"...Volt egy álmunk – én már régóta nem álmodom ezt az álmot, de jobb kedvű nem lettem ettől se –, EMBERI JOGOK volt a neve. Egy s más valóra vált belőle, nyíltan nem illik és nem szokás semmibe venni, bár a gúnyos mosoly mindenütt ott virít. Ma Magyarországon – másutt nem – a „liberalizmus” a piac kultuszát jelenti s egyfajta elvont pluralizmust. Pedig az 1989-i kelet-európai liberalizmus egyrészt 1968 utáni szabadelvűség volt, amelynek fő képviselői egy időben vonzódtak a (szovjetellenes) új baloldalhoz, másrészt hőseik Magyarországon – Eötvös, Jászi, Bibó – egalitáriusok voltak. A legnagyobb liberális (és republikánus) filozófus, Kant, a nagy francia forradalom híve volt. A jogegyenlőség, a szociális állampolgárság s ami velük jár (az alkotmányosság és a nyilvánosság elve) egalitáriussá tette a liberalizmust. A nem egalitárius liberalizmus konzervatív.

Az egalitárius – alapjogi és szociális értelemben is egyenlősítő – modern liberalizmus nem volt pusztán procedurális, s a népben bízott mindenekelőtt, nem a jogtudó elitekben („a fékekben és ellensúlyokban”, ami most az egyetlen hatékony liberális mítosz a tekintélyelvű, szabadságellenes rezsimektől tartó, művelt kisebbség körében). Ez a liberalizmus pusztul, hőseit – Julian Assange-tól Edward Snowdenig – üldözi a nyugati jogállam. A brutalitástól sohasem idegenkedő brit állam most már a szabad sajtóra is lesújt. 1789 és 1989 szelleme kihunyt. Magam is elhagytam – ha tetszik, elárultam – ezt a szellemet. De én ennél nem kevesebb, hanem több (ha tetszik: „mélyebb”) szabadságot szerettem volna.

Az atomizálódás, a bomlás, a szétzüllés együttállása az autoritárius erőszakoskodással (ennek az együttállásnak a jelei a rasszizmus, a nőgyűlölet, a homofóbia, az öregek és betegek gyűlölete: mindezek végső soron a legalpáribb önzést fejezik ki), a politikai cselekvésképtelenség és az általánosult, kölcsönös gyűlölködés: ezek a kor jegyei. Magyarországon és néhány volt szovjet utódállamban ez különösen föltűnő, de nem egyedülálló. Martin Luther King álmát nem friss ébredés váltotta föl a hűvös és tiszta hajnalban, hanem verítékes, harákoló lidércnyomás..."

TGM nagyívű és elkeseredett írása MLK híres beszédének ötvenedik évfordulóján emberi jogokról, liberalizmusról - a 20-21. századról.

Szerző: rás  2013.08.28. 11:49 5 komment

Címkék: liberalizmus emberi jogok TGM Martin Luther King

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr545481757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2013.08.29. 01:20:20

ras:elolvastam végig a Népszabiba, nem lehet nem elfogadni, amit mond. Innen hogy lehet felállni, ki tudja, jelentkezzen! De ne közhelyekkel!

AvPlaten · http://woed.blog.hu/ 2013.08.29. 12:26:27

Én "csak" az online változatot olvastam. Ez TGM írásai közül - ami egy sima, egy fordított elv szerint működik, ahogy ezt itt már Rás is megjegyezte egyszer - a sima azaz olvashatók közé tartozik.
Izgalmas, érdekes látlelet, de nem nélkülöz egy nagy adag értelmiségi fanyalgást. Nem beszél arról, hogy lassan immár hetven éve annak, hogy Európában nem gyilkoljuk egymást halomra, pedig a XX. században ezt kétszer és igen alaposan tettük. Mintha nem akarná tudomásul venni, hogy a látható/hallható gyűlölködés nem azonos a tevékeny gyűlölettel (az internet nem azonos a társadalommal, sőt, éppenséggel a valóság torz, torzított mása). Hogy a jóléti államok (ahova Kína és más országok felemelkedése és gazdasági ereje ellenére is még minden menekülő, emigráns vágyik) mennyit tompítottak a társadalmi konfliktusokon.
Valóban a nagy álom rémálomnak látszik. Nem mintha bármely álom (Krisztusé, Luther Mártoné vagy Marxé) nem torzult volna. Csakhogy ezek az álmok löknek egyet a világon, minden felkavarodik, majd leülepedik és kezdődik az egész előröl. Ahogy a Biblia is írja: Nincsen új a nap alatt...

rás · http://ras2.blog.hu 2013.08.29. 17:43:28

@AvPlaten: Nem hiszem, hogy "értelmiségi fanyalgásról" lenne szó. Valóban nem ír sok mindenről, amit te (a szocialista realizmus jegyében? - "írjunk a pozitívumokról is, elvtársak!") számon kérsz rajta. Ő ugyanis lényegében egy dologgal foglalkozik: az emberi jogok - részben a liberális értelemben vett, részben a szociális jogokkal kiterjesztett emberi jogok - alakulásával, társadalmi relevanciájával. Európában valóban nem (vagy ritkábban) öljük egymást halomra, bár ugye pl. a szétrobbanó Jugoszlávia nem éppen az örök békéről szólt. Viszont Európát is érintő, beláthatatlan kifutású konfliktusok vannak a Közel- és Közép-Keleten, Észak-Afrikában, hogy az európai muszlim közösségek és az őshonos (egyelőre többségi) társadalmak együttélésének problémáiról ne beszéljünk. TGM most ezekről se beszélt.
Amúgy meg nem hiszem, hogy a liberális álom "rémálommá" vált volna (mint például a kommunista álom). Inkább csak szétfoszlóban van. Kár érte. Is.

AvPlaten · http://woed.blog.hu/ 2013.08.29. 20:03:04

@rás: Távol áll tőlem a szocialista realizmus és a pozitívumok emlegetésnek kényszere. De hogy ne kalandozzunk el és a témánál maradjunk: szerintem az értelmiség frusztrációjának forrása, hogy az új Athén helyett az új Róma valósult meg. Voltak erre utaló jelek már a francia forradalom és a modern Amerika megalakulása idején. Amióta ezek az államok megalakultak, azóta állandóan és egyre inkább terjesztették ki a szabadságjogokat, persze voltak mindig visszaesések, mélypontok is. A legégetőbb kérdésekre azonban (környezetszennyezés, energiaforrások kimerülése, túlnépesedés) úgy tűnik a szocializmusnak, liberalizmusnak és nacionalizmusnak nincsen használható válasza. A szélsőséges, a liberalizmus ellen irányuló mozgalmakkal szembeni válasz (erről bőven ír TGM) pedig liberális alapjogokat kezd ki. Persze szép lett volna, ha hegeli módon fejlődik, terjed a liberalizmus, kiteljesednek az emberi jogok és mindenki jogosult lesz a boldogságra.
Elismerem: válságos, átalakuló időkben élünk és nem egyértelmű, milyen irányba megyünk. Leírja TGM, aztán rápöppent egy szivarra, mi elolvassuk, elképedünk és hátradőlünk kényelmes fotelünkbe...

rás · http://ras2.blog.hu 2013.08.29. 20:59:54

@AvPlaten: "...mi elolvassuk, elképedünk és hátradőlünk kényelmes fotelünkbe..." - ... és gondolkodunk. Tudatosulnak bennünk bizonyos dolgok, amiket csak éreztünk, sejtettünk; talán jobban értjük a világot, ami körülvesz, és talán tudatosabban cselekszünk.

Ezt írod: "A legégetőbb kérdésekre azonban (környezetszennyezés, energiaforrások kimerülése, túlnépesedés) úgy tűnik a szocializmusnak, liberalizmusnak és nacionalizmusnak nincsen használható válasza." Azt gondolom, hogy összecsúsztatsz két egymásba nem illő síkot. Az ideológiák, a "nagy narratívák" nem a gyakorlati problémák megoldására szolgálnak, hanem gondolkodásmódot, gondolkodási keretet, irányt adnak, amelyek alapján megközelíthetjük ezeket a problémákat. Hogy például piacgazdasági, magán- vagy korporatív tőkés alapon akarjuk megoldani az energiakérdést vagy állami, centralizált intézkedésekkel; hogy nemzeti vagy nemzetközi, globális integrációs keretben; hogy a gazdasági vagy a társadalmi (szociális) szempontokat tekintem elsődlegesnek; hogy hogyan viszonyuljon (viszonyulhat) egymáshoz az egyén - a szabad állampolgár - és a közösség (ez is kérdés, hogy a közösség melyik szintje: település, nemzet, emberiség?) érdeke...