Bekezdések Alföldi Róbertnek a bécsi Burgtheater 125. születésnapján elhangzott beszédéből:

"Manapság Magyarországon a független értelmiségiként való létezés lassan egyet jelent a hazaárulással, más szemszögből, ami talán még rosszabb, az elkárhozással. A kritikai gondolkodás, a kérdezés, a figyelem a társadalom állapotára, a történelmünkkel való elkerülhetetlen szembenézés, vállalása önmagunknak – mindez keresztényietlen, gyáva, perverz, dekadens, provokáló művészi és értelmiségi, sőt állampolgári viselkedésnek minősül, és ezért inkább csak eltűrhető, de nem elfogadott."

"Gondolkodás- és ízlésigazodást, egyféle, keresztényi világképet, a nemzet megmaradása szempontjából hasznos művészetet, a jelenleg regnáló politikai hatalomhoz való kritikátlan hűséget, a remény színházát, a csak pozitívan nyilatkozó színházi kritikát várja el a hatalom jelenleg a magyar színházművészettől. És a színházak felszentelését, ami megtörtént a Nemzeti Színház esetében.

És mégsem panaszkodni szeretnék. Hiszen jómagam is része vagyok ennek a színházi kultúrának.

Mint minden jó drámának a közepén az ember áll, gyarlóságaival, árulásaival, minden drámai konfliktus generálója, még ha az történelmet is ír, az ember. A vázolt jelenlegi helyzet kialakulásában is a gyarló, esendő, gyáva embert kell keresni. Mindkét oldalon."

"Én magam meg vagyok róla győződve, hogy megvívtam harcomat a politikával, a butasággal és az irigységgel a Nemzeti Színház élén. Szinte büszke lehetnék és különbnek tarthatnám magamat másoknál. És itt, a Burgtheaterben nem arról beszélek Önöknek, hogy milyen színházat szeretek, milyet keresek, milyen művészi kérdésekkel hadakozom a munkáim során. Politikáról beszélek, társadalmi gyávaságról, azt mondom, hogy ŐK és azt mondom, hogy MI. Ugyanazon szabályok szerint működöm, mint amiket fájón és kétségbeesve elutasítok. Belekerültem a játszmába. És a lelkem a nagy szabadságban elkezdett rohadni. Nem tudok a szerelemről előadást csinálni, mert csak és kizárólag, szinte már hisztérikusan csak és kizárólag arról tudok beszélni, hogy mi történik az országomban. Ugyanolyan harcossá váltam, mint a kultúrharcosok. Nem vagyok szabad. Elvesztettem a szabadságomat."

A teljes szöveg

(Tisztelettel kérem a kommentelni vágyókat, hogy előbb olvassák el Alföldi szövegét)

Szerző: rás  2013.10.15. 11:16 7 komment

Címkék: politika színház kultúrharc Alföldi Róbert

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr95569716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2013.10.15. 17:20:19

ras:nem képes saját magát tisztának látni, pedig ebben a beszédben mérhetetlen tisztasága mutatkozik meg.

rás · http://ras2.blog.hu 2013.10.15. 21:17:42

@egy nagyi: Ha az ember mocsárba süllyedve találja magát, nem csoda ha a mocskot érzi.

Pepita Zebra · http://pepitazebra.blogspot.com 2013.10.16. 14:29:02

Elsősorban és alapvetően igaza van. Csak egy icipicit nincs. A Nemzeti Színház nem egyszerűen egy kőszínház, még csak nem is a legnagyobb kőszínház. Az szimbólum. Szimbólum még a hűlt helye is. (Nemzeti.) Szimbólumot (nemzetit) igazgatni pedig legalább annyira politikus feladat, mint művészi. Abban igaza van, hogy van annak is egy jóízlés vezérelte mértéke, de azért a politika alapvetően egy erőszakos és nem túl tiszta dolog, és ha valaki ilyesmire adja a fejét, azért ne nagyon csodálkozzon, ha az ő inge is összegyűrődik. Függetlenül attól, hogy egyetértek, és hogy sokminden túlmegy minden jó ízlés vagy józan ész szabta (ajánotta?) határon. Mindenütt hömpölyög a mocsok, hát hiteles lehetne az ő színháza, ha kint marad?

rás · http://ras2.blog.hu 2013.10.16. 21:21:15

@Pepita Zebra: "A Nemzeti Színház... szimbólum... még a hűlt helye is."
Hát, nem tudom. A "hűlt helyre" inkább igaz - bár kérdés, hogy kinek mit jelent, minek a szimbóluma. Azt viszont nem gondolom, hogy ma is olyasfajta szimbólum lenne (vagy kéne lennie), mint amilyen egy nemzeti színház a 19. században volt. Most persze szimbólum lett, valami nagyon rossznak a szimbóluma, a mocsoknak, amiben élünk.

Pepita Zebra · http://pepitazebra.blogspot.com 2013.10.16. 21:59:37

@rás: Sztem az. Az a fajta hűlt helye is, ahol a hatos megállt, meg a Gödör is. Már az épület is olyan kalandosan lett, és olyan árulkodóan csúnya, hogy az nem egyszerűen "csak" egy színház. És ez a Nemzeti, akárhogy is, de új, egy bizonyos kor szülötte, nincs rajta olyan patina, nem élt meg annyi ilyen-olyan kort, mint egy Katona vagy egy Víg. A Nemzetit megépíteni, vagy a Nemzetit birtokolni, az a hatalom szimbóluma. Más kérdés, hogy miért akar valaki a művészet, az ízlés, a kultúra, vagy simán csak a szabadidő fölött hatalmat. (Ne akarjon.) De ha valaki ilyet akar, akkor ahhoz sztem birtokolni kell a Nemzetit. De abban teljesen egyetértünk, hogy nem kéne ilyesfajta szimbólumnak lennie, sőt, inkább kéne a függetlenség szimbólumának lennie, a korokon átívelő folytonosságé és összetartozásé. Egyébként meg, ha az MTA tagságnál se csak a tudományos teljesítmény számít már, és ezt nem is ciki kimondani, akkor mit várunk a Nemzetinél. (goo. gl/DzJwRI)

Pepita Zebra · http://pepitazebra.blogspot.com 2013.10.16. 22:00:18

(Elnézést, a linkben direkt van egy extra szóköz a goo. után, máshogy nem engedte)

Szó-szóró 2013.10.18. 07:07:09

Robi úgy állítja be magát, mintha ő egy független harcos lenne, holott a ballib politikai vezetés tette a Nemzeti élére. Nem most lett elkötelezett, amikor lejárt a terminus. Érkezésekor is nagy balhék voltak, és az már egy más kérdés, hogy egyébként egy nagyon izgalmas színházat csinált.