert voltam már, legalábbis egyszer. Két szál vízszintes füst az égen, repülőszar, egészen friss még. Cigaretta, utca, újság, levegő, és már nincs is kondenzcsík az égen. A gyilkosság a füstbe ment, tudom, benne bújt el, nehogy elkövessék, és van mögöttem valaki a sorban, akire már nem jut felelősség.

Ismeretlen_46946 2011.11.12. 18:29:37

@drc: Köszönöm. Nagyon rendes vagy. :)

Ismeretlen_10155 2011.11.14. 15:58:50

@Rás: ugyan! csak szeretem a helyére (vissza)tenni a dolgokat.

Ismeretlen_58433 2011.11.15. 08:35:15

No, én ezeket "adtam hozzá": 4. KapitányG 2011. 10. 28. 19:32 Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. - Álmomban - mondta - ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. - Lepke - mesélte, - igen, lepke voltam, s a lepke vigan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi... És felébredtem... És most nem tudom, most nem tudom - folytatta eltünődve -, mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? - Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi! Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! - Ő mosolygott: - Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! - Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke őt és mindhármunkat én. (Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma) 5. KapitányG 2011. 10. 28. 19:44 A szív mindig hintára, háztetőre, toronyra, felhőre kapaszkodik, amikor álmodni kezd, de a gyomor csak gyalogosan jár-kel álmában is, mint az éjjeli őr. Nagyon fontos dolog tehát az álomvizsgálatnál megállapítani, hogy az álom, mielőtt hozzánk érkezett volna a maga nagy országútján, habzó paripát kötött-e a kapufélfához, vagy pedig csak innen a mészárostól vagy a pincészetből ballagott át hozzánk. (Krúdy Gyula: Szindbád - Álomképek) 9. KapitányG 2011. 10. 28. 20:43 És Radnóti! Tejízű fehér gyermekek álmait alszom... Még álmaidban néha fölötlik a táj, verseid hona, hol szabadság illan át a réteken és reggel, ha ébredsz, hozod magaddal illatát. (... álom szökell át most a réten és alsó karomra s onnan szememre lép.) ... álmait vigyázza téli ég, ékes szavak alusznak benne s felette kisded hópihék. Álmomban fú a szél már éjjelente ... Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem. És mégis álmaimban gyakorta száz karom van s mint álombéli isten szorítlak száz karomban. ... Fekszünk majd s hallgatom éji füllel a szíveden alvó gond ütemét a sötétben: Hallgatom és várok. S mint ifjú gólyafióka ősszel szállni tanulván meg-megbillen az égen, forgok a bő heverőn. S lassan tovaszállok a jajjal. Átveszem és ütemes dobogása elaltat, elalszunk, - ketten az egy gonddal. S míg elkap az álom, az éjben hallani, csapdos az ősz nedves lobogója sötéten. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ. S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben. Mint észrevétlenül álomba hull az ember, úgy hull az ifjukorból a férfikorba át, ... Hangod befonja álmom,- ... valóság voltál, álom lettél újra ... ... megtöretett testünket az álom, a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor ... Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok, horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már újra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár. 11. KapitányG 2011. 10. 28. 21:08 S eszembe jut az is mikor egy júniusi délutánon szelíden felhőzött a tájon kocsik nyomán a messzi por, a mákvirágok lila szirma lengett és úgy éreztem akkor a szerelmet, mint egy fájó sebet, amelyre nincsen gyógyító orvosság, és ami minden, amiért érdemes, ami az álom, amit kergetünk Óperenciákon, és ami csak addig oly tündéri, amíg az ember keze el nem éri... jaj, mért van az, hogy minden, ami távol, olyan igézőn, fényesen világol és aki mindent, mindent megszerezhet, miért hajszolja mégis azt az egyet, ami nem az övé, nem is másé, hanem csak álom és egy más világé? (Rónay György: Változatok egy régi dalra)

Ismeretlen_46946 2011.11.15. 09:04:59

@KapitányG: Nagyon szépen köszönöm. Mint mondtam akkor is, a Szabó Lőrinc-vers az egyik kedvencem kamaszkorom óta; a gyönyörű Rónay-verset nem ismertem; Radnóti pedig - Radnóti. És persze itt a helye Krúdynak is.

Ismeretlen_46946 2011.11.15. 11:20:25

KapitányG útmutatását követve íme az "elveszett" kommentek: 1. Pocakos 2011. 10. 28. 12:58 der Traum = álom der Albtraum (v. Alptraum) = rémálom 2. royalwithcheese 2011. 10. 28. 15:15 nekem is Shakespeare jutott eszembe: "No nézd, a Mab királyné járt tenálad, A tündérek bábája, oly parányi Alakban jön, mint városi szenátor Mutatóujján a gyűrűs agátkő. Aprócska, kis könnyű fogatba hajt át Az emberek orrán, mikor alusznak. A kerekek küllője nyurga pókláb, A hintó födele egy szöcskeszárny, A hámja finom pókháló-fonál, Gyeplője a hold lucskos sugara. Ostornyele tücsökcomb, rost a szíja. Csöpp, szürkementés szúnyog a kocsis, Félakkora, mint a kövér kukac, Mit rest cseléd a ujjából vakar ki. A kocsiváz egy üres mogyoró, A mókus eszkábálta, vagy a vén szú, Kik ősidőktől tündér-kocsigyártók. Így robban át a szeretők agyán Éjente, és az álmuk szerelem, Udvarló térdén, s udvarlás az álma, Fiskális ujján, és az álma pördíj, Nők ajkain, s álmukban csókolódznak. De Mab ha mérges, szájuk hólyagos lesz, Mivel a habcsók nékik is megárt. Nem egyszer udvaronc orrába vágtat, S az erre már kitüntetést szagol, Máskor dézsmás malacka farkhegyével Csiklandja az alvó papocska orrát És az plébániáról álmodik. Majd átrobog a katona agyán És álma sok-sok nyakszelés, spanyoltőr, Les és roham, aztán öt ölnyi mély, Jó-nagy ivászat; hirtelen a dobszó Pörög fülében, fölriad, ocsúdik, Kicsit szedi a szenteket az égből S megint elalszik. Ő, a Mab királyné, Lovak sörényét éjjel egybefonja, Csombókos hajba süt varázsgubancot S hogy szertebontod, az babonaság. Boszorka ő, a lányt, ha háton alszik, Megnyomja, terhet bírni így tanítja, Hogy jól feküdjön majd asszony-korában. Ő az, ki... Hallgass, Mercutio, hallgass. Semmit beszélsz. Hisz álomról beszélek, Amit csupán a henye agyvelő szült És semmiből a képzelet koholt. Matériája vékony, mint a lég És csapodárabb, mint a szél, mi mostan Észak fagyott keblén kacérkodik, De nyomba megharagszik, délre rebben S csorgó harmatba fürdeti az arcát." 3. rás 2011. 10. 28. 17:33 @royalwithcheese: Ó, igen! Ez gyönyörű, én is nagyon szeretem, de nem jutott eszembe. Kösz. @Pocakos: Kösz szépen. Mivel németből csak homályos gimnáziumi emlékeim vannak, megnéztem az ősrégi Halász Előd-féle Magyar-német nagyszótárat. Ő nem ismerte, csak a lázálmot (Fiebertraum). :) 14. Pocakos 2011. 10. 28. 21:37 #3. rás: A nagyszótárban olvasható, hogy Kreuzfahrt = kereszteshadjárat. Ami igencsak NAGY leiterjakab, mert valójában tengeri (luxus)utazást jelent (cruise). A kereszteshadjárat pedig Kreuzzug (cursade) ;-) A témmához pedig (nemcsak) nagyanyám kedvence: http://tinyurl.com/8x8wqmw 15. Pocakos 2011. 10. 28. 21:56 14. folyt. bocs "crusade" - helyesen. És nagyanyám kedvence németül ismert a világban: Tanzen möcht' ich Jauchzen möcht' ich címen. Itt például az ukrajnai Luhaszkban adják elő németül (orosz-ukrán akcentussal) http://tinyurl.com/723zv7s Emmerich Kalman: "Die Csardasfürstin" Tanzen möcht ich, Елена Босенко, Татьяна Камилова, Игорь Новиков. Луганская областная филармония, Луганский Академический симфонический оркестр. 19. egy nagyi 2011. 10. 28. 23:29 rás:kedves ez a sok versidézet.Nem szeretnék ünneprontó lenni, nekem az első gondolatom,ahogy elolvastam a bejegyzésed:Franz Kafka gyötrődései az álmaival és azok feldolgozása jutott eszembe. Talán a szorongó ember rémálma is? Rémálomhoz még konkrétum,ismerős,84 éves hölgy, beégetett nyilvántartási számmal a karján.Éjjelente arra ébred föl, hogy ezt a számot németül ordítja. Vajh mit álmodhatott? Egy kis Freud:visszatérő álmom, hogy a levegőben magasan repülök és az oldalamon lévő két tenyeremmel egyensúlyozok.Két magyarázatom van erre:1)kislánykoromban mindig csodáltam a madarakat.2)a magzatvízbeni egyensúlyozásra emlékezem álmomban. Elnézéseteket, hogy ily prózai vagyok. 20. rás 2011. 10. 29. 9:39 @Nagyi: nem vagy ünneprontó vagy "prózai"; amit írtál, az szorosan a bejegyzéshez kapcsolódik.