Csak néhányszor beszélgettünk hosszabban, de a barátomnak érezhettem. Tudtam - de hiszen írásaiból az egész ország tudhatta -, hogy mennyire sérülékeny, és azt is, hogy mitől lett ilyen. A magyar közélet egyik legtisztább és legkövetkezetesebb embere volt - ma furcsán ható szóval: elvtársam. Ezzel az írásával búcsúzom tőle:

Ököllel a zongorát

Valamint apjának, Bächer Mihálynak egy felvételével. Liszt: Haláltánc

Update: Órákkal később jelent meg a nol.hu szép búcsúztatója, amely éppen a fenti Bächer-írást kölcsönözte címéül

Szerző: rás  2013.12.02. 17:31 1 komment

Címkék: Bächer

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr625671640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

defalla 2013.12.02. 19:30:50

Nyugodjon békében!