„Nem szabad sírni”, mondja anyám. „Ezek parasztok, mi nem vagyunk azok. Ne hagyd, hogy hatalmuk legyen feletted. Hogy föléd kerekedjenek. Mi szabadok vagyunk. Elmész innen. Nem leszel soha a barátjuk. Semmi közöd hozzájuk. Ne játssz velük. Ne barátkozz velük. Ne kérj és ne adj semmit nekik. Tanulj az apád sorsából. A parasztok ott halnak meg, ahová születtek. Nem tudnak semmit igazságról és a szeretetről. Olyanok, mint a növények. Nem tudnak magukkal mit kezdeni. Ha túlélik a telet, tavasszal kihajtanak. Ősszel begubóznak. Télen alszanak. Szeretik a büdöset, mert ott meleg van. Inkább megfulladnak a füsttől, de nem nyitnak ajtót senkinek. Nem dobják ki a szalonnát, ha megavasodott. Akkor sem, ha megköpte a légy. Akkor se, ha már kikeltek belőle a kukacok. Előveszik a bicskájukat és katonákat vágnak belőle. Ez is hús, mondják. Bolondok lennének kidobni…”

            „De miért mondják, hogy büdös zsidó?, kérdezem.

            „Mert nekik mindenki zsidó, aki nem ott hal meg, ahol született. Aki el fog menni közülük, azon megérzik, hogy más. Aki nem olyan, mint ők, azon érzik az idegenszagot. Csak a magukfajtát viselik el. Aki elmegy, az áruló. Aki másmilyen, az is. És aki más akar lenni, az is. Mindenkit zsidónak tartanak, aki használja az eszét. Aki okosabb náluk: az zsidó. Ha észreveszik egy gyereken, hogy okos, akkor pálinkás kenyeret adnak neki. Cukrozott borral itatják, hogy elbutuljon. Hogy ne hagyja el a szüleit öreg korukra. Hogy megmaradjon a faluban. Hogy egész életében csak a kocsmáig merészkedjen el. Mert mindenkit gyűlölnek, aki nem olyan, mint ők. Aki gondolkodik. Aki spekulál. Aki mást akar. Aki egyáltalán valamit akar. Akinek csillag van a homlokán”, mondja anyám.

            „Nekem csillag van a homlokomon?”, kérdem anyámtól.

Nem gondoltam, hogy egy öt év körüli gyerek szájába adott, rövid, nyugodt hangú, kijelentő mondatokkal így lehet érzékeltetni a kilátástalan nyomort, a reménytelenséget. Nem gondoltam, hogy a 60-as évek végének Magyarországán még létezett ilyen nyomor. (A regény időben, térben - utóbbi a Túr vidéke - pontosan behatárolt, egybeesik az író gyerekkoráéval.) Nyomor - talán nem is elsősorban anyagi értelemben, bár az is áthat mindent, hanem a reménytelenség mentális nyomora. És ami tragikus: tudom, hogy a Nincstelenek már a máról is szól.

A fenti idézet - a regény kb. közepéről - nem közvetlenül erről szól, de most itt tartok benne, és már nagyon kikívánkozott belőlem, hogy írjak róla, vagy legalább belőle.

Szerző: rás  2014.05.07. 20:46 14 komment

Címkék: irodalom Borbély Szilárd

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr176133596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

defalla 2014.05.07. 23:05:13

"Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?"

"Így vannak feltételes jellegű kezdetek, melyek bizonyos közösség, néptörzs vagy hitcsalád külön hagyományának őskezdetét jelentik gyakorlati-ténybeli értelemben, úgyhogy az emlékezet, ha talán tudja is, hogy a kút mélyének evvel még korántsem ért komolyan fenekére, nemzeti szempontból megnyugodhat, s személyes-történeti megállapodáshoz eljuthat efféle őskezdet révén."

A szerzőt nem írom meg, olvasó ember ismeri - Mert olvasni jó :)

rás · http://ras2.blog.hu 2014.05.07. 23:16:05

@defalla: Hát igen, ezt is újra kéne olvasni.

látjátok feleim szümtükkel 2014.05.13. 08:33:03

Bonyolult az emberi természet.

"Nem gondoltam, hogy.... rövid, nyugodt hangú, kijelentő mondatokkal így lehet érzékeltetni a kilátástalan nyomort, a reménytelenséget."

Miért gondolod/gondolják mások is, hogy az első idézetben leírt "parasztok" kilátástalan nyomorban, reménytelenségben élték/élik az életüket?

Szerintem az ember élete/életmódja nézőpont kérdése. Van akinek az az élet, ha könyveket olvas,zenét hallgat, színházba, fürdőbe jár vagy politikai nagygyűlésre, van akinek meg az, ha kiül a ház elé és bámul a világban. Miért jobb az első, és miért sajnálandóbb a második ember?

Lehet az életmód/életlehetőség alapján azt gondolni, hogy akinek nem jut annyi, az feltétlenül nyomorban él, vagy saját maga is nyomornak érzi az életét?
Én az ötvenes-hatvanas évekbeli életemet nem érzem/értékelem nyomornak most sem, pedig ahhoz képest sokkal magasabb az életnívóm. Korosabban sokszor rá is csodálkozom azokra a bölcsességekre, amit a "parasztok" közt megismertem.

Lehet, hogy az ilyen egyszerű embereket taszítja a polgári életszemlélet, és akkor ez baj?

Talán abból kellene kiindulni, hogy a kicsiszolt fő mindig kevesebb volt/van/lesz, mint a kicsiszolatlan. De ők is emberek a maguk kicsiszolatlanságában, akik a saját igészszintjüknek megfelelően élnek. Akár koszban, büdösben is. Megkérdezte tőlük bárki is, hogy a mi testápolónk illata nekik tettszik-e? Miért akarjuk az emberek fejét az asztal fölé eröltetni, ha ők az asztal alatt is jól érzik magukat?

Biztos, hogy Borbély Szilárd alakjai nincstelenek?

látjátok feleim szümtükkel 2014.05.13. 08:34:50

Igészszintjüknek helyesen igényszintjüknek - elnézést az elírásért.

rás · http://ras2.blog.hu 2014.05.13. 17:38:01

@látjátok feleim szümtükkel: Biztos. Mármint biztos, hogy nincstelenek. Esetleg olvasd el a regényt.
"Miért akarjuk az emberek fejét az asztal fölé eröltetni, ha ők az asztal alatt is jól érzik magukat?" Mert mi tudjuk a "titkot": jobb az asztal fölött, emberhez méltóbb. Egyébként pedig valamit félreértettél: Borbély "parasztozó" alakjai (is) - itt az önmagát nemparasztnak tekintő anya - a "nincstelenek".

látjátok feleim szümtükkel 2014.05.13. 21:33:41

@rás:

Ez érdekes, mert az idézetből > "egy öt év körüli gyerek szájába adott, rövid, nyugodt hangú, kijelentő mondatokkal így lehet érzékeltetni a kilátástalan nyomort, a reménytelenséget." < nem ez jön.
Amennyiben az "ő" nincstelenségükre, kilátástalan nyomorukra, reménytelenségükre akartál utalni, akkor nem sikerült.

Rákerestem, és ezzel ajálnják: "A szerző új kötete életrajzi fikció." - írják a Libri.hu-n.

látjátok feleim szümtükkel 2014.05.14. 07:58:04

Ezt ismered?

Galabárdi Zoltán: Átkozottak.

Talán hitelesebb, mint aminek az általad ajánlott mű látszik, ő bele született abba, amit leírt a művében.

rás · http://ras2.blog.hu 2014.05.14. 09:42:43

@látjátok feleim szümtükkel: Kb. 40-45 éve elég sok Galabárdit olvastam, a szatirikus regényeit, és élveztem őket. Az Átkozottak speciel kimaradt, úgyhogy most rákerestem. Mint kiderült ez a 30-as évekről szól, és az 1990-ben kiadott A Magyar Irodalom Története 1945-1975(!) ezt írja róla: "A naturalizmus és a politikai elkötelezettség ügyetlen tendenciózussága okozza a 700 oldalas Átkozottak (1961) felemás voltát..."
Ami pedig Borbély hitelességét illeti, esetleg nézz utána például a nekrológokban - vagy a Nincstelenek recenzióiban.

egy nagyi 2014.05.16. 17:07:57

rás:olvastam a Nincsteleneket, érdekes, de igazán nem nagy mű, még ha defallának Mann idézet is jut eszébe. Számomra visszataszító volt, hogy ez a koraérett gyermekember a környezete szubkultúráját az örökös köpésekkel és takonnyal írta le.
A szülők érzelmi sivársága és kemény ellágyulni nem tudó magatartása még nem következik a szegénységből.A nagyszülők történetei nagyon érdekesek és bőven jellemzik a közép-európai családi hovatartozás kuszaságait. A zsidó származás esetlegessége, talán ténylegessége a közösség részéről stigmát tesz a családra. Az anya olykori zsidó és más vallási hagyományokat követő magatartása is jól mutatja a családnak a szegénységen kívüli öndefiníciójának a hiányát. A beszélő gyermek oly mértékben szeretethiányos családban él és nem kap feloldozást.A Messiás várása itt lényeges motívum, az, hogy nem jön el végleges beletörődést jelent ebbe a küzdelmes életbe. Nem szeretem a szikár tőmondatokat, ott tudtam igazán élvezni a könyvet, ahol a szerző kilép ebből és a lírai vénája is bekerül a műbe. Lehet, hogy életrajzi fikció, ezt nem tudom, de az életanyag bősége, egyedisége lehet, hogy jobban megszólított volna egy non fikción-ben.

rás · http://ras2.blog.hu 2014.05.16. 17:21:24

@egy nagyi: egyetértek veled, hogy a szegénység és az érzelmi sivárság nincs feltétlen oksági összefüggésben egymással; tapasztaltam már érzelmi sivárságot gazdag környezetben is, és találkoztam érzelemgazdag szegény emberekkel is. Mint a bejegyzésben írtam is, engem a reménytelenségből, kilátástalanságból fakadó mentális nincstelenség fogott meg - vagy inkább taglózott le a regényben.

látjátok feleim szümtükkel 2014.05.16. 17:35:25

@rás:

Engem minden regénytől függetlenül, az életben tapasztalt mentális igénytelenség taglózott le, de már sok-sok évvel ezelőtt.

rás · http://ras2.blog.hu 2014.05.16. 17:43:56

@látjátok feleim szümtükkel: Ez is igaz. Mármint hogy ez nem regényfüggő.

_drc_ · http://kurvannya.blog.hu 2014.06.22. 11:12:24

Borbély Szilárd írásához nem kapcsolódnék nagyon most, elsősorban kegyeleti okokból nem, de higgyétek el: a világ, amit leírt, az egy olyan világ, amit magam is megtapasztaltam már sokszor. Így működik a magyar falu -- higgye csak el Szilárdnak, minden a mai magyar irodalomban járatlan, olvasatlan kritikusa nyugodtan.

@defalla:
most olvasok egy könyvet angolul, egy vallásszociológus-filozófus írta, R.N. Bellah, az a könyv címe, hogy Religion in Human Evolution.
A kötet legelső mottója az általad is megadott idézet, utána Hegel jön egy, a Történelem értelméből vett idézettel majd Menciusz (jelezve, hogy a szerző egyében sinológus professzor is)... még a bevezetőben felállít egy tetszetős elméletet Bellah arról, hogy a történelemben mindig akadnak ugyanolyan vagy hasonló gondolkodású emberek előttünk, mint amilynek magunk is vagyunk, és ha az a szerencsének van, hogy olvashatjuk is a gondolataikat, akkor -- mintegy egymás kezét fogva-- visszaláthatunk e mélységes mély kútba akár ezer éveket is...