A pénteki órámon még úgy idéztem, hogy "az egyik legnagyobb élő történész"...

"A 20. század egyik legjellemzőbb és legfélelmetesebb jelensége a múlt lerombolása, helyesebben, azoknak a társadalmi mechanizmusoknak a félresöprése, amelyek a korábbi generációkkal összekötik az ember mindennapi gyakorlatát. A század végén a legtöbb fiatal egyfajta állandó jelenben nő fel, melynek semmilyen szerves kapcsolata sincs a korszak közös múltjával. A történészeknek az a dolguk, hogy emlékezzenek arra, amit mások elfelejtenek, ettől lesznek minden korábbinál fontosabb személyek korunkban. Ezért kell azonban többnek lenniük puszta krónikásoknál, emlékezőknél és tudósítóknál, noha ezek is fontos funkciók. 1989-ben a világ minden kormánya, de főleg a külügyminisztériumok nagyon sokat tanulhattak volna egy olyan szemináriumon, amely a két világháború utáni békemegállapodásokat tárgyalta volna, hiszen ezt szemmel láthatólag már mind elfelejtették."

(E. J. Hobsbawm: A szélsőségek kora. A rövid 20. század története)

Szerző: rás  2012.10.03. 11:35 Szólj hozzá!

Címkék: hobsbawm

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr924929641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.