"Egyszer régen, amikor még úgy hitte, hogy ki sem kell tennie a lábát a házból, otthon is tanulhat eleget, al-Mukaffa elmagyarázta az asszonyának, hogy miért kell apró betűkkel írni, és miért szükséges betölteni az írásra szánt sárgás felület minden porcikáját. 'Nem töltheted ki teljesen az ürességet, nem állhatod útját minden szeszélynek' - mondta ekkor Begzada. 'Nem tehetem, és nem is akarom - helyeselt al-Mukaffa szerelmesen -, és talán nem is lenne jó, mert, ha van üresség és önkényes szeszély, akkor lennie is kell. Csakhogy én félek tőle, és igyekszem kizárni az életemből. Értesz engem? Nem tudom bedugaszolni a szelek tömlőjét, nem tudom meggyőzni az esőt, hogy csak akkor essen, amikor szükséges, de a saját otthonom úgy rendezem be, ahogy kell, és azzal, amire szükségem van. Ez megszabadít a félelemtől, amit a világ zűrzavara kelt bennem. vagy amit a rend ébreszt bennem, ha nem értem, és ezért zűrzavarnak élem meg.'" (Radics Viktória ford.)

(És ez még csak a második oldal.)

Szerző: rás  2014.07.16. 20:54 Szólj hozzá!

Címkék: irodalom Karahasan

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr86514707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.