(Mondatok)

321. o.: "Egyik reggel munkába menet arra lesz figyelmes, hogy a hivatalnokok közül, aki csak teheti, a községháza balra eső szárnyát nem a kapubejáró felől. hanem a hátsó lépcsőn át közelíti meg. Ahogy benéz a verandára, látja, hogy miért: Ott ül a padon két idegen csendőr teljes díszben, láb közé állított szuronyos puskával, s úgy fogják közre foglyukat, aki nem más, mint a polgári iskola volt tanára, Martinecz Ernő. Aki Mariskát is tanította, s akinek ő a gépírástudását k9szönheti - így lehet, hogy a tanár úr máris fölismerte, ahogy ő odakíváncsiskodott. Mégsem ezért választja ezt az irodájukba vezető rövidebbik utat. S egy pillanatra még meg is áll a csendőrök előtt, és Martinecz felé fordul:

      Jó reggelt kívánok, tanár úr!

      Jó reggelt, Marika!

      Ezért pár hónappal később, amikor már Martinecznek lehet abba beleszólása, kiket kísérjenek be a vörös gárdisták, és osztályalapon mely családok leányait vezényeljék takarítói, mosónői vagy konyhai közmunkára - Semetka Mariskát mindig el fogják kerülni ezek a beidézések."

345-347. o.: "Egyébiránt az a helyzet, Mariskám, most váratlanul az élvonalba kerültünk, mert a mi felügyeletünk alá tartozó zónákban kell hogy kialakuljanak napokon belül annak módozatai, miként is célszerű vajon a lakosság egy bizonyos fajtáját nagyobb létszámban összevonni, helyváltoztatásukat pedig optimálisan megoldani. És a mi modellünk szolgál majd állítólag például az ország többi vidékeinek.

     Hogy Nagybányán az arra legalkalmasabb helyen úgynevezett gettó állíttassék föl, ezt Szatmár megye alispánja vetette föl, pontos helyét viszont elöljáróink Endre államtitkár úr idelátogatásakor jelölték ki. Tamis polgármester, aki a gettósítást ellenezte, lemondott ugyan, végül mégis megállapodtunk abban, hogy a kényszerlakhelyet a Phönix-üzem melletti Bernáth-féle vas- és fémgyár udvarán állítjuk föl...

... Május 3-án reggel 5-től éjfélig tehát a rendőrök és civil segítőik pontos listák alapján keresik föl az intézkedés alá vont családokat, s noha az a tíz perc-negyedóra mindenki számára rendelkezésre áll az összekészülődéshez - hiszen egyszerű kézipoggyász, némi ruha- és ágynemű, illetve élelem jöhet csak szóba -, a később sorra kerülőknek ugyanerre már több órájuk is jut, kapkodásról tehát nincsen szó. Itt-ott előforduló kezdeti akadozás után már folyamatosnak mondható a házak elé beálló kocsikra való fölmálházás és felszállás is. Ha megenged itt egy szubjektív megjegyzést, Marikám, az utcán összeverődő keresztény lakosság feleslegesen kárörvendő hangulatkeltése, kiáltozó csődülése inkább hátráltatta az evakuálás folyamatosságát, viszont az intézkedés vezényszavainak átvételével és hangoztatásával - kifelé, zsidók, egy-kettő, föl a kocsikra, gyorsan stb. - mégiscsak az akció fölgyorsítását szolgálta.

    Ami a saját szakaszomat illeti, kifogástalanul végezte el biztosító munkáját a gettózást közvetlenül megelőző ellenőrzés során, a faraktáraknál. Itt zajlott le a listák és igazolványok egybevetésével a gondos személyazonosítás és újraszámlálás, odabent pedig az értékleadás, majd a nemek szerinti vetkőzőkben az orvosi vizsgálat, melyet a nők esetében tüzetes bábaasszonyi inspekció is kiegészített. Minthogy pedig mindez több mint három és fél ezer kuncsaftra kiterjedt, túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy ezen a napon hajnaltól hajnalig - mire mindnyájan bekerültek végül a Bernáth-üzemi gettóba - komolyabb zökkenők nélkül, flottul ment minden."

 

Szerző: rás  2014.10.24. 23:37 Szólj hozzá!

Címkék: könyv 1944 Závada Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr146830483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.