Talán EfPetinek az előző bejegyzéshez fűzött megjegyzése hatott rám serkentőleg, hogy hosszabb szünet után most visszatértem ehhez a sorozathoz. Szépen sütött a nap, így uszoda helyett ma is inkább sétáltam.

Séta-tűnődéseim első stációja éppen az időjárás volt, amely inkább egy hűvös márciusra emlékeztetett, noha ma van a csillagászati tél első napja. Ehhez képest tegnap este hosszan villámlott és dörgött (gondolom, volt, ahol esett is). Ez egyben az év legrövidebb napja. Meg Sztálin elvtárs születésnapja. Mármint a hivatalos. Ugyanis a grúziai Gori egyházi anyakönyvében és más korai dokumentumokban december 18. – illetve a Julián naptár szerinti december 6. – szerepel; csak 1922-től, amikor az SZK(b)P főtitkárává választották, jelent meg a december 21. születési dátumként, s az évszám 1878-ról 1879-re változott. A születésidátum-változtatás oka máig vita tárgya, egyesek szerint még ifjúkorában, Szoszo Dzsugasviliként hamisított dokumentumot, hogy elkerülje a katonaságot. Mindegy, ahogy a vicc mondja: „nem ezért tiszteljük”. Az év legrövidebb napja Sztálin születésnapja, az én (52 éve halott) sztálinista apámé pedig az év leghosszabb napja, június 21.

Kommunistákról még lesz szó.

*

Úgy döntöttem, hogy a Várba sétálok fel, ehhez a Szilágyi Erzsébet fasoron indultam el. Útközben elhaladtam egy söröző-kávézó-kocsma mellett (valahogy még sose ültem be), amelynek a portálját mindig jópofa feliratok ékesítik. A mai találat: „Az alkohol nem válasz, de segít elfelejteni a kérdést”. Nekem ma ugyan már a kérdés se jutott eszembe, de azért most (már itthon, ezeket a sorokat írva) mindenesetre felhajtottam egy kupica házi szilvapálinkát (nem én főztem, ezzel is passzív rezisztenciát tanúsítva az Orbán-rendszerrel szemben), noha a tegnap esti baráti társaság egyik – orvos – tagja azt állította, hogy a házilag főzött pálinka mérgező, mert 70 százalékban metilalkoholt tartalmaz. Nem tudom, sose voltam jó a százalékszámításban…

Szóval, hogy az alkohol segít felejteni. Nekem sose segített. Ezzel kapcsolatos tinédzserkori emlékem, hogy valahányszor azzal mentem buliba, hogy most majd – szerelmi vagy egyéb – bánatomban jól berúgok, legfeljebb addig jutottam el, hogy a gyomrom kikészült, de a fejem tiszta maradt. Igaz, egy kiadós hányás elvonja az ember figyelmét a szerelmi bánatról…

S hogy legyen valami vezérfonal az elbeszélésben: inni, egy hajtásra egy vizespohárnyi vodkát, szovjetunióbeli diákévemben tanultam meg. Azóta e téren is csak felejtettem.

*

A Vár, a Várnegyed szép – sokadszorra is képes vagyok gyönyörködni benne. A 60-as, 70-es években barátaimmal sörözni, vacsorázni is fel-fel jártunk ide, a Fortunába, a Régi Országházba, a Fekete Hollóba, pedig egyikünk se volt különösebben jól eleresztve, a Ruszwurmba is be-be tértem sütizni. Ma már ez elképzelhetetlen, az árak a külföldiekhez igazodnak. Nekem maradnak az utcák, a házak, az emléktáblák.

A Szentháromság téren, a Hilton Szállóval szemben áll a ma Magyarság Házának nevezett épület. Már a nevétől feláll a hátamon a szőr, nemhogy a benne lévő intézményektől, a Nemzetpolitikai Államtitkárságtól a Nyelvstratégiai Intézetig. Egy alig kibetűzhető emléktábláról most tudtam meg, hogy száztíz évvel ezelőtt a Pénzügyminisztérium számára épült Fellner Sándor tervei alapján. Az „én időmben” a Műszaki Egyetem kollégiuma volt (egyébként 1954-től 1982-ig); én ugyan bölcsész voltam, de jártam itt, Illés-koncerten. Illetve… Lehet, hogy összecsúsznak a dolgok. 1967-72 közti egyetemi éveimben minden vizsgaidőszakot, kabalából is, kedvenc zenekarom, az Illés koncertjével nyitottam. Na most, ha jobban belegondolok, ők a Bercsényi utcai Műszaki kollégiumban kezdtek (ott nem jártam), aztán meg a Fehérvári úton, az FMH-ban játszottak - én ott hallottam őket többször, erre világosan emlékszem. Viszont: volt az első magyar rock- vagy beatfilm, az Ezek a fiatalok, s az ebben a Szentháromság téri kollégiumban tartott Illés-koncerttel kezdődik. Az 1967-ben készült film fenn van a Youtube-on, és a bugyuta történet ellenére érdemes megnézni, elsősorban persze a zene miatt, de kordokumentumként (öltözet, hajdivat, városkép) is érdekes.

*

A Tóth Árpád sétányon mentem – szélvédett hely, a padokon öregek (még nálam is öregebbek) napoztak – a Dísz térig, ahol a Köztársasági Elnöki Hivatal (jelenleg Áder-palota) két figyelemre méltó dologgal szolgált. Az egyik, hogy – ellentétben az Országházzal – a magyar mellett kinn van rajta az EU-zászló is. (A Parlament épületét egyébként törvény mentesíti a minden közintézményre vonatkozó kötelezettség alól, miszerint a magyar zászló mellé – szembeállva annak baloldalára – ki kell tűzni az EU-lobogót. Nem kötelező tehát, de lehet. Lehetne.) A másik, hogy a palota előtt, egymástól 5-6 méterre álló két díszőr fesztelenül, hangosan társalgott egymással. Bezzeg a főbejáratnál, a Sikló felőli oldalon álló őrök feszes vigyázzban álltak.

*

A gyönyörűen helyreállított, ám egyelőre tökéletesen funkciótlan Várkert Bazárba sétáltam le. Föntről is szép látvány. A nagy, kövezett terasz megintcsak emlékeket ébresztett: hajdan az volt az Ifjúsági Park. Nem tudom, hányszor jártam ott, nem sokszor, de van egy utólag is pontosan behatárolható emlék: 1964. szeptember. Negyedik gimnazista voltam, de nem ez a lényeg, hanem, hogy KISZ-vezető is voltam (alapszervezeti, vagyis osztályszinten), és ilyen minőségemben előző nyáron valami táborban voltam, fogalmam sincs már, hogy hol, és hogy ott mi történt. Amire emlékszem: a nyári szünet után, szeptemberben az Ifiparkban találkoztunk néhányan táborozók. Jaffának nevezett (mű)narancslét vagy meggylét, esetleg málnaszörpöt ihattunk, de mindenesetre olyasmit, amihez papírba csomagolt szívószál járt. Valahol a padláson, egy dobozban még megvannak a szívószálpapírok, amelyeket dedikáltattam a többiekkel. Beszélgettünk, és politizáltunk. Azokban a hetekben-hónapokban, júliustól szeptemberig (ezért tudom pontosan behatárolni az eseményt), a nemzetközi kommunista mozgalom három legendás alakja halt meg: Palmiro Togliatti, az Olasz, Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára és Elisabeth Gurley Flynn, az USA KP elnöke. És mindhárman a Szovjetunióban (illetve Thorez egy Jaltába tartó szovjet hajón). A hruscsovi olvadás korszakában már tudhattunk egyet s mást a kommunista mozgalom történetéből, ezért az ifjú (és öntudatos ifjúkommunista) társaságnak – vagy egy részünknek? – meggyőződésünk volt, hogy ez nem lehet véletlen. „Jó, rendben van, hogy a mozgalom érdekében meg kellett szabadulni tőlük, de miért ilyen ügyetlenül, ilyen gyanút keltően?” – mondta valamelyikünk. Még az is lehet, hogy én; bizony isten nem emlékszem, de lehet…

(Semmi jelentősége, de feltehetően az történt, hogy a külföldi kommunista vezetők a Szovjetunióban számíthattak ingyenes, csúcsszintű orvosi ellátásra, az időbeli egybeesés pedig véletlen volt. De a történet nem is róluk szól.)

*

Sétálni jó.

 

A sorozat korábbi darabjai:

1. Aknamentesítés

2. Vadaskert

3. Víziváros

4. Szentendre

5. Tündér-szikla, Normafa

6. Széchenyi-hegy

7. Margitsziget

8. Országház utca

9. Terézváros

10. Városmajor - Ecuador - Grúzia

Szerző: rás  2014.12.21. 19:23 10 komment

Címkék: Vár Illés Sztálin Ezek a fiatalok Thorez Togliatti Gurley Flynn EU-zászló

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr277002637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

EfPeti 2014.12.21. 19:34:03

És ismét csak tetszett. Veled sétáltam, ha csak képzeletben is, mert én viszont betyárosan be tudok rúgni és utána még betyárosabban másnapos tudok lenni.

rás · http://ras2.blog.hu 2014.12.21. 19:38:06

@EfPeti: Részegen - vagy akár másnaposan - megtenni ezt a sétát azért szép teljesítmény! :)

EfPeti 2014.12.21. 20:40:45

@rás: Ma már csak másnaposan :-)

rás · http://ras2.blog.hu 2014.12.21. 20:50:13

@EfPeti: Másnaposságra, illetve az ezzel járó iszonyú fejfájásra az oroszoknak volt valami szörnyű löttyük, de sajnos - vagy hál' istennek - már elfelejtettem, mi volt a keverék. :)

egy nagyi 2014.12.21. 21:19:14

rás:nem azért, mert nő vagyok, de még életemben sohasem voltam részeg. Nagyon ritkán iszom egyáltalában alkoholt, ilyen egy görög tavernában elfogyasztott ebéd után egy pohár vörösbor. Egyszer pedig Nógrádban nyaraltunk és egyik faluból gyalogoltunk a másikba rekkenő hőségben s akkor rettentően megörültünk egy kocsmának, s ott nagyon jó szomjoltó volt egy deci bor jó hideg vízzel, ugyanis az édes löttyök után csak szomjasabb az ember. Amikor pedig vártuk Dunajecnél, hogy elvigyen a tutaj, akkor a sült kolbász után jól esett egy jéghideg pohár sör.
Látod mennyi mindent felszínre hoz egy séta az emberben, de ha a természetben gyalogolsz akkor pedig a színek, a Nap, felhők sajátos játékában gyönyörködhetsz ,s akkor is eszedbe juthatnak azok az általad látott, vagy költők, írók, festők által láttatott tájak.
Egyébként lehet lépésszámlálót kapni, kaptunk már a gyerekeinktől, de nem használjuk, hanem a megtett út és a lépések közti viszonyítás alapján mérünk.

rás · http://ras2.blog.hu 2014.12.21. 21:30:42

@egy nagyi: Ó, a Dunajecen mi is tutajoztunk, nagy élmény volt! És nemtől függetlenül abszolút nem érzem kötelezőnek, hogy valaki akár életében egyszer is berúgjon. A lépéseket továbbra se szándékozom számlálni, viszont én is gyönyörködöm a természetben.

Sapika 2015.07.02. 00:02:35

A 70% metilalkohol szerintem százszoros tévedés. De silány desztilláláskor azért megy bele ("rézeleje"), továbbá a szintén ártalmas "kozmaolajok"-ból is jut bele.

rás · http://ras2.blog.hu 2015.07.02. 09:08:58

@Sapika: Köszönöm a kiegészítést/korrigálást. :)

Sapika 2015.07.02. 16:19:05

@rás: Nem korrigálásnak szántam, csak úgy eszembe jutott. A földhözragadt gondolkodásom miatt. (Szakmai ártalom.)

Viszont ha már a százalékoknál tartunk:

Valahol írtad, hogy a srácok 27%-a már elhunyt.
Ami nem rossz arány: az 1947-ben született hímneműek "születéskor várható élettartama" nálunk 60 év alatt volt.
Legalábbis ha jól értettem a "Születéskor várható élettartam" c. Wikipédia cikk első ábráját.

A Wikipédia cikk angol megfelelője ("Life expectancy") viszont szolgált meglepetésekkel.
Például az iszlám világban a "scholars" várható élettartama már a középkorban is magas volt. Az Ibéria félsziget muszlim részén történetesen 69-75 év (!).

Ugyanott írják: az angol arisztokraták, ha egy békés, járványmentes évszázadban már eléltek 21 évig, akkor utána meglepően hosszú élet várt rájuk. Melynek hosszát ezek szerint még a 16. sz. elején dúló szifiliszjárvány sem csökkentett számottevően.

Úgy képzelem, hogy szorgos történészek számolgatták ezeket a statisztikákat az anyakönyvi adatokból / családfákból.

Én eddig azt hittem, a tanult emberek azért élnek tovább, mint a többiek, mert kevesebbet isznak, egészségesebben kajálnak, óvatosabban kefélnek, és rendszeresen eljárnak a rákszűrésekre.

Úgy látszik, tévedtem.
Vajh mi lehet ennek a mechanizmusa?

rás · http://ras2.blog.hu 2015.07.02. 22:15:12

@Sapika: Szerintem is az életkörülmények és az életmód miatt élnek tovább a szellemi foglalkozásúak. Igaz, te csak az életmódról írtál, pedig az életkörülmények szintén jóval előnyösebbek az átlagénál.