„Miből áll össze az, akivé (még) formálódsz? Persze abból, ami történik veled. Aztán abból, amit megismersz az időben távoli vagy közelebbi eseményekről. Aztán abból, amit a térben-időben végbemenő lehetőségekről elképzelsz. Mindezekből együttesen alakul az, ami mindezeken túl van, aki vagy. És az időben-térben korlátozhatatlan kalandozásokban érzékelhető a kapcsolódások hálója, amelynek milliárdnyi pontján ugyanaz történik meg másokkal.

   Sok év telt el, amíg a meghitt tudás érzetét keltette fel benne az a felismerés, hogy a sorsa nagyon sok ember sorsával, ismertekével és ismeretlenekével van összekapcsolva."

A fenti idézet Sándor Iván Tengerikavics című esszéregényéből van. Blogom tanúsága szerint az év intellektuális kalandozásai Sándor Iván felfedezésével kezdődtek. S aztán jött még Borbély Szilárd (Nincstelenek), W.G. Sebald (A Szaturnusz gyűrűi), Závada Pál (Természetes fény), Nietzsche és sok minden más. Meg Khaled Hosseini – de ez már másról szól.

Ahogy persze a bevezető idézet sem csak irodalom, hanem felhívás arra, hogy gondoljam – gondold – végig, mit, miért és hogyan változtam (változtál) egy év alatt; kik és hogyan formáltak. Azzal, hogy ott voltak melletted, hogy megismertél valakit, hogy együtt csináltál valamit valakivel. Vagy hogy elment valaki, és lyuk támadt a világegyetemben.

Essünk túl az év legszörnyűbb eseményén: október végén meghalt Máté, aki hat éven át szerepelt „Máté, a fiam” néven a blogom oldalsávján – meg az életemben.

Haltak meg mások is a világban, olyanok, akikkel a múltam egy-egy darabja tűnt el – illetve ez nem igaz: megmaradtak, bennem (is); Pete Seeger, Joe Cocker, Gabriel García Márquez, Hárs István…

Utóbbi név (a Magyar Rádió egykori elnökéé) már átvezet részint a munkához, részint a közélethez.

Az évmérleg pozitív oldalához tartozik, hogy hosszú idő után rádiózhattam, ha csak átmenetileg 2 (Pacsirta) plusz 4 (Radio Q) hónapig. A negatívhoz, hogy az utóbbin műsorunk (egy hisztis szponzor miatt) váratlanul megszűnt (nézzem pozitívan: a hisztis szponzornak volt köszönhető a Pacsirta meg a négy hónap Hordalék a Radio Q-n.) Tízegynéhány év után tavasszal végleg elköszönt tőlem a főiskola, ahol taníthattam, nem akármit: 20. századi történelmet. (Az „elköszönés” egyébként úgy történt, hogy a tanszéki előadó „igen”-nel válaszolt arra a kérdésemre, „jól látom-e, hogy a következő félévben már nem lesz órám?”.) Marad hát a nyugdíjas élet szépsége. A kötetlenség. (Ez a vigasz és hazugság helye.) Uszoda, színház, koncert, múzeum, utazás – a korábbinál korlátozottabb anyagi lehetőségekkel. Ne panaszkodjak: az újságíró igazolvánnyal ingyen jutunk be az egyre drágább kiállításokra, Bécsben is. S már ingyen látogathatom meg vonattal Sopronban Attila barátomat is. Örömök, ürömök egymásba folyása.

Fura volna, ha egy „zárszámadásban” nem politizálnék. 2014-ben a választási felhatalmazással (mindegy, hogy a szavazatoknak csak relatív többségével, a szavazásra jogosult állampolgárok negyedének voksával) még undorítóbbá vált az országot uraló gengszterbanda tevékenysége. Rosszabb hely lett Magyarország. Illetve, az utóbbi állítás ősz óta nem biztos. A netadó terve elleni tüntetéseken – és utána – megjelent az utcán és a közéletben egy új generáció, amelynek szószólói egyelőre csak azt tudják megfogalmazni, hogy mit nem akarnak, miből van elegük. (Néha egymásból is.) Sokan a szemükre vetik, hogy hiányzik a pozitív program, az összefogás, hogy utálják az elmúlt 25 évért felelős „öregeket”. Én türelmes vagyok, mert tudom, hogy sok idő és tapasztalat kell még ahhoz, hogy mindebből létrejöhessen (feltételes mód, nem biztos, hogy létre is jön) egy új politikai erő, amely „se Orbán, se Gyurcsány”, amely képes az egyre súlyosabb társadalmi problémák – szegénység, munkanélküliség, a (nem csak Orbánék által) lepusztított oktatási és egészségügyi rendszer, cigánykérdés, egész régiók reménytelenségbe süllyedése – kezelésének alárendelni a rendszerváltó vadkapitalizmus által kialakított/eltorzított gazdaságot. Hogy aztán mennyi idő van az „érlelődésre”, az más kérdés…

Holnap mindenesetre megint elmegyek tüntetni: 6-kor az Andrássy úton, az Opera előtt!