Séták mint a történetem, az életem.

Jó másfél órát sétáltam a déli napsütésben; Pasarét, Törökvész; majd este megint elmondom Máténak, ha kérdezi…

Nem mondom el. Ebből született ez a bejegyzés. (vö. Karinthy: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.”)

Volt egy sorozat ezen a blogon: Séta – történetek, szerettem (Máté is szerette); ilyen déli, kora délutáni, egészségügyi sétákból született, erre utal a cím. Ha megpróbálnám beleilleszteni, ennek a bejegyzésnek a címében talán az „Emberek” szó szerepelhetne: mikor kikkel, kikhez sétáltam.

Az első a kisgyerekkor, amikor a Lövőház utcán a húgom kezét fogva (másik kezemben homokozóvödör és lapát) a Marczibányi térre sétálunk játszani. Emlékeim szerint kíséret nélkül, mert az 50-es évek elején autóforgalom nem, biztonság viszont volt (hajjaj, de mekkora!). „Időjáték – térjáték” (Sinkovits Imre hangja egy sokévtizedes rádiókabaréból): a húgommal másfél évtizede nem beszélünk. Ugyanebből a korból, ugyancsak Marczibányi tér: anyámmal kora este, hogy nézzük a gázlámpa-gyújtogatót, és közben a fent említett vödörbe vadgesztenyét gyűjtsek.

Anyám. Tegnapelőtt lett volna 102 éves, 15 éve halott. Tőle örököltem–tanultam a sétálást. Idős korában, amikor már nagyon rosszul látott, én kísértem fel a Szemlőhegy utcán a Vérhalom térre. Ott napoztunk egy kicsit egy padon ülve, aztán vissza. Ekkor alakulhatott ki, hogy nálam egy séta sztenderd ideje másfél óra. Amikor már szinte egyáltalán nem látott, és nem volt, aki sétálni vigye, a szemközti, déli fekvésű, napsütötte járdára ment át, néhány lépés fel-alá. Amikor télen elvittük egy hétre Lillafüredre, és mi Judittal kirándulni mentünk, ő az üdülő kertjében járkált egy-másfél órát fel-alá.

Kamaszkori séták. Egyrészt a barátaimmal, barátaimhoz: J-hez a Zúgligeti úton, G-hez a Szabadsághegyre, P-vel a Várban, U-val mindenfelé, de legfőképp este a Körúton. Sokszor vasárnap délelőtt egyedül. Utáltam a vasárnapokat, üresek voltak, ezért hát ilyenkor tettem a legnagyobb sétákat: reggeli után a Rózsadombról gyalog fel a Várba, onnan a Gellért-hegyre, s aztán a Duna-parton haza.

A 70-es években egy rövid ideig Kispesten laktam; ott nagyon szerettem a vasárnap déli, kora délutáni sétákat, csendes, falusiasan ünnepi hangulat áradt, templom, kocsma, ahogy kell (egyikbe se mentem be, de hozzátartozott a vasárnaphoz. Nyugi volt.

Igen, azt hiszem, számomra ez a séták lényege: a nyugi. És hogy közben az embernek szabadon kalandoznak a gondolatai.

S hogy majd elmeséli…

Na, aki idáig eljutott, annak jutalmul egy sétálós nóta.

 

Szerző: rás  2014.12.17. 18:01 6 komment

Címkék: én Máté Lou Reed

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr796991835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2014.12.18. 13:54:43

rás:a mi háziorvosunk mindig azt mondja nekünk,hogy a mi életkorunkban, közeledvén a 70 felé naponta tízezer lépést meg kell tennünk az egészségünk érdekében. Nos a séta alatt lehet beszélgetni, szemlélődni, felfigyelni valamire, egyébként nem hiszem, hogy egyetlen vasárnapod is üres volt valaha.

rás · http://ras2.blog.hu 2014.12.18. 17:43:50

@egy nagyi: Be kell vallanom, nem számolom a lépéseket. :)

EfPeti 2014.12.19. 21:07:34

Ez a "nóta" lemaradhatott volna, de a bejegyzés így is tetszett.

rás · http://ras2.blog.hu 2014.12.19. 21:28:36

@EfPeti: Nem maradhatott le, mert Lou Reed-rajongó vagyok, miatta mentem ki életemben először (már elég öregecskén) a Szigetre. És egyébként is ez a 60-as évek egyik kultikus dala volt. De örülök, hogy maga a bejegyzés tetszett.

EfPeti 2014.12.19. 21:51:50

Holnap majd utánanézek ennek a Lou Reed-nek, ma már nem, mert kifárasztott a karácsonyi vásárlás. S ha nem derült volna ki, én is szeretem az ilyen jellegű bejegyzéseidet. :-)

rás · http://ras2.blog.hu 2014.12.19. 22:03:29

@EfPeti: :) Akkor alkalomadtán olvasd el a három sorozat ("Hordalék", Szóudvar, Séta-történetek) korábbi darabjait. Remélem, egyszer majd visszajön az ihletem, és folytatom őket...

Igen, olvastam a mai kínjaidról. :) Jó pihenést!