Gerle_Jancsi.jpgVagyis Gerle János építészettörténész, számos nagyszerű - és szép! - könyv szerzője, akiről itt olvasható nekrológ.

De nekem az életem egy darabja volt. Fontos darabja: kamaszkorom legjobb barátja. Máig seb, hogy a barátság elmúlt. Gimnáziumi osztálytársak voltunk, egy fokozatosan kialakuló, négy-öttagú, szoros baráti körben az első és legbiztosabb pont. Nem emlékszem már, hogyan lettünk barátok, az esze vagy a csendes, ironikus humora vonzott-e inkább hozzá. Vagy az, hogy azonosan gondolkodtunk a világról - de ő talán mélyebben, megfontoltabban. Elképesztett az akkor néha értelmetlennek tűnő moralitása. Két epizód ötlik fel erről: 16-17 évesen az 5+1-es gimnáziumi oktatás részét képező "lakatos szakirányú képzés" keretében kalapácsfejet reszelünk a Klement Gottwald Villamossági Művek [Ganz Villamossági Gyár] műhelyében. Unjuk, utáljuk, de lehet közben beszélgetni. Például nőkről, a még csak álmodott szexről. Jancsi arról kezdett "filózni", hogy erkölcsileg megengedhető-e egy prostituált igénybevétele; hogy felelősséggel tartozom-e érte, vagyis hogy az együttléttel - a használatával - tovább lököm-e a "fertőbe". (Vajon miért írom most ezt a szót idézőjelesen? akkor biztosan én is idézőjel nélkül gondoltam.) A másik: egyetem előtt 11 hónapos katonai szolgálatát töltötte Ercsiben, és hosszú leveleket váltottunk (engem akkor még nem vettek fel, itthon voltam, én "vigyáztam" a barátnőjére). Az egyik arról a dilemmáról szólt, hogy ha laktanyaőrségben van, géppisztollyal a vállán, akkor esetleg használnia kell a fegyvert, ha valaki megpróbálna illegálisan behatolni, és ez elviselhetetlen gondolat. Nem volt számára érv, hogy tisztességes szándékkal aligha akarna valaki éjszaka, titokban bejutni, és egyébként is először figyelmezteti... Én - úgy emlékszem - igazából értelmetlenségnek, "műtyúkszemnek" éreztem a problémát... Aztán megértettem, amikor egy évvel később Kalocsán először álltam Kalasnyikovval a vállamon az őrtoronyban.

Nem sokkal később a következetessége, szigorú moralitása vetett véget a barátságunknak. Vagyis ő szakította meg, helyrehozhatatlanul. Politikai okokból. Baráti körünk többségéhez hasonlóan maoista lett, én meg nem. Aztán, a 70-es évek elején malomkerék nagyságú kokárdával a mellén tűnt fel (véletlenül futottunk össze a Kossuth Lajos utcában), s ez az ideológiai választás már végleges volt; s nem tudom, mert már soha nem tudtuk egymással megbeszélni, hogy a politikai vagy a szakmai okok voltak az erősebbek. Mindenesetre Makovecz Imre hűséges híve lett belőle.

1992-ben a Szent István körúton jött szembe. Köszöntünk egymásnak, és tovább mentünk. Aztán este felhívott, hogy ez képtelenség, azonnal menjek át hozzá. Végigdumáltuk az éjszakát; semmire nem emlékszem belőle, csak arra, hogy jó volt - de lehet, hogy szépít az emlékezés. Folytatása nem volt, csak még egy-két véletlen találkozás a 22-es buszon vagy egy Bush látogatása elleni tüntetésen a Szabadság téren (felhívta a figyelmemet az akkoriban közreműködésével restaurált Honvéd utca 6. sz alatti gyönyörű szecessziós házra, és a kezembe nyomta az Élőlánc szervezet szórólapját). Távoli ismerősök felületes cseveje, kényszerű mosolyokkal.

És belül a közös múlt emlékével. Egy mindörökre elsüllyedt világéval, egy őszinte kamaszkoréval.

*

Most halt meg Dave Brubeck is - igaz, ő nem 65, hanem 92 évesen. Különbség.

 

*A század a 20., és a cím utalás Déry Tibor Napok hordaléka c. egykori jegyzetsorozatára

A sorozat korábbi darabjai:

Marihuána, Madrid, Attila

Gyuri, aki Jorge

November 7., Szása

Grisa, Leningrád

Osztaskovo, Internacionálé

Cseh Tamás

Jótékonyság, szolidaritás (Haiti ürügyén)

Az én Kubáim

Apám

Április 4.

Bajusz, katonaság meg sok minden más

Bányász elvtárs

 

Szerző: rás  2012.12.06. 13:35 9 komment

Címkék: 60-as évek Gerle János Dave Brubeck

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr714950792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

defalla 2012.12.06. 16:44:56

Nyugodjanak békében, mindketten!
Nem tudom miért, de az az érzésem, hogy nem becsüljük meg egymást eléggé - s amikor valaki elköltözik az örök vadászmezőkre, akkor felsajlik, hogy miért kell ennek így lennie?
Miért nem tudjuk (királyi többes) megbeszélni a dolgainkat, a közös múltat, s miért kell egyre drasztikusabban védenünk a saját meggyőződésünket? Néha hangosan, néha kiabálva, de sosem azzal a megnyugtató beszélgetéssel, amikor nem akarok megtéríteni valakit, csak elmondani, hogy mi is számít nekem. Ami nem feltétlenül jó, vagy helyes.
De ezért (sem) nem akarok könyvmáglyát látni.

P_o_c_a_k_o_s 2012.12.12. 09:35:40

Megfogadtam, hogy nem “reklámozom” magam, és ide többé nem szólok hozzá. Most mégis megszegem e fogadalmamat. Engem is nagyon megrázott Jancsi halála. Ercsiben hozott össze a sors, aztán az egyetem, az építészet. Két éve (2010) ünnepeltük bevonulásunk 45. évfordulóját. Az egyetemen Sáros Lacival került barátságba. Ők voltak a “népi” irányzat, a Kós Károly követők, majd Makovecz hívők. A talákozón még csak unokájáról beszélt, most viszont egy két éves gyerek maradt apa nélkül. Mi meg egy bajtárs, egy tehetséges kollega és barát nélkül. Isten nyugosztalja!

rás · http://ras2.blog.hu 2012.12.12. 10:17:20

@P_o_c_a_k_o_s: Hogy közhelyes legyek: no lám, tényleg kicsi a világ. Köszönöm a megemlékezésedet.

KapitányG 2012.12.14. 06:00:16

...és egy négyéves...
Isten nyugosztalja.

P_o_c_a_k_o_s 2012.12.14. 09:23:49

Pontosítás:
".....Kedves katonatársak,
Nagyon jóleső itt a dokumentumok rendezgetésénél látnom, hogy megemlékeztek Jánosról.
Nem az unokáiról mesélt akkor, hanem a gyerekeiről.
Unokája csak most márciusban született Svájcban, a mi közös gyerekeink, Dávid és Juli 3, illetve 5 évesek lesznek áprilisban.
Szeretettel üdvözli mindannyiukat
Gerle Éva ....."

véva 2015.06.10. 20:52:56

Kedves rás2, Gerle Jánost sajnálom, mégha nem is most történt, Dave Brubecket pedig köszönöm...most.

véva 2015.06.10. 20:57:52

ja, és a youtube hivatkozás már nem él...