Ritka történelmi pillanat kínálkozik az EU minden területen történő mélyítésére – a nemzetállami funkciók lényegi megnyirbálásával – írja Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója az euróválságot, annak okait és lehetséges kimenetelét elemző (szerintem nagyon érdekes) cikkében. Utóbbival, tehát a megoldással kapcsolatban két fontos szempont a cikk végéről: az egyik, hogy a valutaunió legnagyobb nyertese Németország; a másik pedig, hogy a világ legnagyobb pénzügyi tartalékaival rendelkező Kínának gazdasági és politikai érdeke az euró és általában az Európai Unió stabilitása. E két szempontról pedig az jutott eszembe, hogy Németország a legfontosabb gazdasági partnerünk, Kínát pedig úgy emlegetik „gazdasági szabadságharcot” hirdető vezetőink mint amelynek segítségével – s amely felé – „elrugaszkodhatunk az „európai válságövezettől”.

Ugyancsak saját, előre tolakodó kommentárom az íráshoz, hogy nyilván sokakat ingerel, hogy Inotai "őskövületnek" nevezi a nemzetállamot. Tudjuk, hogy ma Magyarországon (is) sokan úgy hiszik, az európai integráció és általában a globalizáció csődbe jutott, vége van, s jöhet megoldásként a nemzetállami szuverenitás feltámadása. Hát nem. Nem hiszem, hogy a 21. század elejének válságára a 19. század lenne a megoldás. Pontosabban: gazdaságilag, technikailag, kulturálisan elképzelhetetlennek tartom.

Az alábbiakban részletek Inotai András írásából (a teljes cikk itt):

 

„A globális válság kitöréséig a „keleti” bővítés mellett a pénzügyi unió volt az EU legsikeresebb vállalkozása, egyúttal nemzetközileg is elismert „zászlóshajója”.

A gazdasági fellendülés egy évtizeden keresztül elfedte a konstrukciós hibákat. Egyrészt az eurótérség messze nem tekinthető optimális valutaövezetnek. Az utóbbi elméleti alapjainak ugyanis két meghatározó pillére, hogy a tagállamok közel azonos versenyképességgel rendelkezzenek, valamint teljesen szabad legyen köztük a munkaerőáramlás. Ennek egyik eleme sem volt adott, még akkor sem, ha az 1986-ban a bizottság akkori elnöke, Jacques Delors által meghirdetett egységes belső piaci terv ezt előirányozta. Továbbmenve: a pénzügyi unió feltételezi a nemzeti költségvetési politikák összehangolását, sőt részben közösségi irányítás alá rendelését. Ezt a maastrichti kritériumok (a GDP 3 százalékát nem meghaladó költségvetési hiány és a 60 százalékát nem túllépő államadósság) megpróbálták beépíteni a rendszerbe, de anélkül, hogy nemzetek feletti költségvetési szervezet (politika) jött volna létre.”

 

„Németországban az egységnyi munkaerőköltség a legutóbbi évtizedben alig növekedett. Ezzel szemben a déli tagállamokban 25–30 százalékkal nőtt… Egy évtized alatt váltak nyilvánossá azok a versenyképességi különbségek, amelyek már a kilencvenes évek elején is köztudottak voltak.

Ha a maastrichti kritériumok a nominális konvergencia mellett a reálkonvergencia elemeit (pl. kereskedelmi és folyó fizetési mérleg, az export áruszerkezete, technológiai mutatók stb.) is beépítették volna az ellenőrző rendszerbe, akkor ez a probléma idejében kiszűrhető lett volna. A másik rendszerspecifikus hiba az Európai Központi Bank által meghatározott közös kamatból adódik. Miközben ez alap pillére minden monetáris integrációnak, az egyes tagállamok inflációs rátája eltérhet egymástól.

Sőt, eltérő fejlettségű országok esetében normálisnak is tekinthető ez az eltérés, hiszen a sikeres gazdasági felzárkózás közismerten a fejlett országokénál magasabb inflációt feltételez. Ez oda vezetett, hogy a jelentős bérköltség-növekedést mutató és kevésbé fejlett déli tagállamok inflációja meghaladta a központi bank kamatszintjét. Vagyis negatív kamattal lehetett korlátlan mennyiségű euróhoz hozzájutni. Ez az adott helyzetben és az adott rendszerben racionális döntés volt, miközben felelőtlen módon ásta alá a monetáris integráció alapjait. (Analógiaként lásd a magyar lakosság svájci frankban való eladósodását – ez is racionális, de a hitelfelvevők jelentős részétől nagymértékben felelőtlen döntés volt.)”

 

„Három területen lenne szükség érdemi és gyors változtatásra. Egyrészt erőteljesen növelni kellene a költségvetési politika közösségi irányítását. Másrészt – mint minden valutaunióban, amely ugyancsak eltérő fejlettségű és versenyképességű államokat, tartományokat, vagy egyéb területi egységeket egyesít – elkerülhetetlen olyan transzfermechanizmus kiépítése, amely a fejlettebb régióktól a kevésbé versenyképesek felé csoportosít át forrásokat.

Aligha szorul bizonyításra, hogy egy ilyen transzfermechanizmus a jelenlegi uniós költségvetésnél, ami az EU nemzeti jövedelmének 1 százalékát teszi ki (a 2014-2020-as pénzügyi keretről már éles vita folyik), jóval nagyobb összegről szólna. Valójában a költségvetés teljes struktúráját át kellene alakítani. Harmadrészt, pozitív hozzáállásban, ritka történelmi pillanat kínálkozik az EU minden területen történő mélyítésére – a nemzetállami funkciók lényegi megnyirbálásával."

Szerző: rás  2011.11.14. 18:38 14 komment

Címkék: gazdaság eu euró inotai andrás

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr544929510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BB 2011.11.14. 20:03:36

(Off: a Népszabadság igazán megoldhatná már, hogy lehessen csak szövegesen kinyomtatni a cikkeit.) On. Ma reggel elhűlve hallgattam Szijjártó ember epikus szavait, miszerint: http://tinyurl.hu/ZMrL/ Most már valaki elmondhatja a kormány részéről, hogy miért is kell nekünk szabadságharcot vívni? Mi volt a baj eddig? Volt elviselhető árfolyam, voltak befektetések, nagyjából a válságot is elkerültük. Most van (lesz) 27% áfa, 40% eva, az árfolyamot ne is említsünk, galoppozó infláció ésatöbbi. Miért is jó nekünk, hogy visszabasztuk az IMF-et? "Lábra fog állni"? Nyomorult, szerencsétlen féreg.

Ismeretlen_46946 2011.11.14. 21:31:30

@BB: Erős túlzásnak tartom Szijjártót "ember"-nek minősíteni.

Ismeretlen_10155 2011.11.14. 21:48:42

uraim, uraim! lesz itt előbb-utóbb külföldi tőkés annyi, mint a dög, csak előbb még egy-két százezer devizahitel beomlik, egy-két millió egzisztencia darabjaira zuhan és amikor a középfokon vagy jobban képzett munkaerő és a munkaadó közt akkora lesz a különbség anyagilag, hogy előbbi akár korbácsolást is kibír, csak hogy annyit keressen, amiből fönntartja magát, akkor szépen visszaszivárog ide a tőke is. de addig ki kell csontozni a munkavállalót védő jogszabályokkal, végezni kell nagyjából kétmillió ember önbecsülésével meg agyonig kell inflálni a pénzünket, hogy a hülyének is megérje az olcsó munkaerő, aki bagóért meg napi egy marék rizsért melózik 10-12 órát.

Szó-szóró 2011.11.15. 08:01:54

rás: valóban kíváncsi lennék arra, hogy a te baloldali szemléleteddel mennyire egyeztethető össze a "nemzetállami funkciók lényegi megnyirbálása". (Tudom, hogy együtt énekeltük az "és nemzetközivé-é-é-é lesz, holnapra a világ" dalt, de ott azért más volt a cél.) Kicsit mókás, hogy a levitézlett gyurcsók (vagy gyurcsány, valami ilyesmi) már most osztja az észt a Demokratikus Koalíció nevű szervezetből. Szegény baloldal, nehezen bír megszabadulni ettől a lotyaszájú böszme gyerektől.

Ismeretlen_46946 2011.11.15. 08:11:10

@Szó-szóró: abszolút összeegyeztethető, a lényeg ugyanis a nemzetköziség (internacionalizmus, globalizmus, mondializmus, kozmopolitizmus) társadalmi tartalma. Nem tudom, ki szabadul meg nehezebben Gyurcsánytól: a baloldal vagy te.

Ismeretlen_46946 2011.11.15. 09:10:08

@Szó-szóró (kieg.): eltűnődtem azon az érdekes optikai problémán is, hogy én azt írom: "Inotai", s te ezt Gyurcsánynak olvasod.

Andris 2011.11.15. 09:46:16

rás: :) megelőztél szíjjártó dehumanizálásában. Róla meg csak úgy eszembe jutott (és persze a társairól): "- Tudok egy bolygót, egy vörös képű uraság lakik rajta. Az soha egyetlen virágot meg nem szagolt életében. Soha egyetlen csillagot meg nem nézett. Soha senkit nem szeretett. Soha nem csinált egyebet, mint folyton csak számolt. És egész álló nap azt hajtogatta, amit te mondtál az imént: "Én komoly ember vagyok! Én komoly ember vagyok!", és csak úgy dagadt a kevélységtől. Hát ember ez? Dehogy ember! Gomba!"

Ismeretlen_46946 2011.11.15. 11:24:57

@Andris: :))

BB 2011.11.15. 12:02:45

Halkszavú volt kollégám posztja a facebookon: "Köszönjük meg mocskos kormányunknak, hogy ebben a hónapban 14 ezer forinttal magasabb lett a törlesztésünk. ..!.. Ezt nekik!" Beltmaker szóvivő magyarázza már el neki, hogy a mocskosbankok és szemétgyurcsány a hibás, nem a kormányunk.

Ismeretlen_46946 2011.11.15. 12:08:55

@BB: Értem, hogy mi a problémád, de ez a poszt másról szól.

egy nagyi 2011.11.15. 18:22:48

Andris: nagyon finom és kedves vagy, hogy ezzel az örök érvényű alkotással jellemezted a "kevélyeket". Szó-szóró:az egész cikkből csak egy mondatot emelsz ki. Számomra itt sokkal többről van szó, amit Inotai nagyon világosan levezet. Nagyon elgondolkodtam azon, hogy Mo-nak milyen pénzben van a valutaalapja. Meg azon is, hogy valakik még az euró alacsony árszintjén bespájzoltak, s most érdekük az euró magas árszintje ,és így nagy tételben hatalmasat kaszálnak forintban. A nemzeti önrendelkezés vajon nem hívatja ezt szolgálni Magyarországon?Csak kérdezem.Már régóta gondolom, hogy Kína lesz az a gazdasági potenciál, amely az Unió teljes integritását fenn tudja tartani.

Pocakos 2011.11.16. 15:18:51

Mindennek oka Trianon. ;-) Pontosabban a versailles-i béke diktátum, amellyel Franciország az európai "örökbékét" Németország gúzsbakötésében látta. Egyúttal revans az 1871-es iszonyatos vereségért, amit a francia-porosz háborúban szenvedtek el a franciák. A 20-as években Köln polgármester, Adenauer "találta ki", hogy csak akkor lesz béke kontinentális Európában, ha a franciák és a németek "megbékélnek". A béke pedig a gyomron, az emberek hasán keresztül érhető el. Ha mindkét nép "jóllakott", illetve egyforma gazdasági szinten van, akkor nem fog egymással háborúzni. (nincs miért) Adenauer ötletét a II. vh után a megszálló szövetségesek is felkarolták. Ehhez a luxembourgi születésű (francia) Robert Schuman is partner volt. Alapja: a német ipar és a francia mezőgazdaság. Innen indult az egész. Ebből lett a Gazdasági Közösség, ami ma is az! Csak az csatlakozhatott, aki elért egy bizonyos gazdasági szintet. A szovjetrendszer összeomlásával, politikai döntést kellett hozni a hogyan tovább?-ra. Különösen a csóró kelet-európaiakra tekintettel, még mielőtt (esetleg) a SZU (újra) "feltámad". Első lépésként felvették a gazdaságilag hasonló szinten állókat (Ausztria, Svédország, Finnország), akik semlegességük miatt eddig nem csatlakozhattak. Majd "védekező mechanizmusként" kitalálták az EU-t, benne a közös pénzt, és a hozzátartozó "kritériumokat". Ergo, politikailag a keleti csórók is tagok lehettek, viszont a közös pénzben már nem osztozkodhattak! Közben rájöttek, hogy a 100 milliós csórikámék kiváló felvevő piac az eladatlan EU-s termékeknek. Kohl erőltette az ecu-t, majd eurót, mint az adenaueri gondolat folytatását. Sokan ellenezték, mert féltették az erős német márkát. Első perctől világos volt, hogy nem lehet ugyanazt a banki kamatot adni a Közösség különböző országaiban. Mégis vállalták (politikai megfontolásból), mert a közös pénzt kisebb bajnak látták, mint a csóró, csak a tervgazdálkodást ismerő keletiek egyenrangú befogadása. Elvégre az eurózóna országai mind kapitalista alapon nyugodtak (évszázadok óta).

Pocakos 2011.11.23. 12:02:33

Igaz, itt válasz nélkül hagytátok 12-es beírásomat. Viszont rás, lehet, hogy a die Welt-nél is olvassák blogodat (és benne a hozzászólásomat) ;-)) http://www.welt.de/print/welt_kompakt/debatte/article13730548/Deutsche-Frage-2011.html mai vezércikk! ;-))

Ismeretlen_46946 2011.11.23. 13:43:27

Természetesen olvassák. :)) Ha magát a bejegyzést nem is, de Pocakos kommentjeit feltétlenül. Amúgy meg nem gondoltam, hogy reagálnom kéne a hozzászólásodra, amelynek lényegével egyetértek. Ha már így kiprovokáltad, akkor viszont egy kérdésben vitatkoznék. Te összekötöd a versailles-i békét, Németország gúzsbakötését a II. világháború utáni megoldással, amely nem is annyira a német és a francia fogyasztók, mint inkább a termelők (főleg az ipar) egymásrautaltságának, egymáshoz kötésének megteremtésén alapult.